Téli bolygós akromátteszt

Téli bolygós akromátteszt – SW 102/1000 akromatikus refraktor

A téli bolygós szezon apropóján közöljük Rab Attila amatőrcsillagász 102/1000-es refraktorral szerzett tapasztalatait.

2011. január 12. 18:00, UT: 17:00,
átlátszóság:3, nyugodtság:5
műszer átmérő: 102 mm
fókusz: 1000 mm
típus: Skywatcher akromatikus refraktor
mechanika: Skywatcher autotrack
Kicsit szeles, hideg idő

Hold:
A szél miatt a legnagyobb nagyítások nem voltak annyira élvezhetőek, de 40x-150x-ig minden szépen látszott.
A terminátor környékén nézelődtem a legtöbbet, ekkor akadtam egy lenyűgöző jelenségre:
Az Appennin hegység Huygens hegyének környékén gyönyörűen lehetett látni, ahogy a hegyláncok és gerincek szépen kiemelkednek nagy magasságokba. A 102/1000-es műszer sokkal jobban hozta a térbeli különbségeket, magasságokat mint a kisebb 80/900 refraktorom. Ami legjobban tetszett: a hegylánc csúcsain és közöttük átvetülő fény a hegylánc túlsó oldalán éles, határozott árnyékot hozott létre. Az árnyékok csúcsai szinte érintették a terminátort és gyönyörűen kirajzolták a csúcsok formáját. Először láttam szinte teljesen ugyanolyan árnyékmintát, mint amilyenek a hegycsúcsok formái és a köztük lévő völgyek mélységei voltak. A felszín árnyalatbeli albedó-különbségeit is sokkal szebben mutatta ez a műszer, mint a kisebb refraktor. Elképesztő, hogy 2 cm átmérő is mennyire számít egy lencse esetében. Érdekes volt, hogy a világos hegyek között megpillantottam egy pici sötét foltot, amit a közvetlen szomszédságban lévő kisebb kiemelkedés árnyéka produkált a fehér hegyormok között.

Jupiter:
Gyönyörűen hozta a legfontosabb részleteket: NEB, északi és déli sapka, ezen sávokban vékony zónát is lehetett látni. (kapásból 5-6 részlet)
A legjobban az egyre feltűnőbb SEB látványa fogott meg, melynek intenzitása még nem egyenletes, itt-ott megszakad a sáv vonala. De az eddigi állapotoknál mindenképp határozottabban megmutatja magát, régebbi bordós-barna színe is kezd visszatérni. Nagy különbség volt a kisebb refraktorhoz képest a holdak látványa. Ebben a műszerben nem tűntek annyira pontszerűnek mint a másik, 80/900-as távcsőben. Persze korong alakról nem beszélhetek még (több gyakorlat kell), de határozottan nem pont vagy csillagszerűek voltak már első ránézésre sem. 130x nagyításon tetszett a legjobban a bolygó az adott légköri viszonyok között.

2011. január 15. hajnali 4, UT:3:00
átlátszóság: 3,5 körül, nyugodtság: 7,5-8
műszer: Skywatcher 102/1000 akromatikus refraktor
mechanika: SW autotrack
enyhe, csendes idő

Szaturnusz:
Már 40-50x nagyításon is határozottan és szépen látszott a gyűrű, de még leginkább bal és jobboldali kiszélesedésnek mutatkozott. Közepes nagyításon 50x-100x között határozottan térbeli formát kapott az egész bolygókép, látszott tisztán, honnan indul és hova "érkezik" a gyűrű. 6mm-es Plössl okulárral 166x-en már a bolygókorong sem volt homogén kinézetű. Lehetett enyhén látni az intenzitáskülönbségeket, melyek vonalának iránya egybeesett a gyűrű vélt forgásirányával. Szépen látszódott a korong két szélén a gyűrű kiindulópontjainál egy kisebb, a gyűrűre vetett vékonyka árnyék. Barlow2x+10mm Plössl okulárral 200x nagyításon már üresnagyítást kaptam, több részlet nem mutatkozott meg, talán egy nagyon halvány peremsötétedésre emlékezhető kevésbé intenzív bolygószél. De lehet, ezt az érzetet már csak a képminőség romlása idézte elő, mindenesetre jó volt a kiindulási 40x borsszem méretéhez képest sokkal nagyobb volumenben látni a bolygót.

Hold: (19:00, tiszta, kicsit szeles idő)

A terminátor mentén a déli részeket vizsgáltam legfőképp. Nagyon szép látványt nyújtott a Schiller kráter a Bayer szomszédságában. Határozott V alakra emlékeztetett az adott fényviszonyok között, melynek egyik szára belelógott kicsit a terminátorba. A kráter felső pereme szép fényes fehér maradt, éles kontrasztot alkotva a teljesen fekete kráterfenékkel.
A Mare Humorum is gyönyörű látványt nyújtott. A romkráterek/medencék jutottak eszembe, mert a nappali oldalán lévő perem erősen töredezett képet mutatott, míg az éjszakai oldal felé eső fala épebbnek, folytonosabbnak látszott. Felette a Gassendi kráter is gyönyörűen, élesen kirajzolódott. Tetszett nagyon a Copernicus kráter is, világos többperemű kráterfalával és fehéres pókhálószerű sugaraival. A Sinus Iridium szép éles beöblösödést mutatott a Jura hegységben. A Tycho kráter és sugarai most nem látszottak annyira szépen és messzi távlatokban jól követhetően mint nagyobb fázisnál.

Rab Attila