72/432 ED-APO Octo kihuzattal

27% ÁFÁ-val

219 900 Ft

Áraink az ÁFÁ-t tartalmazzák.

Kosárba

Raktárkészlet

Kiszállítás futárral:

Azonnal szállítható

Budapesti üzlet:

Korlátozott készlet (1 db). Megrendelés előtt célszerű felvenni a kapcsolat kollegánkkal: +36-1-202-5651

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

3 év gyártói garancia
2 év fogyasztói jótállás

Termékkód: La72432

72/432 Lacerta ED-APO tubus 50,8mm-es "Octo" kihuzattal alumínium kofferben

Értékelés

4.9/5, 11 értékelés alapján

Optikai minőség

5.0/5, 4 értékelés alapján

Mechanikai minőség

4.7/5, 3 értékelés alapján

Ár/érték arány

5.0/5, 4 értékelés alapján

A termék részletes leírása

Az ultra kompakt LACERTA 72mm átmérőjű és 432mm fókuszú kistávcsövet egyaránt ajánljuk csillagászkodásra és természetmegfigyelésre, vizuális munkára és fotózásra.

Felépítésének (rövid fókusz, hátratolható harmatsapka) köszönhetően ideális utazáshoz, kiránduláshoz, vagy gyors kitelepülésre, nézelődésre.

A kiváló objektívnek köszönhetően a rövid fókusz ellenére is lebilincselően éles és kontrasztos a kép. Az építéshez a jól bevált 72/432-es MEGREZ objektívet használtuk fel. A speciális ED üveganyag (FPL53 Ohara/Japan és NBM51 Partnerüveg) a jelenleg elérhető legjobb színkorrekciót teszi lehetővé egy kéttagú ED-rendszerben. A precíz, hossztengelye mentén körbeforgatható Bearing Type Linear kihuzat természetese mikrofókuszáló egységgel szerelt.

A távcsőhöz alumínium koffert ajándékozunk, melyben előkészítettük a helyet az okulároldali kiegészítőknek is.
A távcső egyaránt felszerelhető fotóállványra és távcső mechanikára is. A Vixen (SkyWatcher) szabványú prizmasín aljában szabvány fotómenetet találunk, így gyakorlatilag minden fotóállványra könnyedén felszerelhető. A prizmasín pedig kompatibilis a legtöbb csillagászati mechanikával, így a felszerelés pofon egyszerű.

Visszajelzések (4)

Új visszajelzés

Galéria (52)

3 év gyártói garancia

2 év fogyasztói jótállás

atis84 véleménye

2024.04.25.

Néhány hete/hónapja használom

Optikai minőség

Ár/érték arány

72/432 Lacerta ED-APO tubus 50,8mm-es "Octo" kihuzattal alumínium kofferben

Előny

Kiváló, színezés mentes optika, masszív felépítés, patika kihuzat.

Hátrány

Talán a kiegyensúlyozást hozhatnám fel hátránynak, de mivel Én egy star adventurer mechanikán használom és csak RA-tengelyen van megvezetve, így nem okoz problémát. Egyébként egy plusz prízmasínnel ez orvosolható.

Összegzés

Korábban volt egy sw 72/420-am ami optikailag nem volt a legjobb, eléggé színezett és a tubus, kihuzat minősége is kifogásolható volt, ezért esett a választásom a Lecerta ezen kis távcsövére. 2 hete használom, volt rá alkalmam kipróbálni és hát had ne mondjam, az sw-hez képest, ég-és föld...Az optikai minőség kiváló, kontrasztos, tűéles képe van, a fogasléces kihuzat precíz. A visszatolható harmat sapka előny tárolás szempontjából, a tubus felépítése és összeszerelési minősége kiváló. Összességében megéri az árát.

holgyea véleménye

2020.02.11.

