Hibaelhárítási útmutató - első távcsővásárlók részére

 - Nem találom a magyar nyelvű használati útmutatót.

Ha esetleg nincs meg a használati útmutató, akkor honlapunkon az Információk / Terméktámogatás elérési útvonalon, azon belül pedig Csillagászat / Vadászat / Természetjárás / Mikroszkóp bontásban online is letölthetők.

Felhívjuk a figyelmet, hogy bizonyos használati útmutatók több modellre is vonatkoznak, így mindig az alapján kell a számunkra megfelelőt megkeresnünk, hogy távcsövünk lencsés (azaz refraktor) vagy tükrös (pl. Newton-távcső) rendszerű-e, illetve hogy milyen állványon van (pl. EQ1, EQ2, EQ3 stb.).

- Nem találom a használati utasításban említett tubusgyűrűket, így nem tudom a távcsövet felrakni az állványra.

A távcsövek általános használati útmutatójában találunk utalást ezekre a bizonyos tubusgyűrűkre. A legtöbb távcsőszett esetében a távcsőtubusra már gyárilag rászerelve találjuk őket. Az ilyen távcsöveket ezeknek a tubusgyűrűknek a segítségével kell rögzíteni az állványon. Ha nem a megfelelő pozícióban állnak a tubusgyűrűk, akkor oldjuk meg kissé az oldalukon található csavarokat, hogy a távcsőtubus könnyedén mozoghasson, majd állítsuk be a gyűrűket a kívánt pozícióba, és végül húzzuk meg a csavarokat, hogy a gyűrűk stabilan fogják a tubust.

Fontos azonban tudni, hogy van olyan távcső, mint pl. a Luna-60-as, más néven 60/900 EQ1 (termékkódja: SWR609eq1), ahol nem találunk tubusgyűrűket. Ennél a modellnél maga a távcső annyira könnyű, hogy semmi szükség gyűrűkre, a gyártó ezért nem is mellékelt hozzá. Tehát ne keressük a dobozban! Ebben az esetben a távcsőnek a rögzítése a tubusra felszerelt sín segítségével történik. Figyeljük meg a távcső dobozán látható színes képet, azon is így szerepel!

- Az egész kupakot le kell venni a távcső elejéről vagy csak a kisebbiket?

Természetesen az egészet. Az ún. objektívsapkákon található egy kisebb átmérőjű kupak is, ami elsősorban napészlelésre (de ebben az esetben is csak szigorúan napszűrővel kiegészítve!!!) való. Erre most részletesebben nem fogunk kitérni. Az éjszakai égbolton történő megfigyelésnél természetesen a távcső átmérőjét teljes egészében ki akarjuk használni, hiszen az átmérő a legfontosabb mérőszám egy távcső esetében, azaz a távcső teljesítményét alapvetően ez határozza meg. Ezért pl. egy 90 mm átmérőjű távcső esetében nem elégszünk meg annyival, hogy csak a kis átmérőjű kupakot vesszük le, hiszen akkor nem használjuk ki a távcső maximális teljesítményének még a felét sem. Ezért az objektívsapkát teljes egészében le kell vennünk, akármekkora is a távcsövünk.

- Helyesen raktam össze a távcsövet, mégsem látok benne éles képet.

Amennyiben tényleg helyesen van összeállítva a távcső, akkor az éles kép helyét meg kell találnunk. Sokan ott követik el a hibát, hogy a fókuszáló forgatógombját túl gyorsan tekergetik ide-oda, ezért gyakorlatilag átugorják az éles kép helyét. Ha pl. látjuk az égen a Holdat, akkor irányítsuk a távcsövet rá. Ha a távcső pontosan a Holdra néz, akkor belenézve az okulárba (szemlencsébe) már akkor is határozottan fel fog tűnni a fénye, ha a kép még teljesen életlen. Ekkor folyamatosan az okulárba nézve a fókuszáló gombját szép lassan forgassuk addig a két végállás között, amíg a kép nem kezd kiélesedni. Mivel optikai szempontból nézve a távcső számára az összes égitest ugyanabban a távolságban van, ezért ha a Holdra egyszer már sikeresen beállítottuk az élességet, akkor ez a beállítás a többi égitestre is nagyjából megfelelő lesz, éppen csak minimálisan kell majd a fókuszálón állítani.

- A zenittükröt nem raktam be a távcsőbe, így viszont nem kapok vele éles képet.

