Az áthaladózásról röviden

Hogy mirõl is szól a contrailspotting? A válasz nem túlzottan bonyolult: a magaslégtérben átrepülõ járatok megfigyelésérõl, fotózásáról. Országunk területe igen alkalmas ezen hobbi ûzésére, hiszen - földrajzi helyzetünkbõl adódóan – rengeteg nagy forgalmú K-NY-i, ill. NY-K-i irányú útvonal szeli át Magyarorszég légterét. Egy-egy nyári napon akár több mint 2000 repülõgép használja ezeket az útvonalakat. Ideális légköri viszonyok mellett szinte ötpercenként láthatunk egy-egy kondenzcsíkot „húzó” gépet a magaslégtérben.

A megfigyelés legköltségkimélõbb formája a távcsõvel történõ „áthaladózás”. Már egy 10x-es nagyítású távcsõ segítségével is felismerhetjük a géptípust és a legtöbb esetben a légitársaságot. Egy 20x-os, vagy nagyobb nagyítású távcsõ segítségével már a részleteket is megfigyelhetjük a repülõgépeken.
Fotózáshoz egy tükörreflexes fényképezogép beszerzése szükséges, egy legalább 300 mm fókusztávolságú objektívvel. Ez a minimum konfiguráció ehhez a mûfajhoz, de aki rákap az "áthaladózás" ízére, nem sokáig fogja beérni ennyivel… Igazán szép képeket egy Newton rendszerû, legalább 200 mm fõtükör átmérõju, és 1200 mm fókusztávolságú csillagászati távcsõ segítségével lehet készíteni. Erre megfelelõ adapterekkel lehet csatlakoztatni a cserélhetõ objektíves, digitális fényképezõgépet. Ezt még lehet fokozni egy úgynevezett barlow lencse felhelyezésével, amellyel a távcsövünk fókusztávolságát tudjuk megnövelni.

Igazából ehhez a mûfajhoz a Dobson zsámolyra szerelt Newtonok a legalkalmasabbak. (Tapasztalatunk szerint a SkyWatcher Dobson teljesen megfelelõ mûszer az ilyen fajta fotózáshoz. Ezt külföldi példák is bizonyítják: drágább távcsövekkel sem lehet jobb eredményt elérni.) Igaz, egy tagunk EQ mechanikán is készített fotókat a magaslégtérben átrepülõ gépekről, de itt a követés sokkal nehézkesebb, mint a Dobsonnál. A pontos, egyenletes követés a legfontosabb a repülõgépek fotózásánál. Ha van kondenzcsík képzõdés, akkor a csík gyakorlatilag megvezeti a fotóst, és így viszonylag egyszerû megtalálni a repülõgépet. De kis gyakorlással a kondenzcsík képzõdés mentes meteorológiai viszonyoknál is könnyedén meg lehet találni a gépet, és utána a fényképezõgép keresõjében lehet tartani. Igaz, itt már néhány hetes rutinra szükség van.
Háromféle módon szokás rögzíteni a cserélhetõ objektíves gépet a távcsohöz fotózáskor:
- T-gyûrû segítségével közvetlenül a kihuzatra,
- a T-gyûrûre elõször egy telekonvertert rögzítünk, utána a gépet
- ill. a barlow-fotóadapter-T-gyûrû-fényképezőgép kombináció


Fényképezéskor a gép manuális módban van, és csak két értéket lehet állítani: az érzékenységet (ezt a lehetõ legalacsonyabb értéken kell tartani, kiküszöbölendõ a képzajt), és a záridõt. A záridõ 1/320-1/1000 érték között változik a napszaktól, és a gép elé szerelt esetleges telekonverter és barlow-tól függően. 1/320-nál nagyobb záridõvel már nem lehet értékelhetõ eredményt elérni.
Tehát: ha sikerült befogni a repülõgépet, akkor azt a lehetõ legpontosabban a keresõben kell tartani, a folyamatos élességállítás mellett. A fényképezõgép keresõjében nem lehet pontosan látni, hogy mikor lesz a lehetõ legélesebb a kép, ezért egy gépet többször szoktam exponálni, kicsit módosítva a kihuzat élességállító kerekén.
Barlowból csak 50,8 mm-est érdemes használni. Egy 2x-es barlow használata mellett a fotóshoz képest 70 foknál magasabban repülõ gépet már igen nehéz a keresõben tartani. (Persze nem lehetetlen egy kis gyakorlás után). Itt már elõfordulhat - a repülõgép méretétõl függõen - hogy a gép már nem is fér el a "képkockán" A kép exponáláskor nem készül el, mindenképpen szükség van (még a legjobb képek esetén is) digitális utómunkára.
 

