A Delta Optical 7x50 és 10x56-os binokulárjai amatőrcsillagász szemmel

A két műszer ár tekintetében a középkategóriába tartozik, és elsősorban a vadászok között népszerű. Kíváncsiak voltunk, hogy mi tud a binokli az ég alatt éjszaka. A kisebbik, 7x50-es típus klasszikus gyártmány, a nagyítás/átmérő arány miatt elsősorban sötétebb, kevésbé fényszennyezett égboltra való.

Külalak, használati kényelem

A két távcső külsőre nagyon hasonlít egymáshoz, klasszikus kidolgozású testüket erős, ütésálló, sötét olajzöld gumiborítás védi. Küllemük igen tetszetős, jó őket kézbe venni. Nitrogéntöltésük garantálja a páramentességet, felépítésük pedig elvileg vízálló (nem próbáltam ki). Ezek az extrák jelentősen megdrágítják őket, de a célközönség, a vadászok számára nagyon hasznosak. Az objektívsapkák a tubushoz rögzítettek, így csak elég le-, majd az észlelés után visszapattintani a sapkát a helyére, ezt egy kis fül is segíti. A 7x50-esnél ez nagyon jól is működik, de a 10x56-os sapkáit kissé rosszul méretezték, így nem illeszkednek pontosan, kell velük egy kicsit játszani, míg a helyükre kerülnek. Az objektív felől néhány hosszanti irányú borda biztosít kényelmes, stabil fogást a rezgésmentes megfigyeléshez. A prizmaház kicsit kisebb a megszokotthoz – pl. egy Bresserhez, BTC-Albatroshoz, Bytrekhez – képest, és emiatt a távcsövek megjelenése könnyedebb, ámde nagyon masszív. A szemkagylók kitűnőek és jól méretezettek, keménységük is épp ideális, ráadásul könnyen visszahajthatóak a szemüvegben történő észleléshez. A két műszer kifejezetten szép és jól tervezett.
A szép kivitel és igényesség a műszernél véget is ér, a melléjük adott hordtáskák minősége nem illik a gyönyörű távcsövekhez. A 7x50-es táskája egy kívül műbőr, belül műbársony borítású sima doboz, mely csattal zárható és egy meglehetősen rövid hordszíjjal van ellátva. A fantáziátlan kidolgozás nem szép, de igen praktikus és könnyen használható, talán a szíj lehetne hosszabb. A 10x56-os táskája azonban kissé csalódást kelt. Számomra meglepő módon a táska gyökeresen eltér az ugyanolyan típusú 7x50-es táskájától. Egy modernizált, felfelé szűkülő, olajzöld vászonborítású, lekerekített sarkú doboz, melyet – a talprész kivételével – teljesen szét lehet zippzárazni. Így a kissé furcsa „tojás” kinyitható. Hogy ne nyíljon szét teljesen, egy gumiháló fogja belül össze. A doboz hátoldalán kiképeztek egy kis mélyedést, hogy a távcső pontosabban illeszkedjen. A használat során ez a táska nem bizonyult praktikusnak, amellett, hogy külsőre sem túl barátságos.
A két műszerhez hordszíjak is tartoznak, melyekkel a szokott módon nyakba akasztva is hordhatjuk őket. A szíjak gumírozott bevonatuk révén nagyon kényelmesek.
Mindkét műszer élességállítása a megszokott módon zajlik: először a bal szemünkkel állítjuk élesre a központi fókuszírozóval, majd a jobb szem számára is beállítjuk az élességet a jobb oldali okuláron. A dolog a 7x50-esnél könnyen ment, bár szemüveg nélkül majdnem teljesen be kellett tekerni, ez az ára a hosszú tubusnak. A jobb oldali okulárt is majdnem ütközésig tekertem, mire éles képet kaptam. A 10x56-os még hosszabb tubusa itt nem előnyös, ezt nem tudtam -4,5 dioptriás szememmel, szemüveg nélkül élesre állítani a csillagokon, de nappali megfigyelésre kiválóan alkalmas. A szemkagylók visszahajtásával minden gond nélkül tudtam szemüvegben észlelni, az egész LM-t beláttam.
A fókuszírozó egyetlen hibája, mely elég sok bosszúságot okozott az ég alatt, hogy nagyon nehezen járnak, és jelentős a holtjátékuk. Mindemellett kissé be vannak süllyesztve a prizmaházak közé, így még nehezebb a pontos élességállítás.

