Optika tisztítás

Rózsa Ferenc szíves engedelmével

Mindenekelőtt egy fontos dolgot szem előtt kell hogy tartson a kedves Olvasó: az optika-tisztítás nagy tapasztalatot, szakértelmet, és legalább annyi speciális eszközt igényel. Tehát csak az fogjon bele az alább ismertetésre kerülő eljárások bármelyikébe, aki kellően biztos abban, hogy nem okoz nagyobb kárt, mint amit az optika nem kellő tisztasága okozna, vagy röviden: a poros optika jobb, mint a karcos.
Amire szükségünk lesz: gyapotvatta, 96%-os alkohol, sebbenzin, gyógyszertári desztillált víz, 100% pamut szövetdarab (minél többször mosott anyagból), fültisztító pálcika, Clinex papírzsebkendő, szálmentes törlőkendő, mókusszőr ecset, pumpás ecset, sűrített levegő-spray, cérnakesztyűk, grafitceruza, alkoholos filc, körmös kulcs, légáramlatoktól, és portól mentes hely.

Az optikatisztítás kellékei
Szinte minden optika más és más bánásmódot igényel. Egészen más eljárást alkalmazunk tükröknél és lencséknél. De ha pontos akarok lenni, azt is meg kell említenem, hogy még a méret sem mindegy, ahogy ez alább kiderül majd.

Tükrök tisztítása

A tükröket tisztítás elott minden esetben ki kell vennünk a foglalatból. Ez legtöbbször nem igényel különleges szerszámokat, egy kis furfangot azonban mindenképpen. Ragasztott tükröknél semmi gond, a szokott módon vékony gitárhúrral, vagy muanyagcérnával levágjuk a tükröt rögzíto kötoanyagot. A régi, A távcso világában ismertetett fazék kiképzésu tartóból való kivételhez azonban már egy kis ügyeskedésre lesz szükség. Nyilvánvaló, hogy mivel a tükör pereme a fazék peremétol lejjebb van, nem tudjuk megfogni a kiemeléshez. Célszerunek látszana a tükröt a tartóval együtt egyszeruen fejre fordítani és a tükröt „kiönteni” a foglalatból. Így is járunk el, de elozoleg készítsünk el egy egyszeru segédeszközt.
Egy üveglapra ragasszunk öntapadó velúrtapétából kivágott körgyurut. A külso átméro 2 mm-rel legyen nagyobb, a belso pedig 2 mm-rel kisebb, mint a tükrünk átméroje. Ezek után fektessük az üveglapot a foglalatra úgy, hogy a velúrtapéta koncentrikusan fedje a tükör peremét, majd szorítsuk össze a foglalatot az üveglappal, és határozott mozdulattal fordítsuk meg úgy, hogy most az üveglap legyen alul, a foglalat pedig fölül. Így a tükör peremével „rápotytyan” a velúrtapéta-gyurure. Ezek után már csak óvatosan le kell emelnünk a foglalatot a tükörrol. Ha tükrünk valóban homorú volt, akkor nem kell tartanunk attól, hogy a felület bárhol is hozzá ér az üveglaphoz, ezzel maradandó sérüléseket okozva rajta. És hogy miért volt szükség erre a bonyolultnak tuno procedúrára, hogy miért nem borítottuk egyszeruen a tükröt a tenyerünkbe egy darab vattára? Azért, mert a tükör felületét több száz kemény, éles porszemcse szennyezheti. Ezek szárazon iszonyatosan veszélyesek, és könnyen karcot okoznak a legkisebb mozdulatra is.
Ezek után állapítsuk meg, rendelkezik-e tükrünk valamiféle felületi védoréteggel. Figyeljük meg egy izzólámpa fényét kb. 45 fokos beesési szögnél, majd fokozatosan növeljük a beesési szöget egészen 90 fokig. (Ekkor a tükröt ún. súroló fényben nézzük.) Ha a lámpa színe megváltozik akár a kék, akár a rózsaszín felé, biztosak lehetünk benne, hogy a tükör védoréteges. A színváltozást az interferencia jelensége okozza a szappanbuborék szivárvány színéhez hasonlóan. Esetünkben a védoréteg nagyon parányi, de mérheto vastagsága okozza a színváltozást. Amennyiben nem tapasztalunk ilyet, a tükör csak alumíniummal van gozölve, ami rendkívül sérülékeny. Ennek tisztítása esélytelen, egyedüli megoldás az újragozölés. Ennek alkalmával kérjünk (legtöbb szolgáltatónál kérni sem kell) védoréteget is tükrünkre. Gyári vagy nem túl régen készült tükrökön egyébiránt nagy eséllyel fogunk találni védobevonatot.
Ha meggyozodtünk arról, hogy a tisztítani szánt tükör bevonatos, áztassuk be szobahomérsékletu folyékony mosogatószer vizes oldatába egy órára, megpuhítva ezzel a felületre cementálódott ásványi eredetu szennyezodéseket. Az egy óra leteltével öntsük le az áztatóvizet, majd másikat készítve a leöblített tükröt merítsük az új vízbe. Egy csomó gyapot-vattával a víz alatt rányomás nélkül óvatosan simogassuk végig a felületet. Ha a vattaszálak megakadnak a felületen, várjunk még és áztassuk tovább a tükröt, mert nem lazult fel az öszszes szennyezodés.
Miután a felületet ilyen módon megtisztítottuk, a szobahomérsékletu desztillált vízzel boven leöblítjük a tükröt. (Figyelem! A benzinkutakon kapható ioncserélt víz nem alkalmas!) A viszszamaradó cseppecskéket lefújhatjuk surített levegovel, mindig a tükör közepétol a perem felé haladva. Ezt a módszert alkalmazva azonban eloször gyozodjünk meg arról, hogy a flakon tartalma szurte. Ezt mindig feltüntetik a használati utasításon. Ha nem találunk erre vonatkozó utalást, inkább Clinex papír zsebkendo sarkával egyenként itassuk fel a cseppeket. (Szitkay Gábor tagtársunk évekkel ezelott tömegével hozott Németországból. Azóta valószínuleg hazai boltok is forgalmazzák.) A surített levegonél arra is ügyeljünk, hogy a flakont mindig függolegesen tartsuk. Ellenkezo esetben elofordulhat, hogy a töltet folyékony állapotban kerül a tükör felületére. Ez a folyékony levego pedig kb. –70 fokos homérsékletu, ami akár a tükör elrepedéséhez is vezethet.
A megtisztított tükröt egy széles papírcsík segítségével óvatosan visszaereszthetjük a foglalatba, és egy kis jusztírozás után máris készen áll távcsövünk az észlelésre. Az eljárás változtatás nélkül alkalmazható a segédtükrök tisztítására is.