Néhány hete/hónapja használom

Optikai minőség

Mechanikai minőség

Ár/érték arány

72/432 Lacerta ED-APO tubus 50,8mm-es "Octo" kihuzattal alumínium kofferben

Előny

monokróm kamerához tökéletes. Nagyon szeretem a nagy látómezőt, emellett kompromisszum a relatíve kis felbontás, amit több, hosszabb expójú képpel tökéletesen lehet kompenzálni. DSLR 6,5mikronos pixelméretéhez a fókusz kicsi ugyan, de még így is szép részletes képeket lehet vele készíteni. Színes szenzornál én nem tapasztaltam halósodást, bár itt inkább rövidebb expókkal dolgoztam, mint egy hűtött CCD-vel. Kicsi, kompakt, jól szállítható. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Hátrány

A súlypontja valóban csak vizuális észleléshez van beállítva. Plusz prizmasínnel, két csavarral azonban ez a probléma orvosolható. A hordtáska lehetett volna egy picivel nagyobb, mert a saját dobozába 2-3 okuláron kívül szinte semmi sem fér bele, max egy zenittükröt lehet bepréselni. Ez inkább kellemetlen, mint probléma.

grega véleménye

2018.11.10.

Évek óta használom

Optikai minőség

Mechanikai minőség

Ár/érték arány

72/432 Lacerta ED-APO tubus 50,8mm-es "Octo" kihuzattal alumínium kofferben

Előny

Fantasztikus kontraszt, színi hiba csak jóval az ajánlott nagyítás felett jöhet, összecsukva ultramini, jól szállítható és szupermasszív konstrukció

Hátrány

Vásárolni kell hozzá keresőpapucsot és plusz prizmasínt, ha csillagászni akarunk vele

Összegzés

Sosem volt még ilyen jó képet adó tubusom. Fantasztikus jó a kontrasztja, tényleg pöttyök lesznek a csillagok. A nagyításnak az szab határt, hogy a barlow nélküli jó okulároknak (pl. orthok) nincs olyan rövid fókuszuk, pedig a cső bírná. Nagy 70-108x nagyításnál a színi hiba nem létezik, olyan mint a tükrös távcsövek. Próbáltam tovább 160x –ig, de ott már a plusz Barlow lencse bent léte kissé rontotta a korábbi metszően éles képet, de jött még új részlet a Holdon. Jupiteren orthoval eddig a 120x-ra kihozott nagyítás volt a max. (Na, de mégis 432-es fókusz!) A nagyobb gömbhalmazok mintha már grízesedni kezdenének kb. 70x –es nagyításnál, vagyis a lencse felbontása is nagyon rendben van. A Fátyol köd is meglátható és nézhető vele OIII-mal, amit nem gondoltam, de részleteket ne várjunk a 72mm-től. A nagylátószögű okulárokat is öröm beletömni. Itt az okulár tömege a határ. 1kg tájékán semennyire nem lehet kiegyensúlyozni, még a pót prizmasínnel sem. Ha kb. 60 dkg-ig választunk, akkor még összejön a közelítő balansz. Próbáltam 82° és 100°-os 2”-os oklikkal. Fantasztikus, hogy ilyen picinek is természetesen fogadja a 2”-os zenittükröt és ezeket a „multiplex” okulárokat. Külön meglepő, hogy még a legnagyobb 55mm-es Plössl is újdonságot mutat az égből, bár a kilépő pupilla mérete már nem optimális. Lenyűgözően gazdag csillagos ég képet ad 8-33x –os nagyításokon, szélesvásznú okulárokkal. A fókuszírozó nagyon jó, bármivel volt fókusz a 2”-os zenittükörben. Előnyös rajta a nagy recézett csavarral rögzíthető fék, ami a nagyon nehéz okliknál a zenitben segít megtartani a fókuszt. Általában nem kell külön működtetni egy jó beállításnál. Jól jön az igényes mikrofókusz és a felfogatás szögétől független körbeforgatási lehetőség. Csúnyán „eldizájnolták”, hogy nem tesznek rá gyárilag keresőpapucsot. Szerencsére faragás nélkül megoldható, mert csavarhely van és külön papucsot is kapni, így ez is megoldódott. A másik baklövés, hogy szerintem a tervező csak fotóállványra szánta spektívnek, és nem gondolta, hogy becsületes csillagász mechanikára is ráteszik, pedig inkább oda való a teljesítménye szerint. Olyan pici a prizmasín, hogy egy rendes mechanikában lehetetlen kiegyensúlyozni. Vettem egy10cm-es 1/4”-os állványcsavarral felrakható prizmasínt, amit két ilyen csavarral fixen rögzíteni lehet. Nagyobb nem fér rá, mert akkor nem lehet körbetekerni a kihuzatot, hogy a fókuszírozó gombjai kényelmes szögben álljanak. Spektívnek használva nagyon klassz, fantasztikus részletek jöttek a levél éleken növő szőrökről és madártollakról 100-150m távról. Célszerű itt is a nevével azonos jobbfajta Amichi prizma és a széleken is jó leképezésű okulárok. Itt a hosszabb Plössl és a közepes fókuszú ortho jött be. A táska is szuperkicsi, szép, és jól véd. Újabb tervezési hiba, hogy a kis okulároknak szánt nyílások a habban az okli kihuzat 1,25”-os méretére készülnek, vagyis nem használhatók, mert nem így tesszük bele. A 2”-os zenittükröt viszont jól elnyeli és védi. Maga a konstrukció különösen masszív – persze kissé nehéz a vetélytárs 7-8cm-es SW ED tubusokhoz képest – a vastag alucső miatt, hisz műanyagot csak nyomokban tartalmaz. A tubus fehér bevonata szép. Jól szállítható, mert a harmatsapka vissza-, a jó hosszú kihuzat meg hosszan betolható a vázba, majd bele a fém retikülbe. Van, hogy EQ-5 re, de a legtöbbször egy kirándulós AZ-5+WDF7 fotóállvány kombinációra teszem.

