2013.03.14.

A Panstarrs-üstökös

Az üstökösök porból, kisebb szikladarabokból és fagyott gázokból álló égitestek, amelyek anyaga a Naprendszer kialakulásának idejéből maradt vissza. A fagyott, kozmikus “hólabdára”, “piszkos hógolyóra” emlékeztető, néhány kilométeres (ritkábban néhány tíz kilométeres) üstökösmagok nem tudtak összeállni nagyobb bolygókká. A Naptól igen távol keringenek, ahol csillagunk sugárzáse nem képes megolvasztani őket. Néha, a közeli csillagok gravitációjának zavaró hatására az üstökösök a naprendszer belseje felé indulnak. Sokuk a bolygók mellett elhaladva más pályára tér, keringési ideje egyre rövidül. Ezek lesznek a rövid periódusú üstökösök. A napsugárzás hatására a fagyott gázok párologni kezdenek, kis gázkifúvások keletkeznek, amelyek porszemeket sodornak magukkal. A gáz és a por gömbszerű alakzatban gyűlik össze, amit az üstökös fejének nevezünk. A nagyobb, vagy a napot jobban megközelítő üstökösök feje a Nappal ellentétes irányban megnyúlik, ekkor keletkezik a csóva. Anyaguk folyamatosan párolog, fogy, a végén vagy a napba zuhannak, vagy kihunyt, sötét égitestként, kisbolygóként járják tovább útjukat. A legtöbb üstökös igen apró, néhány száz méteres maggal rendelkezik, így igen halvány. A fényes üstökösök, melyek szabad szemmel is láthatóak, olykor igen látványosak, a nagyközönség figyelmét is magukra vonják.

Szerencsére 2013-ban akár két fényes üstököst is láthatunk szabad szemmel. Ehhez nem csak derült égre, hanem az égitest pontos helyzetének ismeretére is szükség van. Most induló sorozatunkban rendszeresen be fogunk számolni az éppen látható üstökösökről és megfigyelésükről.

1. ábra Egy üstökös részei

A C/2011 L4 (Panstarrs) üstökös

Ez az égitest az őt felfedező kutatóállomás után kapta a nevét, amely egy angol betűszó. Még 2011-ben, napközelsége előtt majdnem két évvel felfedezték, így pályáját és fényességét elég jól ki lehetett számolni. A vándor jelenleg a déli féltekén látható, onnan néhány nap múlva, március 10-e után kerül át az északi féltekéről is megfigyelhető pozícióba, ahogy nagy ívben megkerüli a Napot. Fényessége jelenleg a Nagy Göncöl csillagaival egyenértékű, így szabad szemmel is látható, ám nagyon közel látszik a Naphoz, ezért az alkonyatban kell megkeresni.

A Panstarrs-üstökös március első napjaiban a déli féltekéről. Jenni Gadd felvétele (forrás: spaceweather.com, nagyobb méret)

Március 10-e után fél órával napnyugta után, pontosan nyugati irányban (a naplemente helye fölött, esetleg egy picit attól észak felé) lesz látható. Olyan alacsonyan lesz, mint a kinyújtott öklünk mérete. Megfigyelését kezdjük egy binokulárral. Erre nagyon alkalmasak a Delta Titanium márkájúak, amelyek a vadászok és természetjárók között óriási népszerűségnek örvendenek, de kevesen tudják, hogy kiváló optikai minőségük miatt csillagászati célra is kitűnően alkalmasak. Hasonlóan jók - és olcsóbbak - a Lacerta Explorer binokulárok, különösen a 10x50-es nyerte el tetszésünket. A binokulárok előnye a nagy látómező, így az üstökös csóvája akár teljes egészében beleférhet.

A Panstarss-üstökös keresőtérképe

Ha már megtaláltuk, próbáljuk meg szabad szemmel is észrevenni. Ez nem lesz könnyű, de nem is reménytelen.