Refraktorobjektívek tisztítása

Tisztításuk bonyolultabb és kényesebb, mint a tükrök esetében. Igazából 100%-os eredményt nem is érhetünk el az objektívfoglalat megbontása nélkül, hiszen ez esetben az áztatásról le kell mondanunk. Nem utolsó sorban pedig a leszorítógyuru közvetlen közelébe sem tudunk jutni semmi módon. Törölgetés közben pedig óhatatlanul a perem felé terelgetjük a szennyezodést, ami minden újabb tisztításkor csak gyülemlik a leszorítógyuru tövében. (Meg kell említeni, hogy német távcsöves találkozókon gyakorta láthatunk egy optikatisztító eszközt, mely egy zsebbe tuzheto vastag filctollra emlékeztet. Egyik felében egy kitolható, elég durva ecset található, mely a por eltávolítására használatos, a másik felében egy kupakkal elzárt, kb. 7–8 mm átméroju tapadókorongszeru képzodmény foglal helyet. Ennek felülete bársonyszeru anyaggal van bevonva. Ezzel az alkalmatossággal egészen a leszorítógyuru tövéig tudunk törölni, azonban elég horrorisztikus volt látni, amint Markus Ludes egy 127 mm-es apokromát felületét meglehelte, majd határozott, körkörös mozdulatokkal végtörölte a felületet. Magam is rendelkezem egy ilyen készülékkel, de értékesebb optikát nem mertem tisztítani vele.)
Ezt az objektívtisztító eszközt csillagászati optikákhoz NE használjuk!