A zenittükör kizárólag a lencsés távcsövek kiegészítője, tükrös távcsöveknél nem találunk ilyet. A zenittükör csomagolásán általában a „Mirror Diagonal” feliratot találjuk. Alapvetően arra szolgál, hogy a távcsőbe kényelmesen lehessen betekinteni. A távcsőből kilépő fénysugarakat 90 fokkal elfordítja, így nem kell szinte aláfeküdni a távcsőnek ahhoz, hogy belenézhessünk. Közvetlenül ezt kell a távcső okulárkihuzatába helyezni, majd pedig a zenittükörbe az egyik okulárt (szemlencsét) betenni. Így áll össze megfigyelésre készen a rendszer. Amennyiben mégis kihagytuk a zenittükröt, akkor bizonyos távcsövek esetében fennáll annak a lehetősége, hogy nem fogunk éles képet kapni. Ugyanis a gyártó a fényút teljes hosszába beleszámolta a zenittükör fényútját is, ezért ha ezt kihagyjuk, akkor „rendszerünk” rövidebb lesz, mint az optimális. Úgyhogy ne hagyjuk ki, szükség van rá.

Itt jegyezzük meg, hogy ugyanez vonatkozik a panorámatávcsövek mellé adott ún. Amici-prizmára is. Ha ez van tartozékként mellékelve a távcső mellé, akkor ezt is hasonlóan kell használnunk, mint a fent említett zenittükröt.

- Bármekkorára is nagyítom ki a csillagokat, azokon semmilyen részletet nem látok.

A csillagok olyan mérhetetlenül messze vannak, hogy a távcső is csak pontszerűnek fogja őket mutatni. A színükön kívül semmilyen részletet nem fogunk rajtuk látni, ez így természetes. Ha elmosódott pacának vagy foltnak látjuk a csillagokat a távcsövünkben, akkor a távcsövünk nincs helyesen befókuszálva, magyarán a kép nincs kiélesítve. Ezért úgy kell helyesen beállítani az élességet, hogy folyamatosan belenézve az okulárba (szemlencsébe) addig állítjuk a fókuszálót, amíg a csillagok a legapróbbak(!), azaz pontszerűek(!) nem lesznek a látómezőben. Ekkor van távcsövünk befókuszálva. Mivel szigorúan optikai szempontból nézve „ugyanolyan távolságban” vannak a csillagok, mint pl. a ködök és a galaxisok, ezért ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mikor adja a távcsövünk a legélesebb képet pl. az Orion-ködről, akkor mindig a látómezőben látható csillagokra kell beállítani az élességet. Ha a csillagokat pontszerűnek látjuk, akkor ez a beállítás lesz egyben az Orion-köd legélesebb képe is.

- A keresőtávcsőben látom az égitestet, de magában a távcsőben nem.

Ha felraktuk a keresőtávcsövet a „nagy” távcsőre (az ún. főműszerre), azzal még nem végeztünk. A keresőtávcső ekkor csak nagyjából néz ugyanoda, mint a főműszer, ezért hiába látjuk a keresőben középen a célpontot, az mégsem lesz benne a főműszerben. Fontos, hogy a két távcső teljesen pontosan ugyanoda nézzen. Ezért használat előtt a keresőtávcsövet be kell párhuzamosítanunk a főműszerrel. Célszerű ezt a műveletet még nappal elvégeznünk, mégpedig a következőképpen. A főműszerünkbe beállítunk egy távoli tereptárgyat (lehetőleg több száz méterre, vagy még távolabb legyen), pl. egy templomtornyot, fenyőfa csúcsát, gyárkéményt stb. Beállítjuk úgy, hogy a templomtorony csúcsa teljesen középen látsszék a látómezőben. Ekkor az állvány (mechanika) két tengelyét rögzítjük, hogy ebből a pozícióból a távcső már ne mozdulhasson el. Most belenézünk a keresőtávcsőbe, és valószínűleg ebben is fogjuk látni a templomtornyot, csak éppen nem pontosan a szálkereszt közepén. Ekkor a keresőtávcső foglalatán található állítócsavarokkal (az egyiket meglazítva, a másikon húzva) addig állítjuk a keresőtávcsövet, amíg a szálkereszt teljesen pontosan a templomtorony csúcsára nem néz. Ekkor a két távcső egymáshoz képest párhuzamosan be van állítva. Ezek után ha az éjszakai égbolton keressük pl. a Holdat, és az a keresőtávcső szálkeresztjének a közepén látszik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a főműszerben is középen fogjuk látni.

