Galéria

Készítette: Kiss Péter

Műszer: 200/800 Skywatcher Quattro newton asztrográf

Mechanika: Dobson

Feltöltés dátuma: 2026.03.17.

Készítés dátuma: 2026.03.14.

Megjegyzés: Sok év után végre sikerült. Valahol olvastam, hogy márciusban érdemes próbálkozni a Sirius B-vel, amikor napnyugta után, a még picit kék égen delel, mert a teljes sötétség beállta előtt gyakran jó a nyugodtság. Ez igaznak bizonyult március 14-én. Napnyugta után, miután a távcső már nagyjából egy órája hűlt, rápillantottam a Rigelre, és nem hittem a szememnek. A csillag intenzív ragyogása a B komponens távolságának kb. a harmadáig tartott, elképesztő jó volt a nyugodtság. Azonnal átálltam a Siriusra, és láss csodát, a B komponens rögtön megmutatta magát. Igazából nagyon könnyű volt, 229x-es nagyítással kis túlzással kiverte a szemem. Nem is pont ott volt, ahol számítottam rá (fejben félretippeltem a PA-t a Rigel B-hez képest). Persze, jóval halványabb, mint a Rigel B, de annyira egyértelmű volt, hogy ilyen nyugodtságnál valószínűleg jóval kisebb távcsővel is látszott volna. A Sirius A-nak is szép Airy-korongja volt, vagy egy tucat diffrakciós gyűrűvel, amik azért egy picit szét voltak tördelve - nem volt tökéletes a nyugodtság. A diffrakciós tüskéken szépen látszott a keskeny póklábak miatti hosszabb hullámhosszú interferencia-mintázat. Az első perc után gondoltam, hogy megnézem nagyobb nagyítással is, hogy még szebb, még könnyebb legyen, viszont ebben a pillanatban feltámadt a szél, és 333x-os nagyítással már sokkal nyugtalanabb kép fogadott, és éppenhogy látszott a B komponens - az is csak az előbb látott pontos hely és fényesség ismeretében.