saga véleménye

2014.04.30.

Néhány hete/hónapja használom

Optikai minőség

Mechanikai minőség

Ár/érték arány

72/432 Lacerta ED-APO tubus 50,8mm-es "Octo" kihuzattal alumínium kofferben

Előny

KERNYA JÁNOS GÁBOR TESZTJE!!!! Nemrégiben tulajdonosa lettem egy Lacerta 72/430-as ED refraktornak. Szükségem volt egy könnyedén telepíthető, utazásokra is egyszerűen magammal vihető kis minőségi tubusra. Sokáig a Takahashi cég kéttagú, fluorit objektívvel szerelt 60/355-ös távcsövének bűvöletében éltem. Ezzel csak egy probléma volt: a japán tubus újonnan 300 ezer forintba került, annyit viszont nem volt szívem kiadni érte. Hosszas kutatás következett a világhálón, így jutottam el a címben szereplő távcsőhöz, mely fele annyiba került, mint a kis Takahashi, ráadásul ez már 7 cm-es objektívet kapott. Végül az utóbbi modell mellett döntöttem, erről szeretnék írni részletesen. Kezdjük először a távcső kidolgozottságával, felépítésével. A fehér tubus Taiwanon készül. Feltűnő hasonlóságot mutat a William Optics Megrez 72 mm-es modelljével, a két távcső gyakorlatilag ugyanaz, mindössze az élességállítón található kevés különbség. A Lacerta tubuson az alábbi felirat olvasható: „ED APO, Fully multi coated, D72 / F430, f/6.0”. Az objektív kéttagú, a távcső a gyakorlatban félapokromatikusnak tekinthető. A 2”-os, erős kihuzat kétsebességes élességállítót kapott, ráadásul az egész szerkezet egy csavar kioldásával teljesen körbeforgatható, ezek a megoldások az észlelések komfortját növelik. A harmatsapka hátracsúsztatható, nem lötyög, nem kókad. A tubus festése ugyancsak minőségi munka. A kidolgozást tekintve mindössze két apró problémát fedeztem fel, ezek viszont orvosolhatóak: A refraktor nem rendelkezik keresőtartó papuccsal, szerencsére azonban a szokásos Sky-Watcher papucs felerősíthető a tubusra. Ebben az esetben a papucs elejére új furatot kell készítenünk, csak így tudjuk felcsavarozni a távcsőre. A másik kis kellemetlenség, hogy a tubus alján található sín (melynek segítségével fotóállványokra is ráültethetjük távcsövünket) rövid. A Celestron CG-4 állványomon (ami gyakorlatilag egy EQ3 mechanika) a tubus „farnehéz” volt, a kiegyensúlyozáshoz előrébb kellett volna csúsztatni a távcsövet, azonban a sín rövidsége miatt erre nem volt lehetőségem. Valószínűleg fogok vásárolni egy hosszabb sínt, és erre fogom felerősíteni a távcsövet, így ez a probléma is megszüntethető. A Lacerta 72/430 ED refraktor visszacsúsztatott harmatsapkával igen kompakt szerkezet, így az alaptartozék kis alumíniumkofferban gyalogosan is könnyedén magunkkal vihetjük. Akik abban gondolkodnak, hogy vásárolnak egy ilyen modellt, és azt majd egy pillekönnyű, összecsukható fotóállványon fogják használni, azoknak rossz hírem van: a távcső elég nehéz. Amikor először kézbe vettem, igen meglepődtem. A gyárban nem spórolták belőle az anyagot, a kis teleszkóp oroszosan súlyos. Műanyag alkatrész talán nincs is benne. Nem tartom valószínűnek, hogy a távcsövet elbírja egy jó fotóállvány, ha mégis, akkor is gyötrelmes lesz az észlelés, főleg nagyobb nagyítások