Galéria

Igazán remek fotó! A csillagászati vonatkozásához nincs mit hozzátennem, én körülbelül elképzelni tudok ilyet, nem elkészíteni. A tájkép részét nézve tekintettem vissza a múltba - én gyerekkorom óta szeretek fényképezni -, hogy hogyan is viszonyultunk, viszonyulunk a film vagy érzékelő érzékenységéhez. A '80-as évek elején még Fortepan ISO 50 (DIN18, igen, ilyen skálát is használtak még emberek a múlt évszázad utolsó harmadában...) érzékenységű filmet használtam Szmena fényképezőgépben. Utána jöttek a '90-es évek, amikor gimnazista és egyetemista voltam. Mai ésszel elképzelhetetlen mennyiségű szabadidőmnek nem is voltam a tudatában, az analóg fotográfia virágkora az én életemben ez volt, ISO 100 volt az általánosan használt érzékenység nálam, néha 400, de 400-nál már bizony minőségi nyersanyagoknál is kijött a gyengébb kontraszt és a nagyobb szemcseméret, ha az ember belenagyított a képbe. A nagyítás ebben a korban nem görgetéssel vagy kattintással történt, hanem a nagyítógép fejét feljebb húztam, levilágítottam a képet a papírra, azt még elő kellett hívni, hogy kiderüljön, mire is mentünk a dologgal.... más világ volt jócskán. Ebben a korban ISO 1600-ra felmenni bátorság, a gyárilag 1600-as filmet 3200-ra pusholni (pláne, és csakis feketemisén a TMax 3200-at esetleg 6400-ra!) pedig istenkísértés. Meg is fizettük az árát az ökölnyi szemcsemérettel utólag. A nosztalgia mindig meg fogja bennem szépíteni ezt a kort, viszont akkoriban elképzelhetetlen távlatokat nyitott mára az érzékenység relatíve büntetlen növelhetősége. Anno szerettem este a városban szabad kézből fotózni, ehhez (hogy 400-as vagy néha 800/1600-as érzékenységen, ha a minőségben kompromisszumot kötöttem) egy elemek nélkül 1300 grammos Nikon F4E vázat használtam, hogy a tömege miatt a 28 vagy 35 mm-es objektívvel minél kevésbé zavarjon be a szabad kéz esetleges remegése. Hosszabb gyújtótávolságnál már jött az 50 mm f/1.2, hogy még használható záridőket tudjak produkálni, itt viszont a kicsi mélységélességgel kellett megküzdeni és a kézi fókusszal, amit amúgy este szinte mindig is jobban szeretek az AF-nél. És az 50/1.2 Nikkor amúgy sem autófókuszos, tehát itt jönne egy "LOL" szmájli, ha használnék olyat. Tehát más volt a világ. Ma meg az ember egy háromszázvalahány grammos kis digitális vázon ISO sokezerig elmehet úgy, hogy a hétköznapi szemlélő nem, vagy csak alig veszi észre a kész képen ennek a hatását.
Elnézést a hosszú eszmefuttatásért, csak visszahúztak kicsit a lovak a múltba.