Jellemzõ repülési magasságuk ezen járatoknak 30 000 és 40 000 láb között van. Ezért megfigyelésük, fotózásuk eredményessége jelentõs mértékben függ az idõjárási viszonyoktól, ill. az évszakoktól. Párás, poros, szennyezett légköri viszonyok természetesen kevés sikerrel kecsegtetnek az „áthaladó” gépek fotózására. Ellentétben egy hidegfront utáni idõszakkal, amikor általában megtisztul a légkör a zavaró szennyezõdésektõl. Az évszakok közül a késõ õszi – téli – kora tavaszi idõszak a legalkalmasabb. Ilyenkor kellõen alacsony a nap állása, hogy ideális fényviszonyokat produkáljon a fotózáshoz. Nyáron inkább csak a hajnali, kora reggeli, ill. a késõ délutáni, alkonyati idõszakban lehet próbálkozni az eredményes fotózással.


 

Boeing B747-300 – Transaero Airlines
(SkyWatcher 200/1200 + 1,7x TC - Pentax K100D)



Boeing B777-300ER – Jet Airways
(SkyWatcher 200/1200 + 1,7x TC - Pentax K100D)

Milyen légitársaságok repülõgépeit láthatjuk felettünk? Az ország légterét átszelõ útvonalak jelentõs forgalommal bírnak a Közel és Távolkeletrõl Európába, ill. ritkább esetben az Egyesült Államokba tartó társaságok járatait tekintve (ill. az ellenkezõ irányban). Ezeket a járatokat érdemes igazán figyelni és fotózni! Egyrészről a hosszú távú járatokon a nagyméretû repülõgépek a jellemzõek (A330, A340, B747, B777), ezek fotózása a méretükből adódóan is eredményesebb lehet, mint a kisebb méretû gépeké. Másrészről a gazdagabb Arab Öböl menti (Emirates, Etihad, Gulf Air, Qatar Airways, stb.) és Távol Keleti (Singapore Airlines, Jet Airways, Thai Airways, stb.) társaságok elég tõkeerõsek ahhoz, hogy a legújabb típusokat tudják üzemeltetni ezeken a járatokon. Csak egy adalék példaként: a Singapore Airlines A380-as kétszintes Superjumbo-ja is gyakran repül át Magyarország felett. Valljuk be, ezeket a típusokat sajnos soha, vagy csak nagyon ritkán láthatjuk magyar repülõtereken.

A nyári időszakban jelentõs a charter forgalom is az ország felett, ezek a járatok reptetik a nyaralni vágyókat Nyugat-Európából a görög szigetekre, és Törökország üdülõparadicsomaiba. Ezeket a járatokat általában a kisebb, keskenytörzsû repülõgépekkel repülik (B737, A320), de viszonylag gyakoriak a közepes méretû (B757, B767) gépek is. Bizonyos útvonalakon lehet látni, ill. fotózni katonai szállító repülõgépeket is (C5, C17), amelyek jellemzõen Irakba és Afganisztánba szállítják az utánpótlást az ott állomásozó csapatoknak.
Tulajdonképpen bármikor meg lehet figyelni különleges típusokat, légitársaságokat is. Nem mindennapos, de viszonylag gyakori vendég a magaslégterünkben például az An-124 Ruslan, és az egyéb orosz típusok, (Il-76, Il-86, Tu-154, Tu-204 stb.) a B747-100, aminek mára már minden példánya matuzsálemi korú, B747SP különbözõ társaságok színeiben, DC-8 ami manapság már szintén ritkaság, a bizjetek különbözõ típusai. Ezeken kívül bármilyen típusra számíthatunk, amelyek aktívan repülnek még a világban.

Boeing B777-300ER – Singapore Airlines
(SkyWatcher 200/1200 + 1,7x TC - Pentax K100D)

Ilyushin Il-86 - Atlant-Soyuz Airlines
(SkyWatcher 200/1200 + 1,7x TC - Pentax K100D)

Boeing B777-300ER - Emirates
(SkyWatcher 200/1200 + 1,7x TC - Pentax K100D)

Sok-sok fotó, cikk, tanács és beküldési lehetõség a contrailspotting.com oldalon.

Paksi Zoltán és Hajdufi Gábor
contrailspotting.com