Sky-Watcher 130/650-es Newton – a legnagyobb teljesítményű kezdő távcső

Ha képzeletben meghúzunk egy határt mondjuk 100-150 ezer forint körül, akkor nem lövünk mellé, hiszen bármilyen normálisabb kütyü is ebben a tartományban kezdődik. Itt már elég széles a választék, de most csak egy típust emelnénk ki, ami szerintünk, és az eladások alapján a vevők szerint is az egyik legnépszerűbb és legnagyobb teljesítményű kezdő távcső. Ez a bűvös 130/650-es tükrös modell (Newton-típus)

130/650 SkyWatcher Explorer-130P Newton EQ2 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Készleten

125 900 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton acéllábas NEQ2 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Minimális készlet

-10%105 210 Ft

Ebben a kis összeállításban bemutatjuk, miért is ez az egyik legjobb kezdő távcső, és hogy mit lehet tőle várni. Az illusztrációk mindegyike 130/650-es távcsővel készült, a rajzokat a szerző (Sánta Gábor) készítette, a fotóknál a készítőt külön jelezzük.

Mit mondanak a számok?

Nem kell megijedni, nem lesz mateklecke, viszont nem mehetünk el a számok ismertetése nélkül, mert ezek határozzák meg a teljesítményt. Más kütyükkel ellentétben a távcső olyan egyszerű, mint egy faék: a teljesítménye kizárólag a tükör (vagy más típusoknál a főlencse) átmérőjétől függ. Minél nagyobb a tükör, annál több fényt gyűjt be, és annál finomabb részleteket mutat meg az égitesteken. Mivel önmagában ez semmit sem mond, eláruljuk: a szemünk pupillája éjjel 6-7 mm-es, ha tehát van egy 130 mm-es távcsövünk, akkor kiszámolhatjuk, hogy 400-szor annyi fényt gyűjt össze a távcső, mint a szem. Vagyis ennyiszer fényesebbnek látjuk majd az adott bolygót, vagy ennyivel halványabb égitesteket fogunk tudni megpillantani, mint szabad szemmel. Ráadásul kb. 60-szor kisebb részleteket fogunk látni, mint a puszta szemünkkel. A távcső még önmagában nem elég, fontos részei az okulárok. Ezekbe nézünk bele, ezek nagyítják fel nekünk a tükör által alkotott képet, amit egy másik kis tükör vetít ki a csövön kívülre. Ilyen okulárból kettő tartozék: 25 mm (ami 26x-osat ad), és egy 10 mm (ami 65x-öset), de érdemes ezek mellé még külön vásárolni legalább egy olyat, ami 150-200x körüli nagyítást ad, például egy 4 mm-es (163x) Planetary-t (TMB vagy Sky-Watcher márka). A távcsőnek ugyan nem a nagyítás a fő paramétere, de van neki alsó és felső határa, ennél a modellnél kb. 20x az alsó és 250x a felső.
Miért jó a kis nagyítás? Értjük, hogy miért jó a Holdat fél égbolt méretűnek látni, de mire kell a kicsi nagyítás? Először is a kis nagyítás mellett nagy a befogott égterület, azaz a látómező. Vagyis könnyebben megtaláljuk az objektumot. Mindig kis nagyítással keresünk, ezzel kezdjük a megfigyelést. Ráadásul trükkös dolog a természet, mivel vannak olyan objektumok, amik látszólag sokkal nagyobbak a Holdnál is, annak ellenére, hogy rengeteg fényévre vannak tőlünk. Ilyenek a csillaghalmazok, egyes galaxisok vagy a ködök többsége. Ezeket csak akkor tudjuk élvezetesen látni, ha kicsi a nagyítás és nagy a látómező. (Persze nem árt, ha nincs fényszennyezés sem!)

De mit jelent ez a gyakorlatban? Mit fogok látni?

Egyrészt van sok olyan dolog, amit ugyan puszta szemmel is látunk, de nem túl jól. Akár a Hold is ilyen, szabad szemmel ugyanis csak sötét és világos foltokat látunk rajta, a távcsővel azonban kráterek és hegyláncok tömkelege tűnik fel már a legkisebb (26x) nagyítással is! 65x-sel már olyan, mintha épp a Hold körül keringenénk, kísérőnk majdnem kitölti a látóteret, elveszünk a részletek közt.