mellett. Úgy gondolom, hogy a kényelmes használathoz legalább egy finommozgatással ellátott AZ-3 mechanikát válasszunk, de kitűnő párosítás egy EQ3 mechanika, illetve a GSO cég „Port-3” jelzésű azimutális modellje, amelynek teherbírása nagy, és finommozgatással is rendelkezik. Én gyalogos kitelepülésekhez, utazáshoz az utóbbi állványt használom, amennyiben viszont otthonról végzem a megfigyeléseket, akkor a Celestron CG-4 kerül beüzemelésre. Összességében egy igen komoly, masszív, strapabíró, számos praktikus megoldással rendelkező távcsövet terveztek a taiwani mérnökök. Következzék a gyakorlati tesztelés, amelyet falusi égbolt alól végeztem. Az utcai lámpa szórt fénye beszűrődött udvarunkra is, így a körülmények nem voltak tökéletesek. Alapvetően mélyeges beállítottságú vagyok, ezért mindenféleképp olyan pici refraktort szerettem volna, mellyel a szétszórt nyílthalmazok, illetve a több fok kiterjedésű gázfelhők szépen tanulmányozhatók. Ugyanakkor nagy nagyítás mellett a szorosabb kettőscsillagok is felbonthatóak legyenek, továbbá a gömbhalmazokat, bolygókat is részletesen meg lehessen figyelni a segítségével. Április utolsó napjainak egyik csillagfényes estéjén felállítom udvarunkban a CG-4 mechanikát, és ráültetem a tubust. A kihuzatba elsőként egy 2”-os, 55 mm-es TeleVue Plössl okulár kerül. A nagyítás 8x-os, a látómező így kicsivel több, mint 6 fok, azaz óriási! Beállítom a közismert M44-et, mely már túljutott delelésén. A teljesen bontott halmaz tűszúrásnyi csillagaival szinte eltörpül a látómezőben, és az őt keretező csillagokkal (δ, γ, η, θ Cancri) egyszerre csodálható meg. Hihetetlen szép a látvány, húsz esztendőnyi amatőrcsillagászati pályafutásom legemlékezetesebb M44 képe tárul most elém! Következő célpontom a közelben fekvő sűrűbb, kisebb M67. A látvány itt is elsőrendű, a kapott kép egy 7 mm-es University HD ortho okulárral a legjobb: a finom, foltos ködösség felületén rengeteg tűéles csillag nyüzsög, ezt bizony – csakúgy, mint az M44-et – nagyon nehéz lenne rajzolni. 3 mm-es SPLER okulárral a nyílthalmaz már kitölti a látómező nagy részét, azonban a bontás már alig-alig fokozható. Harmadik célpontom a tavaszi ég könnyű kettőse, az Algieba (γ Leonis). 144x-es nagyítás mellett nézem, és picit megijedek. A páros könnyen bomlik, azonban a fénylő csillag képe nem épp szabályos. Csak nem az optika hibás? Nem hinném, mivel az idő múlásával egyre szebb képet kapok. A légkör egész este nyugtalan, ekkora nagyításnál a csillagok vibrálnak, és minden bizonnyal még a tubus sem vette át a környezet hőmérsékletét. Következzék a Jupiter. 144x-es nagyítással a sötét felhősávok felületi fényessége egyenetlen, bennük apró rögök sorakoznak. A bolygó képe nagyszerű, annak ellenére, hogy az objektív csekély színezése észrevehető. Egy valódi, drága triplet apokromáthoz képest persze gyengébb a látvány, viszont egy klasszikus, f/6-7 fényerejű akromatikus refraktorhoz képest sokkal jobb. A mélyég-megfigyelésekre optimalizált 105/600-as RR akromátomban például a fényes bolygók mindig határozott lilás udvart