Itt jegyezzük meg, hogy bizonyos távcsövekhez a gyártó ún. StarPointert mellékel, ami nem távcső, hanem egy ún. vöröspontos irányzék. A beállítása viszont hasonlóan történik, mint a fent említett keresőtávcső.

- A távcsőben fordított képet vagy tükörképet látok.

Ez teljesen természetes. A távcsövek alapvetően fordított képet adnak, ez a geometriai optika egyik törvényszerűsége. Csillagászati célú távcsövek esetében egyáltalán nem törekszünk a kép visszafordítására, mivel az az alapelvünk, hogy a képet a lehető legkevesebb optikai elemből állítsuk elő. Hogy miért? Ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy minél több optikai elem vesz részt a képalkotásban, annál nagyobb a fellépő fényveszteség. Hiszen minden egyes optikai elem - ha csak nagyon kis mértékben is,- de a fény egy részét elnyeli (pl. amikor a lencsén áthalad a fénysugár). És mivel az égitestek túlnyomó része nagyon halvány, ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak azért fényveszteséget szenvedjünk, mert beiktattunk a fényútba egy plusz optikai elemet, hogy a képet visszafordítsuk egyenes állásúvá. Ezért inkább „beérjük” azzal, hogy a látott kép fordított, de ugyanakkor tudjuk, hogy fényhasznosítás szempontjából ez a legoptimálisabb megoldás. Másrészt ha jól belegondolunk, teljesen mindegy, hogy pl. egy galaxist szemlélve egyenes- vagy fordított állású a látott kép...

A panoráma vagy nappali megfigyelésre való távcsövek esetében némileg más a helyzet. Mivel ezeket alapvetően fényes nappal használjuk, amikor a rendelkezésünkre álló fénymennyiség is bőséges, ezért itt nyugodtan beilleszthetők a fényútba ezek a bizonyos plusz optikai elemek (pl. Amici-prizma). Ezért adnak ezek a távcsövek egyenes állású és oldalhelyes képet. A fellépő fényveszteség nem fog gondot okozni, mert a maradék fénymennyiség még mindig olyan mértékű, hogy a távcsőben látott képet érdemben nem fogja hátrányosan befolyásolni.

- Kaptam a távcsőhöz Barlow-lencsét, de nem igazán tudom használni.

A Barlow-lencse egy ún. fókusznyújtó lencse, ami a távcső eredeti fókusztávolságát megnöveli. A gyártók általában olyat mellékelnek a csomagban, amelyek 2x nyújtást tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy ha a távcsövünk fókusztávolsága pl. 900 mm, akkor a 2x nyújtást adó Barlow-lencse használatával a fókusztávolságunk 1800 mm-re nő. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy ha egy adott okulárral eddig csak 90x nagyítást értünk el, akkor a Barlow-lencse és az okulár együttes használatával a nagyítás is a duplájára, azaz 180x-ra ugrik.

Alapvető tudnivaló viszont, hogy a képminőség akkor a legjobb, ha a lehető legkevesebb optikai elem vesz részt a képalkotásban. Mivel a Barlow-lencse is egy ilyen optikai elem, ezért akaratlanul ugyan, de ez is hátrányosan tudja befolyásolni a kapott kép minőségét. Ezért általánosságban azt tanácsoljuk, hogy a távcsövet alapvetően a Barlow-lencse nélkül használják. Kísérletezni azért mindenképpen érdemes vele, már csak azért is, hogy fogalmunk legyen a használatáról, de ha nagyobb nagyítást kívánunk a távcsövünkkel elérni, akkor nagy általánosságban kijelenthető, hogy célravezetőbb megoldás néhány rövidebb fókuszú okulár beszerzése.

- Az állvány (háromláb) lábainak beállításáról

Ha a háromláb lábainak magasságát állítjuk, akkor felhívjuk a figyelmet a körültekintő beállításra. A háromláb magasságát állító csavar egy műanyag bilincshez csatlakozik. Ez a műanyag rész pedig megrepedhet, ha túl nagy erővel húzzák meg a csavart. Ezért mindig ügyeljünk rá, hogy ne húzzuk túl, ne erőltessük a csavart, főleg ne a téli hidegben, amikor maga a műanyag is ridegebb lesz.

A Budapesti Távcső Centrum ezúton is kellemes ünnepeket, a megfigyeléshez pedig derült eget kíván minden kedves Vásárlójának!