Olvassuk, hogy lesz ilyen és olyan bolygóegyüttállás. Vagy épp most közel a Jupiter, Mars, stb. Mit fogunk látni? Az együttállások alkalmával a bolygók, a Hold és fényes csillagok, stb. látszólag közel kerülnek egymáshoz, vagy érdekes geometriai alakzatot (háromszög, lánc) alkotnak. Legtöbbször viszonylag messze vannak egymástól, így a távcsőbe egyszerre nem férnek bele, ehhez egy látcső, binokulár jobb. Bolygósorakozó alkalmával a bolygók akár fél égboltnyira is lehetnek egymástól. Együttállások minden hónapban vannak, bolygósorakozók inkább 10 évente. Ne dőljünk be a médiának, ha azt írják, ezer éve nem látszott ilyen. Bizonyos szempontból persze igazuk lehet, de a látvány terén aligha. A leglátványosabbak a Hold, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz együttállásai egymással, vagy a legfényesebb csillagokkal (Regulus, Spica, Antares, Aldebaran, stb.) és csillaghalmazokkal (M45, Hyadok, M44, stb.). Akkor igazán látványos a jelenség, ha a „résztvevők” közt 4-5 vagy kevesebb hold-átmérőnyi távolság van. Ezek listája az adott évre szóló Meteor csillagászati évkönyvben mindig szerepel.
Szabad szemmel a bolygók egy része elég fényes, egy app vagy térkép (esetleg szakmabeli) segítségével viszonylag egyszerűen azonosíthatóak, ám mégis csillagoknak látszanak (Esthajnalcsillag, Vacsoracsillag pl. a Vénusz). Távcsővel azonban már 26-szorossal, vagy a nagyobb, 65x-össel ezek a bolygók kiterjedt korongok, vagy valamilyen alakzatot mutatnak (pl. a Vénusz a holdfázisokra emlékeztető fázisokat). Látjuk a Jupiter mellett a négy fényes holdat, amik egy vonalban sorakoznak. Kivehetjük a Szaturnusz gyűrűjét: olyan, mint egy szilvamag, de nagyítsuk csak fel 60-70x-ig, egyértelművé válik, hogy az ott egy gyűrű a fő test körül. Hasonlóan nagy élmény a kétévente közel kerülő Mars is, amin kis szerencsével látjuk a sötétebb foltokat, esetleg a hósapkát is. Ehhez viszont már 150-200x-os nagyítás kell! A távcső viszont ezt is könnyedén bírja, egy opcionálisan külön megvásárolható okulárral.  

Hú, már ez is sok látnivaló, és még csak a felszín legtetejét kapargattuk! Nincs mese, meg kell ismerkednünk a csillagképekkel, fel kell ismernünk legalább néhányat a Nagygöncölön (ami valójában a Nagy Medve része) és a Kassziopeián kívül. Kell egy app, vagy egy forgatható csillagtérkép, majd egy csillagatlasz (pl. a Vizi Péter-féle).

A Naprendszeren kívül

Beleássuk magunk a hobbiba, és jönnek szembe a fényképek az Androméda-ködről, az M51-ről, a Plejádokról, az Orion-ködről, stb. Ezek közül sokat meg lehet figyelni ezzel a távcsővel! Ne feledjük, 400-szoros a fénygyűjtés a szemünkhöz képest! Bármilyen halványak is ezek a Naprendszeren túli, úgynevezett mély-ég-objektumok (NEM mélység, és nem mélyűr!), azért jópárat elkaphatunk közülük.