De nézzük, mit is tehetünk. A 8 cm alatti objektívek általában ragasztottak, ezeket minden kockázat nélkül kivehetjük a foglalatból – természetesen csak megfelelo szakértelem, és szerszám birtokában –, és a tükröknél leírt módszerrel megtisztíthatjuk, azzal a különbséggel, hogy ha a T, vagy MC réteg foltos maradna, akkor azt a 100%-os pamutszövettel, a felületet megle-helve átsimítjuk. Ez utóbbi muveletet ajánlott cérnakesztyuben végezni, nehogy a szövet kezünkkel érintkezo része összezsírozza a már szépen megtisztított felületet. Tartsuk szem elott, hogy a kesztyuben ügyetlenebb a kéz, ezért mindig asztal fölött dolgozzunk! Mielott a rögzítogyurut megbontanánk, azt jelöljük össze a foglalattal, és összeszerelésnél csak addig is húzzuk vissza. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az optikai gyár által meghatározott nyomaték szorítsa a lencsét. A rögzítogyurut csak az erre a célra kifejlesztett, vagy erre a célra magunk készítette célszerszámmal oldjuk meg. Gyakorta láthatunk szétroncsolt, összekaristolt menetes gyurut, rosszabb esetben pedig végigszántott objektívet. Tolóméro furatméropofáival is ki lehet nyitni esetleg az objektívet, de ez sem a tolóméronek, sem pedig a foglalatnak nem a legjobb megoldás. A szükséges körmös kulcsot magunk is elkészíthetjük acéllemezbol, melynek vastagsága 0,1–0,2 mm-rel kisebb, mint a gyuruhorony.
Mielott a bontáshoz fognánk, gyozodjünk meg arról, hogy nincs-e a rögzítogyuru oldalról egy kis hernyócsavarral lelazulás ellen biztosítva.
Amennyiben nem vállalkoznánk a foglalat megbontására, marad a részleges tisztítás. (Ugyanez vonatkozik a többi, szét nem szedheto objektívre is!) Eloször a nem kötött porszemcséket távolítjuk el pumpás porecsettel. Sajnos a kereskedelemben kapható porecsetek szálai elég durvák, ezért szoktam inkább a palackos surített levegot kombináltan használni a mókusszor ecsettel. Ez után desztillált vízzel enyhén nedvesített gyapotvattát terítünk a lencse felületére, és egy órát ázni hagyjuk. Semmiképp ne legyen túl vizes a vatta, mert a lencse és a foglalat közé folyva a víz eloxidálhatja a foglalat anyagát. Az oxidációkor megduzzadó anyag pedig örökre beszoríthatja objektívünket a foglalatba. Légréses objektívnél pedig fenn áll még az a veszély is, hogy a lencsetagok közé kerül a folyadék. Ekkor pedig már elkerülhetetlen az objektív szétszedése. Az egy óra elteltével elkezdhetjük az alkoholos gyapotvattával a lencse törlését. (Nem tudni mikor fognak feleszmélni a hatóságok, hogy a tiszta alkohol is alkohol, ezért jövedéki adó köteles. Tehát csak ido kérdése, hogy földi halandó meddig vásárolhat gyógyszertári alkoholt. Reméljük, hogy jelen sorokat nem olvassa a témában illetékes, így nem szolgálunk jó tippel egy új jogszabály megalkotásához.) A törlés mindig a lencse középpontjától a perem felé történjen, gyakran cserélt vattával. Ennél a muveletnél is ajánlatos a cérnakesztyu használata, nehogy a borünkbol kioldódó zsírt a lencse felületére hordjuk. Csínján bánjunk az alkohollal, mert egyes optikai ragasztóanyagokat old (pl. kanadabalzsam). A Zeiss C-objektívek ilyen anyaggal vannak ragasztva. A kétkomponensu, és az UV fényre köto ragasztók oldószerállók. De ez sajnos már csak túl késon szokott kiderülni.

Ha mégis szét kellene szedni egy légréses objektívet...

