Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

Téli merengés


Ahol a részletek kezdődnek...

Tél van, bár jelenleg (karácsony másnapján) a kinti hőmérséklet inkább a tavaszt idézi (+10 fok), és a Nap is hétágra süt. De még csak december vége van, bármi megtörténhet. Ködfelhő, zúzmara, méteres hó...  Még az is megesik néha, hogy kiderül az ég, igaz nem sűrűn fordul ez elő. Aki megteheti, az meneküljön a ködös, párás, szmogos, fényszennyezett nagyvárosokból a kissé elviselhetőbb vidéki vagy hegyvidéki ég alá - ködfelhő idején 800 m felett szinte mindig, de sokszor 5-600 m felett is derült az ég. Ha azt halljuk az időjárás-jelentésben, hogy hőmérsékleti inverzió, akkor máris magunk elé képzelhetjük a hegytetők derült egét, 0, +5 fokos hőmérséklettel (míg lenn nálunk erősen negatívba hajlik a hőmérő higanyszála). De néha egy erős hidegfront az alföldek egét is tisztává varázsolja, ilyenkor nincs mese, irány az ég! Este 5-6 körül már besötétedik, így aki ráér a munkája mellett, egészen hamar kipakolhat és nekiállhat a megfigyeléseknek. December végén, január elején az égen a téli csillagképek - köztük az Orion, a Bika, a Szekeres az úr. Ha még nincs távcsövünk, akkor a varázslatosan sziporkázó égbolt alatt állva megerősödik bennünk a vágy, hogy rendelkezzünk eggyel - és elkezdjük felfedezni a mesés mélyég-objektumok világát. Vagy a Jupitert, ami most magasan az égbolton jár, és uralkodik a téli csillagképek felett - hisz királyi bolygó, és nem csak a szó régi értelmében. Erről bárki megbizonyosodhat, ha a piacon forgalomban lévő legkisebb távcsöveket, az 50/600, 60/700-as, 60/900-as, stb. műszereket felé fordítja. Ha nem tudjuk, hogy a téli ég ragyogó csillagai közt melyik a Jupiter, ne keseredjünk el, a GoTo rendszerű mechanikák - megfelelő beállítás után - ezt is megoldják, s a látvány hatása alatt egy életre megjegyezzük, melyik is a Jupiter. A távcsövek eme kisméretű példányai a Földnél 12-szer nagyobb, gázból álló óriásbolygón két fő sávot mutatnak meg már 30x-os nagyítással is. Növelve ennek mértékét, még két-három újabb sáv válik kivehetővé, amik enyhén vösösesbarna színben játszanak. A bolygó mellett, aktuális helyzetüktől függően (amit a 2012-es és 2013-as Meteor Csillagászati Évkönyv tartalmaz) láthatjuk 4 holdját is, a Galilei-holdakat. Ezeket maga a nagy olasz csillagász fedezte fel, és kissé kifogásolható módon pártfogójáról, a firenzei hercegről Medici (ejtsd medicsi)- csillagoknak nevezte el (a tudós fizetése azonnal többszörösére emelkedett). A csillagászok persze nem voltak fanatikus Medici-rajongók, így a négy holdat a görög mondavilág nimfáiról nevezték el: Io, Europa, Ganymedes, Callisto (ejktsd: ió, európa, ganümédész, kallisztó). A négy hold mindegyike nagyobb a mi Holdunknál, és anyagukat kőzeteken kívül főleg fagyott vízjég alkotja. Olyan fényesek, hogy elvileg távcső nélkül is lehetne őket látni, ha nem lennének olyan közel anyabolygójukhoz, melynek magas fénye elnyomja az övéket.
Tehát megállapíthatjuk, hogy a fénylő Jupiter, a bolyók királya már a legeslegkisebb távcsővel is feltárja sok szép részletét - ne várjuk, hogy egy színes Hubble-űrtávcső-fotóra fog hasonlítani a látvány, és persze a bolygókorong sem lesz túl nagy: nagyjából 50x-es nagyítással fogjuk a távcsőben akkorának látni, mint szabad szemmel a teliholdat. 100x-ig növelve a nagyítást, a korong már elég nagy lesz ahhoz, hogy kényelmesen vizsgálhassuk, és ezt a teljesítményt a kis távcsövek képesek is elérni.