Csillagok: Az egyedi csillagok a Naphoz hasonló vagy nagyobb forró gázgömbök. Mivel rettentő messze vannak, a távcsőben mindig csak pontnak látjuk őket, nincs kiterjedésük, korongjuk. Nagy nagyítással amit korongnak látunk, az csak a csillag optikai képe, az Airy-korong, nem a valós felszín. Viszont megfigyelhetjük a fényes csillagok színét: a vöröses, sárgás árnyalatúak hűvösebbek (4-5000 fok), a fehér, kékesfehér színűek forróbbak (7-10 ezer fok).
Kettőscsillagok: A csillagok is szeretnek párokat alkotni, és sokat távcsővel is fel tudunk bontani. Ilyen pl. a Hattyúban az Albireo, vagy a Mizar-Alkor rendszer a Nagygöncölben.
Csillaghalmazok: Vagy kevés fiatal és fényes (nyílthalmaz), vagy sok idős halvány csillag (gömbhalmaz) alkotja ezeket. A fényszennyezésre kevésbé érzékenyek, mint a galaxisok vagy a ködök, ezért városokból is viszonylag eredményesen megfigyelhetőek. A 130/650-es távcső száznál is többet mutat belőlük, így már csak derült ég és kitartás (no meg jó térkép) kell, és elindulhatunk a mi külön bejáratú kalandunkra a halmazok világába. A legjobb égi „túrahelyek” a Kassziopeia, Hattyú, Szekeres és Orion vidékén vannak. A Plejádokat (M45), a Perseus-ikerhalmazt (NGC 869-884) és az M13-at (Herkules csillagkép) mindenképp látnunk kell.
Ködök: A ködök csillagközi porból és gázból állnak. Sok azért világít, mert egyszerűen visszaveri a csillagok fényét. Más esetben viszont a csillagok a sugárzásukkal gerjesztik a gázt, ahogy a neonlámpában is történik, ezért maga a köd bocsát ki fényt. Kevés kivételtől eltekintve rettenetesen halványak, ezért városoktól távoli helyről érdemes keresni őket. De az Orion-köd (M42), vagy a Lant Gyűrűs-köde (M57), esetleg az M27 városi égen is felismerhető. Nagy szerencse, hogy léteznek szűrők, amik a fényszennyezést lecsökkentik, de a ködök fényét áteresztik, pl. az UHC szűrő  . A ködök a fényképeken sokszor szép színesek (piros, sárga, zöld, stb.), de a távcsőben nem látjuk ezeket a színeket, mivel szemünk éjjel a színekre sokkal kevésbé érzékeny, mint nappal. Fontos, hogy bár a slamposabb nyelvhasználatban bármely elmosódott foltot ködnek nevezhetünk, a szűrők mégis csak a valós ködöknél működnek, a galaxisok, csillaghalmazok esetén nem!  


Galaxisok: Ezek mind távoli csillagvárosok, a Tejútrendszerhez hasonló, több tíz- vagy százezer fényév átmérőjű képződmények több tíz- vagy százmilliárd csillaggal. Elliptikus, spirális, valamint „szokatlan” (irreguláris) megjelenésűek lehetnek. Mindegyik galaxis ködnek látszik a távcsőben, csillagaikat nem lehet felismerni semmilyen műszerrel. Fényességük és szerkezetük nagyon változó, vannak sűrű és fényes, de elterülő és halvány képviselőik is. A leghíresebb az Androméda-galaxis (Androméda-köd, M31), aminek városból csak az ovális magját látjuk, de vidéken megpillantható a nagy, elnyúlt külső rész is. Galaxisok megfigyelésekor nem „túrázunk”, mint a halmazoknál, hanem vadászunk rájuk. Egyrészt nagyvárosokon kívüli ég kell hozzájuk. Bizonyos égrészeken (a tavaszi égen pl.) sok van belőlük, a zsúfolt égterületeken nagyon figyelmesen kell azonosítani őket egy térképpel. A 130/650-es távcsővel sötét égen több mint száz-kétszáz galaxis látható, több tucatnyinál az alakjuk is felismerhető. Színeket itt sem látunk, és a fényképeken kavargó spirálkarokat is nélkülöznünk kell. A legtöbb részletet az Androméda-galaxis, az M33 (sötét égen!), az M51, az M81-82, az M106, az M65-66, valamint az NGC 2903 mutatja. Izgalmas lehet meglátni az M87-et a Szűzben, ami bár csak egy kerek fényfolt, de különös lehet a tudat, hogy a benne lévő fekete lyukról készült az első közvetlen kép az Eseményhorizont Távcsővel (2019-ben).

Jön az üstökös!

Majdnem minden évben felkapja a média valamelyik üstökös vagy kisbolygó földközelségét, ilyenkor tele vannak a szalagcímek megdöbbentő és szenzációhajhász kijelentésekkel. Ezzel az a baj, hogy a médiahecc és a valós látvány ritkán áll arányban egymással. A kisbolygók például, bármilyen érdekesek vagy közeliek, távcsővel alig láthatóak (nem véletlen az elnevezés!). Ha meg annyira közel jönnek, hogy fényességük elég magas, akkor meg olyan gyorsan mozognak, hogy csak a legpontosabb térképek és nagyon nagy gyakorlat birtokában lehet őket meglátni.
Az üstökösök esetében kicsit más a helyzet, mivel évente van egy vagy akár több olyan, ami elég fényes ahhoz, hogy egy 130/650-es távcsővel is lehessen látni. Az üstökös nagyon leegyszerűsítve egy jeges kisbolygó, amely a Nap közelében párolog (tulajdonképpen szublimál), és az elillanó gáz és por a pár kilométernél ritkán nagyobb szilárd mag körül egy hatalmas kómát formál, ami akár több tíz-vagy százezer kilométer átmérőjű is lehet. Ez a különös „légkör” rettenetesen ritka, de mégis képes visszaverni a Nap fényét, és a sugárzás is gerjeszti (pont úgy, ahogy a ködöknél is). Tehát az üstökös a „látható semmi”. Nem szabad őket a meteorokkal (hullócsillag) összekeverni, bár van köztük kapcsolat. A meteor gyorsan átszáguld az égen, amikor elég a Föld légkörében. Az üstökös lassan cammog, napról napra megy egy picit arrébb az égen, és jócskán a Föld légkörén kívül van. Megtalálásukhoz térkép kell, és némi kitartás, no meg sötétebb ég. Csillagvizsgálók, egyesületek, amatőrcsillagászok szokták megosztani ezeknek a pályáit, keresőtérképeit az oldalaikon, anélkül nagyon nehéz, ha nem lehetetlen lenne megtalálni a még viszonylag fényesebbeket is. Olyan, amit szabad szemmel is könnyen, megerőltetés nélkül látni, jó, ha húszévente jön a Föld közelébe.