Bár ezeket is csak emberek rakták össze, mégsem buzdítok senkit arra, hogy szedje szét légréses objektívjét, inkább bízza tapasztalt szakemberre. Ha azonban mégis rászánjuk magunkat, mindenképp szívleljük meg az alábbiakat.
Egy helyesen összejelölt lencse. A nyíl jelzi az égbolt irányát
A légréses lencsék két tagját nagyon vékony, de pontosan kiszámítható légrés választja el. Ezt a légrést 3 db, 120 fokonként elhelyezett kis fém téglalap hivatott tartani. Ha ilyet látunk a lencsénket szemrevételezve, biztosak lehetünk annak légréses mivoltában. A minoségi objektívek lencsetagjai gyárilag össze vannak jelölve. Ez azt jelenti, hogy laboratóriumi kísérletek alapján a két tagot úgy forgatják össze, hogy az a legjobb leképzést adja. Ezt a pozíciót és az égbolt irányát is egy jellel megjelölik. Ha mégsem találnánk ilyen jelzést, úgy tekintsük a szétszedés elotti állapotot ideálisnak, és jelöljük össze lencsénk tagjait mi magunk egy kemény grafitceruzával. Összeszerelésnél mindig ezeket a pozíciókat állítsuk helyre.
A két lencsetag általában a légréslapocskák mentén, ha nem is mereven, de rögzítve van, tehát a foglalatból való kivételkor azok nem esnek, nem csúsznak szét. Ha a tagok közt nincs szennyezodés, tehát nem indokolt a két tag elválasztása, ne is eroltessük azok szétválását, a por felületi oldása (nem merítéses áztatás!!), majd eltávolítása után a már említett módon tisztítsuk meg az optikát, és mihamarabb helyezzük vissza a biztonságos foglalatba. Sajnos azonban gyakori gond, hogy a két tag közt (néha még az eredetileg vadonatúj optika esetében is) foltos, szennyezett a felület. Ilyenkor a tagokat kicsiny húzásra elválaszthatjuk egymástól tisztítás céljára. Gyári optikáknál a lapocskák az egyik taghoz mereven rögzítve vannak, így azok elvesztésétol nem is kell tartani. Más a helyzet a maszek optikák esetében.
A szétválasztott optikai tagokat a tükrök esetében ismertetett merítéses módszerrel áztathatjuk és tisztíthatjuk, ügyelve, hogy a légréslapocskák le ne váljanak.
Összeszerelés elott gyozodjünk meg arról, hogy nincsenek-e porszemcsék a légrésben. Egy lakótelepi panel lakásban akár többszöri kísérletre sem sikerül úgy összeilleszteni a tagokat, hogy alapos szemlélodésre se találjunk közte szálló port, szöszt. Ezeket surített levegovel fújuk le, vagy szálmentes törlokendovel kíméletesen töröljük át.
Figyeljük meg, hogy a foglalat üvegre felfekvo vállán 120 fokonként egy-egy magasítás található. Ezekre ül az optika, és ezek felett kell, hogy elhelyezkedjenek a légréslapocskák, valamint a rugózógyuru magasításának is ezek felett kell lenniük. Erre azért van szükség, nehogy ott kapjon nyomást az üveg, ahol nincs alátámasztás (légréslapocska). Nem említettem, de itt is elsodleges a rögzítogyuru és a foglalat összejelölése a gyári nyomaték helyreállítása miatt.
Szót kell ejteni az olyan objektívekrol is, amiket semmiképp nem ajánlatos megbontani. Ilyenek pl. a kettonél több tagú lencsék (apokromátok). Ezeket sajnos fáradságos munkával, idot nem kímélve, négyzetcentiméterenként kell a foglalatban megtisztítani. A szabad szemcsék lefúvatása után a cementálódott porszemcsék áztatása itt sem maradhat el, de ha lehet, az ilyen objektíveknél még körültekintobbnek kell lenni, nehogy befolyjon a foglalatba, ill. a tagok közé bármiféle oldószer. Áztatás után a surun cserélt, alkoholos gyapotvattával inkább érintgessük a felületet, mint töröljük. Eloször szinte biztos, hogy úgy fog tunni, egyre zsírosabb az optika, mivel a lokális szennyezodést úgymond feloldottuk, és eloszlattuk. Ezért a gyakori vattacsere: a szennyezodés egyre kisebb koncentrációban lesz a jelen a felületen, türelmes munkával pedig egészen el fog tunni. Az alkoholos tisztítás után maradt esetleges foltokat, valamint a szorítógyuru közeli szennyezodéseket alkoholos fültisztító pálcikával távolíthatjuk el. Elozoleg azonban mindenképpen sodorjunk az eredeti (muszálas) vatta helyére a gyapotvattából boségesen, úgy, hogy a pálcika sehol ne tudjon alóla kibukkanni. Ezeknél a muveleteknél is használjunk újonnan felbontott cérnakesztyut. Ne feledjük, több százezer forintos optikát tehetünk értékcsökkentté egy könnyelmu mozdulattal. Ezért inkább kérjük szakember segítségét.

