Lacerta polarizációs mikroszkóp tesztje

A szilárd, kristályos anyagok kutatói - az ásvány- kőzettan, szilárdtest-fizika, geológia, fémipar - számára rendkívül fontos a kristályszerkezettel bíró anyagok (ásványok) pontos azonosítása egy adott mintában. Ezt a célt szolgálják a polarizációs mikroszkópok, amelyek működése a fény polarizációján alapul. Lényege, hogy a mikroszkóp fényútjában két polarizációs szűrőt helyezünk el, amelyek egyikét a másikhoz képest el tudjuk forgatni. A minta maga is forgatható. A kristályos szerkezetű anyagok a fényt különféleképp törik meg, kettőstörésük irényról irányra változik és az anyagra jellemző (anizotrópia). Emiatt a polarizált fényben a kristályok egyedi módon viselkednek, szivárványszínűek lehetnek az interferencia miatt, valamint a polarizált fényt iránytól függően kioltják. Ez utóbbi tulajdonságuk teszi a polarizációs mikroszkópot alkalmassá optikai anyagvizsgálatra. A csiszolt és polírozott fémfelületek (vagy átlátszatlan, fémes ásványok felületei) hasonló interferenciamintázatot mutathatnak ráeső fényben (ércmikroszkópia).

Tesztünkben fényképfelvételeket készítettünk egy MicroQW 3 megapixeles mikroszkópkamerával. A vizsgált minták a következők voltak:

- Kőmeteorit csiszolt felszíne

- Vasmeteorit csiszolt, étetett felszíne

- Mézben képződött cukorkristályok

- Homokszemek

1. Kőmeteorit szelet fém szemcséi

4x objektív (40x)

20x objektív (200x)

2. Vasmeteorit

4x obj.

10x obj.

10x obj.

3. Méz kristályainak kioltási mintázata - forgatás hatására (90 fokonként felvett képek)

4x obj.

Színes interferencia-kép a méz kristályaiban

10x obj.

4. Homokszemek (kvarc homok) viselkedése forgatás hatására

Mind 10x objektívvel (100x) készült.

1. terület

2. terület: Forgatással akár sötét látótérhez hasonlót is előidézhetünk - és itt tényleg csak a szűrőt fogattuk:

3. terület

4. terület

Sánta Gábor