Optika

Az objektívek átmérője 50, ill. 56 mm, a különbség azonnal észrevehető, de a teljesítményt nem nagyon befolyásolja, itt inkább a nagyítás számít. Rajtuk világos méregzöld színű reflexiócsökkentő bevonat van. Az okulárokon belül egy lilás bevonat is érzékelhető. Rájuk pillantva a visszavert fény mennyisége elég kicsi.
A 7x50-es kb. 1 cm-rel hosszabb a 10x50-es Bressernél, a 10x56-os viszont jelentősen, kb. 4 cm-rel hosszabb fényúttal rendelkezik, ami arra enged következtetni, hogy a fókusztávolság növelésével is igyekeztek a legjobb képminőséget garantálni.

Teszt a nappali égen

A nappali teszteket gyönyörű októberi, napsütéses időben, jó átlátszóság mellett végeztem. Mindkét binokulárt saját áruházi, 10x50-es Bresseremmel hasonlítottam össze.
A 7x50-esbe pillantva a kép kifejezetten csőlátásosnak tűnik, de pár perc után ez már nem zavaró. A LM ¾-én torzítatlan, vagy alig torzult képet ad, a színek szépek és valóságosak, nincs semmi nyoma sárgás árnyalatnak, ami a Bresser sajátja. Ami különösen tetszett, hogy mélységélessége kitűnő, kb. 30-50 m-re lévő tárgyak egyszerre láthatóak élesen. Ez a tulajdonság a vadászok és természetjárók számára kedvező. Éjjel a tereptárgyak pásztázás közben úgy tűnnek, mintha a LM-n kívül is látszanának (érzéki csalódás), épp ezért óriási élmény vele a holdfényben pásztázni a tájat!
A 10x56-os a nappali égen remek műszer. A fókuszálási lehetőség mindössze 1 cm (!), ami nem biztos, hogy mindenki számára elég. A szemkagyló visszahajtható, így szemüvegben is használható, anélkül azonban én nem tudtam élesre állni vele. A távcső képe nappal egész egyszerűen lenyűgöző. Mélységélessége szintén kitűnő, teljes a színhűség, az őszi táj színei a maguk teljességében jönnek át a távcsövön. A LM ¾-én torzítatlan a leképezés.