növesztenek, az ott kapott képhez hasonlítva a 7 cm-es ED refraktorban megmutatkozó látvány jóval tisztább, esztétikusabb. Összességében a Jupiteren látott, ám nem várt részletek azt sugallják számomra, hogy az ED objektív jó minőségű. Nézzünk meg néhány mélyég-objektumot. Közöttük első helyen a gömbhalmazok állnak: ha egy ilyen példány kerül távcsöveim látómezejébe, akkor az számomra mindig ünnep. A Bereniké Haja két eltérő stílusú példányával, a tömör M53-mal, illetve a lágy, diffúz NGC 5053-mal kezdem a sort. 144x-es nagyítással az előbbi égitest egy magas felületi fényű, korong formájú, vattaszerű derengés. Néhány, szó szerint a láthatóság határán levő csillag pettyezi az ezüstös felületet, a halmaz pereménél világító 11,5 magnitúdós előtércsillag is megpillantható. A szomszédos, 1 fokra fekvő NGC 5053 alacsony felületi fényességű foltocska, peremén túl fényesebb előtércsillaggal. A két csillagraj a 18 mm-es HD ortho okulár látómezejében (24x-es nagyítás) egyszerre tanulmányozható, együttesük igen megkapó látványt nyújt. A konstelláció harmadik ilyen objektumát, az NGC 4147-et most kihagyom, ám a környék gömbhalmazai közül még további kettőt felkeresek. A közismert, fényes M3 bontása nem jelent problémát, egész felülete sűrűn pettyezett a láthatóság határához közeli csillagoknak köszönhetően. Röviden: a halmaz felszíne nem egyszerűen grízes, hanem bontott. Gyakorlatilag csak egyforma fényű, 11-12 magnitúdós csillagokat éreztem, a kiugró fényességű tagok ebből a halmazból hiányoztak. A tubus határfényességét 11 magnitúdóban adják meg (a William Optics Megrez 72 adatlapján ezt olvashatjuk), a gyakorlatban azonban ennél többet tud a távcső. Teljesen sötét, zavaró fényektől mentes helyekről a 12 magnitúdós határfényességnek elérhetőnek kell lennie. Az NGC 5466 egy kis foltocska, mely némi sűrűséget mutat. A látvány a 7 mm-es ortho okulárral a legjobb, bontás nem tapasztalható. A közismert M13, valamint szomszédja, az erős sűrűsödést mutató M92 ugyancsak könnyedén bontható, megjelenésük csodaszép! 7 cm-es távcsövekkel általában bontatlan ködösségként képzeljük el ezeket az égitesteket, ám a mostani próba számomra egyértelművé tette, hogy a 72/430-as objektív komoly mélyeges megfigyelések végzésére is alkalmas. Most következzék néhány nyílthalmaz. A Hattyú csillagkép, és vele együtt a nyári Tejút egy szelete frissen kelt fel északkeleten, ebben az irányban a kiválasztott célpontok még nincsenek kedvező helyzetben. Közülük legmagasabban az NGC 6811 található. A 6,8 magnitúdós csillagraj kiváló látványt nyújt: a szögletesnek érezhető finom derengés felületén 10,5-12 magnitúdós csillagok gazdag, könnyedén látható gyülekezete fogad. A tűszúrásnyi csillagok „gyémántszemcsékként” szétszórva pompáznak a 18 mm-es HD ortho okulár látómezejében. Az NGC 6819 már halványabb, kisebb, sűrűbb és távolibb csoportosulás. Kompakt foltocskájában némi bontás érezhető, hozzá kell tennem azonban, hogy a csillagraj előzőleg bemutatott társához képest 6 fokkal alacsonyabban pillantható meg. A környék harmadik halmaza az NGC 6866, mely