Melyik összeállítást válasszam?

A 130/650-es távcső nagyon sokféle állvánnyal kapható, ami mutatja, mennyire sokoldalú és népszerű ez a modell. De melyik miben más?
Azimutális állványok: Egyszerű vízszintes-függőleges tengelyű állványok, amiken a távcső jobbra-balra, le és fel mozgatható. Nagyon egyszerű a használatuk, és könnyűek is, így kezdőknek nagyon ajánlottak. Főleg akkor válasszuk, ha fontos az egyszerűség, könnyű kezelhetőség és a kis tömeg. Ezen belül a távcső kapható AZ3r és AZ5 állványokon. Az első könnyebb, a második stabilabb ezek közül. Mindkettőn van finommozgatás, de 100-150x felett a követés nem olyan könnyű, mint az ekvatoriális állványokkal.

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton AZ PRONTO (AZ3-R) mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

120 400 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton AZ5 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

-11%145 600 Ft

Ekvatoriális állványok: Csillagászati állványok, amikkel könnyű követni az objektumot, motort is lehet rájuk tenni. Az egyik (az alsó) tengely döntött, a Sarkcsillag felé kell tájolni északra. Hátrányuk a nagyobb tömeg, mivel a döntött tengely miatt ellensúly kell a távcső kiegyensúlyozásához. A követés egy tengely mentén történik, kézzel is finoman lehet követni. Ilyen a klasszikus EQ2, az NEQ2, illetve a könnyített kivitelű StarQuest, Avant és CQ40.

130/650 SkyWatcher Explorer-130P Newton EQ2 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Készleten

125 900 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton acéllábas NEQ2 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Minimális készlet

-10%105 210 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130P Newton StarQuest mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

107 100 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton Avant mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Készleten

139 500 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton CQ40 mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

115 200 Ft

Dobson: Ez a típus egy azimutális állvány, ebben az esetben egy asztali távcső, ami végtelenül egyszerű. Olyanoknak lehet jó, akik egyszerűen, gyorsan összerakható és kifejezetten minimális helyigényű műszerre vágynak, ám ekkor némi mechanikai precizitásról le kell mondanunk. (Optikailag viszont ugyanolyan jó a távcső, mint a többi.)

130/650 SkyWatcher HERITAGE-130P Flex Dobson

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Minimális készlet

82 600 Ft

Automata: AZGT, AZGTi, StarDiscovery, Virtuoso: Ezek mind azimutális rendszerű, de motoros állványok, az első három talajra állítható, az utolsót asztalra kell tenni. 12 voltos áramforrásról (elem, akku, hálózat) működnek (nem tartozék), legtöbbjük wifis és így okostelefonról is irányítható (az app szabadon letölthető). Bekapcsolás, földrajzi hely és az idő megadása, majd pozicionálás (betanítás) után képesek maguktól ráállni egy csomó objektumra. Adatbázisuk több ezer, vagy tízezer égi objektum pozícióját tartalmazza (de a távcsővel nem lehet mindet látni). Beállítás után követik az égitestet. Mindez jól hangzik és nagyon modern, viszont a fényes égitesteket kézzel is be lehet állítani (Freedom find), ha kicsit mégis maradiak lennénk. A csillagképek megismerését és a csillagatlasz használatát nem érdemes megspórolni itt sem, mert nem árt, ha tudjuk, mit is vagyunk képesek, illetve mit érdemes megfigyelni a távcsővel egy adott megfigyelőhelyről. Az általánosan elterjedt Vizi Péter-féle Csillagatlasz külön kiemeli a legfényesebb és legszebb égi objektumokat, aki mélyebben akar megismerkedni a látott objektumokkal, azoknak ajánljuk az Égabrosz csillagatlaszt.