A Panstarrs-üstökös egész sokáig marad látható, de közben el fog halványulni, ahogy egyre távolabb kerül a Naptól, és így kevesebb sugárzás éri. A párolgás, anyagkibocsátás csökken, az üstökös lassan ismét fagyott állapotba kerül – egészen a következő visszatéréséig, amire csak néhány millió év múlva kerül sor. Ezért nevezik ezt az üstököst, több hasonló társával együtt hosszú periódusúnak.

A Panstarrs-üstökös útja a csillagképek között, kb. 1 órával napnyugta után

Halványodása közben egyre távolabb kerül csillagunktól, egyre kényelmesebb helyzetben lehet látni és fotózni. Április 3-5-e körül az északi ég szépséges galaxisa, az Androméda-galaxis (M31) mellett fog elhaladni, ekkor nagyon szép képeket készíthetünk róluk egy teleobjektívvel. Az üstökös ekkor már halványabb lesz a galaxisnál, de a csóvája még látványos lehet. Sötét égen ekkor még szabad szemmel is látni lehet majd. Városokból erre csak a napközelség hetében, kb. március 20-ig lesz lehetőség. Utána a Hold is zavarni fogja a megfigyelést egy ideig.

A mellékelt térképek alapján megtalálhatjuk az üstököst március-április során. Májusban új keresőtérképekkel jelentkezünk. Április végétől már nem lesz feltűnő, de binokulárral, vagy távcsővel még mindig nagyon szép látványt fog nyújtani.

Ha az üstökös fejére vagyunk kíváncsiak, akkor egy rövid fókuszú távcsövet használjunk (8, 10, vagy 12 cm-es átmérővel).

A Panstarss-üstkös keresőtérképe március-április során (forrás: Astronomy Magazine)

C/2012 S1 (ISON)

Ezt az üstököst 2012. szeptemberében fedezte fel egy orosz és egy fehérorosz amatőrcsillagász. Megállapították, hogy 2013. november 28-án rendkívüli módon megközelíti a Napot, alig pár százezer kilométerre lesz forró felszínétől. Így az üstökösmag felületén is 3000 fok várható, ilyen hőmérsékleten nem csak a gáz, de a szikla is megolvad és elpárolog. Az ilyen, napsúrolónak nevezett üstökösök mindig rendkívül fényesek voltak, nem csoda, hogy az emberiség legfényesebb üstökösei mind napsúrolók. A még távol járó ISON-üstökös (ejtsd: ájszon) elég halvány, 15 magnitúdós, de már rövid csóvája van.

Az ISON üstökös jelenleg, Efrain Morales Rivera felvételén (forrás: spaceweather.com, nagyobb kép)

Jelenleg úgy tűnik, hogy idén szeptembertől már közepes és kisebb távcsövekkel is látni lehet majd, november elejétől pedig akár szabad szemmel is. A hajnali égen közeledik majd a Nap felé, amelyet 28-án ér el, 25-e után már akár nagyon fényes, látványos lehet, igaz, csak fél órával napkelte előtt lesz esélyünk látni. 28-án délután, még napnyugta előtt esetleg láthatjuk a nappali égen is, és talán másnap, 29-én délelőtt is lesz erre esély. December 1-én hajnalban már 50 perccel a Nap előtt kel fel, így ebben az időszakban már kiválóan láthatjuk a várhatóan nagyon fényes és hosszú csóvájú égi vándort. Decemberben egyre kedvezőbb helyzetbe kerül, egészen december 14-15-ig a hajnali égen keressük, utána a hold zavarni fog. A telihold elvonulta után, december 20-tól, a karácsony előtti napokban pontosan merőlegesen látunk rá a Földet kb. 70 millió kilométerre megközelítő üstökös csóvájára, így ha nem halványul el nagyon, akkor akár az egész eget átérő csóvát láthatunk sötét égboltról. A nagyszerű látványosság idejére érdemes egy éjszaka erejéig a hegyekbe utazni, ahol a pára, köd és felhők felett élvezhetjük az ISON-üstököst. Mind december 5-e körül, mind 20-24-e körül, mind a két ünnep között vagy szilveszterkor érdemes próbálkozni a megfigyelésével.

Az üstökös láthatóságáról a későbbi részekben be fogunk számolni.