egyértelműen bontott, tömör halmazként jelentkezik. A szomszédos Lant alakzata ad otthont a matuzsálem korú, roppant gazdag NGC 6791 jelű nyílthalmaznak. A 9,5 magnitúdós égitest nagy teljesítményű Newton-távcsövekkel sem bontható fel teljesen, mivel legfényesebb csillagai mindössze 15 magnitúdósak… Ezen az estén az északkeleti horizont felett alacsonyan található, ennek ellenére teszek egy kísérletet, hátha észrevehető a 72/430-as távcsővel is. Próbálkozásomat siker koronázza: a látómező közepén felsejlik a bágyadt, alacsony felületi fényességű foltocska, felületén két halvány előtércsillag pislákol. A Kassziopeia csillagkép szinte már alsó delelésben helyezkedik el az észak-északnyugati horizont felett, ennek ellenére a látványos NGC 457 („Bagoly-halmaz”) tövében lapuló kis NGC 436 nyílthalmazt részlegesen csillagaira oldva mutatja a 72 mm-es ED objektív… Most már kétségtelen: ez a kis taiwani tubus valóságos mélyeges távcsőként funkcionál. Ha már távcsőtesztet végzek, akkor nem hagyhatom ki egyik újdonsült kedvencemet, az NGC 6791 kortársát, az NGC 188-at, mely egyben az északi égi pólushoz legközelebb eső nyílthalmaz. A gazdag csoport általában egy részben bontott 8 magnitúdós finom ködösségként mutatkozik távcsöveink látómezejében. A Lacerta 72/430-as teleszkópban ugyanígy jelenik el. A különbség annyi, hogy az 55 mm-es okulár segítségével elérhető több, mint 6 fokos látómezőben a „Polaris-gyűrű” nevű aszterizmus – melynek ékköve a sziporkázó Sarkcsillag – valamint a szóban forgó nyílthalmaz egyszerre tanulmányozható, miközben az egész látómező nehezen rajzolható a sűrű csillagmezőnek köszönhetően. Ennek az estének nemcsak az M44 volt a leginkább feledhetetlen pillanata, hanem a Sarkcsillag – NGC 188 páros is, amely hosszú időre belevéste magát a csillagos égbolthoz köthető emlékeim tárházába. Egy alapos teszt nem folytatódhat a kettőscsillagok vizsgálata nélkül. 2-3 ívmásodperc szögtávolsággal rendelkező párokat választok. Az ε Bootis, γ Virginis, a szélesebb μ Bootis kísérőcsillaga, a μ Draconis mind-mind könnyedén bontható. A még alacsonyan álló híres dupla-kettős (ε¹-ε² Lyrae) bonthatóságát kedvezőtlen helyzete nehezíti (a légköri turbulencia itt erősebben jelentkezik), ennek ellenére a csillagok hajszálnyi réssel feloldhatóak. A hasonlóan alacsonyán található, eltérő fényességű δ Cygni esetében most megnyúlt csillagképet érzek. A teszt végére visszatérek a Naprendszer objektumai közé, és a szembenállás környékén tartózkodó Mars bolygót keresem fel. A vörösesbarna korong látványa tiszta, peremeinél csak enyhe elszíneződés látható. Felülete foltos, az apró, fehéres pólussapka nagyon könnyen megpillantható. Nemcsak a mélyegek területén teljesít jól a távcső, hanem a kettőscsillagok világában, és a bolygók birodalmában is. Jó lenne még felkeresni egy fényesedő üstököst, azonban nincs nálam keresőtérkép. Úgy gondolom ennyi épp elég lesz mára: a Lacerta 72/430 ED refraktor könnyedén túlszárnyalta előzetes optimális elvárásaimat. Kernya János Gábor

Visszajelzés írásához kérjük, jelentkezzen be!