130/650 SkyWatcher HERITAGE-130P FlexDob Virtuoso Gti MiniDobson mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

154 300 Ft

130/650 SkyWatcher Explorer-130PS Newton AZ-GTi (WiFi goto) mechanikán

Futárszolgálat:Azonnal szállítható

Bolti átvétel:Korlátozott készlet

214 500 Ft

Mit és hogyan tudok lefotózni?

A csillagászati fényképezés nagyon nehéz és bonyolult, ennek ellenére néhány objektumot elcsíphetünk. Egy speciális adapterrel erősítsük okostelefonunkat a távcső okulárjára, ekkor lefotózhatjuk a Holdat, a Jupitert, a fényesebb csillagokat. Ez az élmény megörökítésére jó! Motoros EQ2-NEQ2 vagy azimutális GoTo állvány esetén lehet hosszabb, akár 10-20 másodperces expozíciót alkalmazni, így a csillaghalmazokat is megörökíthetjük. Sőt! Akár még a galaxisok magja is nyomot hagyhat okostelefonunk érzékelőjén. A képminőséget a telefon kamerája is jócskán befolyásolja.
Komolyabb fotózáshoz sajnos más is kell. A 130/650-es távcsövek itt bemutatott változatainak olyan az optikai kialakítása, hogy tükörreflexes gépekkel nem kapunk fókuszt, esetleg csak egy Barlow-lencsével  (ekkor a nagyítás is nő, ami nem mindig szerencsés). Van a 130/650-nek a PDS változata, amit kifejezetten fotózásra terveztek, de ennek az ára (a fotózáshoz szükséges, plusz motorokkal és egyéb kiegészítőkkel együtt) a 300 ezerhez közelít.  

Mi kell még?

Beújítottuk távcsövünket, a tavaszi este derült eget ígér. Nosza, vágjunk bele! Olvassuk el alaposan a használati útmutatót, különösen figyeljünk a kereső (StarPointer vagy keresőtávcső) beállítására, párhuzamosítására! Próbáljuk ki a távcsövet nappal egy távoli tereptárgyon! Gyakoroljuk az élességállítást, a finommozgató karok kezelését. Vigyük ki a távcsövet a teraszra/erkélyre/udvarra napnyugta után egy fél órával, és hagyjuk egy órát kint, hogy átvegye a környezet hőmérsékletét. (A tükrös távcső csak akkor ad igazán éles képet, ha a tükör átveszi a környezet hőmérsékletét.)
Hogy biztos legyen az élmény, ne a leghalványabb ködöt keressük legelőször, hanem a Holdat, a Vénuszt vagy a Jupitert állítsuk be. Legyünk tudatában annak, hogy más dolgok látványosak a fotókon, és mások a távcsőben, amikor saját szemünkkel nézünk bele (vizuális megfigyelés).
A Hold szenzációs, mellette néha elbújhat a bolygók látványa. Áprilisi égen még próbát tehetünk a Plejádokkal (M45) vagy a Méhkassal (M44), ezek igen fényes csillaghalmazok. Azonosítsuk a csillagképeket, használjunk egy 8-10-szeres nagyítású, 42-50 mm-es lencséjű binokulárt (kétszemes távcső, „vadásztávcső”), Nézzünk meg fényes csillagokat, figyeljük a színüket! Keressük meg a Nagygöncöl rúdjának második csillagát, a Mizart, látni fogjuk, hogy a fényes csillag mellett van egy-két halványabb, illetve a fényeshez nagyon-nagyon közel szinte hozzátapadva egy másik csillagocska. Ha szereztünk egy kis rutint, és lehetőség van városon kívül használnunk a távcsövet, nosza, ugorjunk fejest a galaxisok világába! Az M81-82, M51, M65-66, M106, M87 megtalálása biztosan próbára tesz minket, de a küzdelem jutalma egy több tízmilló fényévre lévő galaxis látványa.
Menjünk el egy közösségi csillagvizsgálóba! Budapesten az óbudai Polaris Csillagvizsgálót ajánljuk, ahol éves tagságot érdemes választani (kb. 15.000 Ft), így annyiszor megyünk, ahányszor akarunk, és vihetjük saját távcsövünket is. A hozzáértő csapat mindenben segít nekünk és nagyon könnyen részeseivé válhatunk az égboltfigyelő hobbisták „klubjának”.  

Sánta Gábor