Éjszakai tesztek

A távcsöveket az október-novemberi, csendes, szép derültek alatt sokszor elővettem, mind városi (szegedi), mind vidéki égen.
7x50: a városi égen a háttér világos, a LM hatalmas, 7,5 fok, amit mindenképp tud, még soha nem láttam ekkora binokulár-látómezőt. Belenézve nem „esik bele” a szemlélő, a kép egy picit csőlátásos, de egyáltalán nem zavaró, ellenpontozza a kontraszt és a látvány szépsége. A csillagok a LM 2/3-án pontszerűek (az optikai torzulások ilyenkor jobban érzékelhetőek, mint nappal), az optikai tengely mentén és jókora környezetében a leképezés tökéletes. A csillagok kemény, tűszúrásnyi pöttyökként jelennek meg. Egyik este napnyugta után fél órával remekül lehetett látni a Cassiopeia csillagait. A legszebbek a 2-3 foknál nagyobb csillaghalmazok (M45, alfa Persei halmaz, Hyadok), valamint a nagy tejútfoltok voltak, ahol a sötét ködök sokkal kontrasztosabban jelentek meg, mint más műszerekben.
Városi égen a műszerben néhány kommersz őszi célpontot vettem szemügyre, vidéken az átlagos, kb. 5,5-6m-s égen kiterjesztettem a vizsgálatot a nyári égbolt mélyég-objektumaira. A nagy halmazok mellett itt legjobban a tejútfoltok és a nagy gázködök teljesítettek: Cygnus csillagkép tejútfoltjai és sötét ködei, Észak-Amerika-köd, IC 1396. Ez utóbbit OIII szűrő nélkül ezzel a műszerrel láttam először, méghozzá elég könnyen. Érdekes módon feltűnt a köd körüli kb. 5 fokos sötét molekulafelhő gyűrű is.
A kommersz nyári objektumok – Cr 399, M27, M13, M92 stb. mind nagyon szépek és fényesek, csak a legtöbb igen kicsi. A halvány M57 is látható, de csak éppen hogy. A halványabb mélyegek közül még szép volt a 8-9m-s NGC 6934 GH a Delfinben, bár már majdnem teljesen csillagszerűnek látszott. A Cygnusban, közel a zenithez határmagnitúdó-becslést végeztem, a látott leghalványabb csillag kereken 10,0 magnitúdós volt, ami nagyon jó egy ilyen kategóriájú műszernél. A Fátyol-köd kissé nehezen lett meg, de még ez is látszott, igaz csupán a keletebbi, fényesebb része. A nyár nagy halmazai (IC 4665, NGC 6633, 6940, 6885) mind kifejezetten esztétikus látványt nyújtottak.
Az őszi égen az M31 a LM kétharmadát kitöltő hatalmas galaxis, érzékelhető, hogy majdnem pontosan éléről látunk rá, külső igen halvány részeit messze lehet követni, így nagyon lapos, elnyúlt alakja lesz. A két kísérő is megfigyelhető, de csak akkor, ha valaki tudja, hol keresse őket. Az M110 még így sem volt túl meggyőző látvány, az M32 pedig szinte csillagszerű volt.
A Lacerta nagy halmazai szikrázó, szép tömörülések, és még a nagyobb távcsövekkel szétszórt 10 Lacertae aszterizmus is igen látványos. A Cassiopeia csillagmezején az NGC 7789 szokatlanul kisméretű fényes, diffúz folt, az NGC 457 mint egy pici üstökös, melynek kettős magja van. A Perseus Ikerhalmaza csalódást keltő, mert a kis nagyítás nem nagyon bontja fel, de a közelben a Stock 2 észlelésére nem lehet jobb műszert ajánlani. Hasonló a helyzet a Melotte 20-szal is (alfa Persei halmaz). A téli égen különösen a Hyadok volt lebilincselő, a kb. 5 fokos halmaz teljes egészében benne van a LM-ben, és így egyben sokkal élvezetesebb látvány, mint eddig bármilyen más műszerrel.
10x56: Belenézve nincs csőlátás, a LM hatalmas (6 fok). A háttér a városból kissé világos, ami a 6 mm-rel nagyobb objektív miatt van, de nem zavaró, csak gyakorlottabb szem veszi észre a különbséget a 10x50-es Bresserhez képest. A csillagok a LM 2/3-áig pontszerűek, a leképezés a nagyobb nagyítás miatt szebbnek tűnik, mint a 7x50-nél, valójában kb. ugyanolyan szép képet adnak. Határfényessége városból kb. 9,5-10 magnitúdó, falusi égen inkább 11 magnitúdó körüli lehet, de ezt nem tudtam megnézni. Az Ikerhalmaz és környéke igen szép volt, a halmaz jobban bontható, mint a 7x50-essel. A Pleiadokat még talán soha nem láttam olyan szépnek, mint a 10x56-os Delta Titaniummal.

Pro és kontra

7x50:

Pro:

- kisebb és könnyebb, mint a legtöbb 7x50-es típus
- erős és strapabíró
- jó optika
- hatalmas LM
- kis nagyítása miatt egy teljesen új világot mutat a Tejútból sötét égen

Kontra:

- a hordtáska lehetne kissé igényesebb
- városi körülmények között a háttér világos

10x56:

pro:

- vonzó, 56mm-es átmérő, 11m körüli határfényesség
- erős és strapabíró
- jó optika, pontszerű csillagok a LM majdnem teljes területén
- hatalmas LM

kontra:

- kifejezetten csúnya és nem praktikus hordtáska
- szemüvegesek szemüveg nélkül nem vagy csak nehezen használhatják
- nehezebb, mint egy hagyományos 10x50-es

A két műszer remek választás mind vadászat, természetjárás, mind amatőrcsillagászati megfigyelések végzése céljából. Az égbolt nagyobb léptékű szerkezete a 7x50-esben jobban feltárul, tökéletes választás lehet magashegyi túrákhoz mint egy azonnal kéznél lévő könnyű, de hatékony távcső. A 10x56-os kedvező nagyítása és átmérője miatt pl. változócsillagok, üstökösök észlelésére kiváló, kissé nagyobb súlya miatt túrázásra már nem a legjobb választás. Ugyanakkor a vízállóság, nitrogéntöltés olyan extrák, melyek az átlag amatőrcsillagásznak nem feltétlenül szükségesek, de a távcsövet megdrágítják. A két távcső közül elsősorban a 7x50-est ajánljuk, mert vele a pénzünkért egy igazi túratávcsövet kapunk, melyet kis súlya miatt a leghosszabb utakra is elvihetünk, ahol a tájban és az élővilágban gyönyörködhetünk. Éjjel a legsötétebb egeken a Tejútban soha nem látott szerkezetek tárulnak fel.

Sánta Gábor