2011.09.10.

Tapasztalataim az ORTHOSZKOPIKUS okulárokról

Japán gyártmányú ORTHO sorozatból a 12,5 mm; 9 mm, 7 mm és 5 mm-es fókuszok
_________________________________________________________________________

Az ORTHO okulárokról röviden az jut eszembe, ahogy a rock híres nagyija megénekelte: „Simple the best”.

Első kézbevételkor az egyszerűség, a decens elegancia, a precizitás és az Abbe-féle időtálló optikai elv nagyszerűsége sugárzik róla. A kis fókuszú (7 mm-től lefelé) példányok igen szűkre szabott szemlencséjében és rövid pupillatávolságaiban van valami visszataszító a modern soktagú, számítógéppel tervezett, dizájnos és kényelmes okulárokhoz képest. A fókuszoktól függő – gyári adatok szerint 41-47°-os „keskenységű” látószög elég soványak tűnik, de csak ha egy 70°-os szélesvásznú okulár után nézek bele. Mindezen kényelmetlenségeket fokozza az említett fókusztartományok egyre rövidülő pupillatávolsága. Nos, aki ezeket a kezdeti rossz benyomásokat le tudja küzdeni és a látvány válik fontossá, kimerészkedik az ég alá valami gázóriást vagy a Holdat nézni, csodát fog látni.

A rövid pupillatávhoz hozzáfűzném, hogy az általánosan használt Plössl sorozat 17mm alatti fókuszú okulárjai (csak kicsit nagyobb, kb. 52° körüli látómezeje) csak sokkal kisebb pupillatávolságnál látható át, tehát azoknál jobb. Vagy említhetném, hogy az extra nagy látószögű akár neves okulárokba sem épp a szomszéd telkéről kell belenézni! (Pl. közepes és rövid fókuszú Lacerta UWAN 82°, vagy a WO Swan 70° sorozatok) A 9 mm feletti fókuszú ORTHO-knál már egyáltalán nem kell hátrafésülni a szempillánkat, hogy ne toljuk el pislogáskor a távcsövet. Ezeknél már csak az élvezet marad.

A kis fókuszok kis szemlencséinek hátrányában egyébként előny, hogy a híres TV RADIAN okulárok „pupil-guide” elnevezésű találmánya a 20 mm-es szemlencsét mesterségesen szűkíti ORTHO-hoz hasonló méretűre, vagyis egy rövidebb ORTHO-ban ez az extra történelmileg benne van. Nem is bóklászik el a tekintet az optikai tengelytől észleléskor.

Maximális kontraszt és semmi színi hiba. A Holdon például csak a fekete és a szürke árnyalatai látszanak, az egyébként pengeélesre kialakított látótér széleinél sincs színezés! Az élességgel, ugyanez a helyzet. Szabdalt kráterperemek és sziklás alakzatok, csúcsok tűszerű árnyékai, rianások hálózata gyönyörködtetnek a kőkemény kontraszt révén, de ugyanakkor a „tengerek” talaján a gazdag árnyalatok egyaránt fantasztikus látvány-élményt nyújtanak. A bolygókon mindaz a plasztikusság, részlet vagy épp a Szaturnusz gyűrűjének és a bolygóra vetülő árnyékának alakzatai láthatóvá válnak, amit csak a távcső és a légkör megenged. Ekkor elfelejtem mindazt a kényelmetlenséget, amit az első bekezdésemben említettem. Ködöknél gömbhalmazoknál és távoli galaxisoknál az élmény tényleg nagyobb lesz egy nagyobb látószögű okulárral, de ami belefér az ORTHO „kulcslyukba”, annak a képe és a felbontása tökéletes lesz.

Szerencsém van középkategóriás Baader Hyperion okulárokhoz hasonlítani a látottakat. Nagyon elégedett vagyok ezekkel a kényelmes és jó kontrasztú, megnyerő méretű (2”-osként is alkalmazható) okulárokkal. De megállapítható, hogy az ORTHO-ban tetszetősebb a kontraszt és a HYP szélei felé még gyakorlatilag észrevehetetlen színi hiba sem jelentkezik náluk. Azért az az összesen 4 lencse, aminél az üveg–levegő felület is csak 2, megteszi jótékony hatását a 8 lencse 10 felülettel szemben, akármilyen jó bevonatokat is birtokol egy bonyolultabb okulár.

Összefoglalva: az orthoszkopikus okulárok olyan elavult kövületek, amelyeknél még nem nagyon terveztek jobb leképezésű optikákat. Ha a korábban említett kényelemnél valaki többre becsüli a látványt, a tisztaságot és a kontrasztot nem fog csalódni az ORTHO-ban. A Holdra és bolygókra felajzva összekészített ORTHO garnitúra cserébe még jóval könnyebb is lesz ezekkel a gyöngyszemekkel a lencsékben gazdag, bonyolult okulár-batyuhoz képest. Én nagyon megszerettem.