Okulárok tisztítása

Talán a legtöbb viszontagságnak kitett alkatrész az okulár. A kis szemtávolságú okulárok szem feloli lencséje szinte állandóan zsíros a szempilláktól. A nem túl pedáns észlelo pedig hajlamos okulárcserekor az éppen használaton kívüli okulárt zsebre vágni. Ez pedig az okulár belsejének elkoszolódásához vezet. Egy okulárt szétszedni pedig már nem gyerekjáték, miniatur szerszámokat, és biztos kezet igényel. Gondoljunk csak az esetenként öt-hat tagból álló okulárcsodákra, nem is beszélve egy 4 mm-es Zeiss O-ról. Ez utóbbi szemlencséjének átméroje olyan pici, hogy a fültisztítónak még a pálcája sem fér bele.
Ezen okulároknál a frontlencse tisztítása általában kimerül a levegobefúvásnál, és általában ez elégséges is. Semmi esetre se nyúljunk a kihuzatcsobe alkoholos fültisztítóval, mert a lencse eléréséig számos alkatrészbe ütközhetünk, amikrol lemosva a szennyezodéseket, és azokat a lencsére hordva nagyobb kárt okozhatunk, mint amekkora a nyereség esélye. A szemlencse azonban hatásosan tisztítható az alkoholos, gyapotvattás fültisztítóval, abban az esetben, ha átméroje legalább 5 mm. (Kisebb lencsét foglalatban nem tudunk törléssel tisztítani, mert hely hiányában törlés helyett csak forgatni tudjuk a vattát. Ezzel pedig csak szétmaszatoljuk a zsírt.) Alkoholos vattával, ha kell több darabbal is, eltávolítjuk a zsíros szennyezodéseket, a foltokat pedig desztillált vizes pálcával, majd meglehelve, száraz pálcával távolítjuk el. Persze ilyenkor sem kerülheto el az, hogy a fémperem tövében szennyezodés maradjon. Mindazonáltal óvom a tisztelt Olvasót attól, hogy egy meggondolatlan tisztítási szándékkal visszafordíthatatlan kárt okozzon drága okulárjában. Amennyiben mégis eltökéltek vagyunk, és nekilátunk a szétszedésnek, úgy mindig törekedjünk arra, hogy csak a legszükségesebb mértékig bontsuk meg az okulárt, valamint nem árt a szétszerelni szánt okulár metszeti rajzát letölteni Internetrol. Volt nálam tisztításra olyan orthoszkopikus okulár, amelyet szétszedve megdöbbenve tapasztaltam, hogy a három tagból összeragasztott szimmetrikus tag volt a szem felé, frontlencsének pedig az egytagú síkdomború tag lépett elo. Pedig az orthoszkopikus elrendezésnél nincs is olyan sok összeszerelési variáció. A foglalatból eltávolított okulárlencséket a ragasztott akromátoknál tárgyalt módszerrel, mosogatószeres oldattal tisztíthatjuk. Vegyük figyelembe, hogy az okulárlencsék esetenként elég közel helyezkednek el egymás fókuszához, így a lencséken maradó, szabad szemmel nem, vagy alig látható szennyezodések is nagyítva jelenhetnek meg.
A rövid fókuszú okulárokat mindenképpen bízzuk megbízható, leinformálható szakemberre.

Binokulárok tisztítása

Binokulárok tisztításánál szorítkozzunk a szabad (külso) optikai felületek tisztítására. A további felületek csak a távcso egészének megbontásával válnak hozzáférhetové, ezzel viszont a binokulár párhuzamosítása is szükségessé válik. Belso párásodás, koszolódás esetén szintén ajánlatos szakembert megbízni.
A binokulár tisztítás azért számít külön témakörnek, mert bár az okulár a fentebb említett módon tisztítható, az objektív tartogathat meglepetéseket. Egyes binokulárok belso párásodás elleni védelmét úgy oldják meg (foleg az orosz Tento márkánál), hogy a foglalatot, és környékét egyfajta sötét színu, igen ellenálló, suru zsírral kenik be. Ezt az alkohol annyira oldja, hogy a lencse tisztítása közben a lencsefelületre hordjuk, ahhoz azonban már nem eléggé, hogy onnan teljességgel el is tudjuk távolítani. Ezért az ilyen szennyezodés eltávolítására a sebbenzint hívjuk segítségül. Persze itt is a por eltávolításával, feloldásával kezdjük a muveletet. Ügyeljünk rá, hogy a sebbenzinnel ne oldjunk fel fölöslegesen a tömíto részbol, mert igen nehéz a felületrol maradéktalanul eltávolítani.
Remélem, jelen cikkünk is hasznos tudnivalókkal szolgál, de senkit nem sarkall meggondolatlan lépésekre. Amennyiben a tisztelt Olvasóban bármiféle megválaszolatlan kérdés merül fel a témával kapcsolatban, keresse meg e cikk íróját.
A szakszerutlen tisztításból eredo esetleges károkért a szerzo nem vállal felelosséget!

RÓZSA FERENC