És ott van a Hold - az Éj Királynője. A Hold, mely évtízezredek óta mozgatja eleink fantáziáját, mely az idő mérésének alapjait szolgáltatta, mely tündöklő fényével valódi istennő volt sok ősi nép számára. A Holdon láthatunk egyedül igazi felszíni részleteket - krátereket, hegyeket, völgyeket, síkságokat. Ilyenek távcsöveinkkel sem a Marson, sem a Merkúron nem figyelhetők meg - ott csak világosabb és sötétebb alakzatok különíthetőek el. A Hold, ami 4,4 milliárd éve a Föld testéből szakadt ki, egy hatalmas bolygóval (a Mars méretű "Theiával") történt ütközés során, elég közel kering hozzánk, hogy számos felszíni részletet közelről tanulmányozzunk. A 6 cm objektívátmérőjű távcsövek képesek lesznek 3-4 kilométer átmérőjű részleteket (pl. krátereket) mutatni a felszínen, azaz egy földi város méretű foltot könnyedén azonosíthatunk. Ezért a Hold ezernyi krátere közt kis távcsővel is nehéz eligazodni. A jó holdtérkép, a holdatlasz kötelező kellék minden amatőrcsillagásznak - hatalmas élmény a látott alakzatokat beazonosítani, megismerkedni a névadó csillagászok életének történetével. Mert - valljuk be - így kerek az élet, ha egy picit mögé láthatunk a puszta kráterfalaknak, központi csúcsoknak, rianásoknak. A Holdat sem teliholdkor kell észlelni (igen, telihold, és nem Telihold), hiszen a felszínen ekkor árnyékok nincsenek, ezért a krátereknek, egyéb felszínformáknak csak a körvonalai látszanak - de azok igen dekoratrívan. Akkor a legszebb a látvány, ha első vagy utolsó negyed körül nézzük: keressük meg a Mare Vaporumban a Hyginus-rianást - ez a kis 6 cm-es távcső számára kihívás ugyan, de nem teljesíthetetlen. És ott lesz a meridiánon, ahol épp a terminátor - árnyékvonal - húzódik, a Ptolemaiosz (latinosan Ptolemaeus), Albategnius, Arzachel kráterhármas, amit sosem fogunk elfelejteni, ha már láttuk, és mindenáron arra fogunk törekedni, hogy ismét távcsővégre kaphassuk. A holdi felszín olyan változatos errefelé - hegyek emelkednek ki a Mare Vaporum peremén, maga a lávatenger sávosan hullámos, benne a rianással, mely nem más, mint egy beomlott lávacsatorna, és a felszínen mindenütt repedések húzódnak (Ariadeus-rianás) az egészet mintha legyalulta volna valami hihetetlen erő - az Imbrium-becsapódás.


Ha meguntuk a szétszaggatott holdfelszín nyújtotta élvezeteket, akkor lássunk neki a mélyég-észlelésnek is! Igaz, ehhez meg kell várni, hogy a Hold lenyugodjon, vagy olyan estét kell választani, amikor nem zavar kísérőnk fénye.
Januárban a déli eget uralja a nagy, négyszög alakú Orion csillagkép, közepénm jellegzetes, egy vonalba rendeződött három csillagával (az Orion öve). az öv alatt találjuk az óriás kardját vagy tőrét, ahol binokulárral vagy kis távcsővel ködös foltot ismerhetünk fel. Ez az Orion-köd, egy 1500 fényév távol lévő csillagbölcső. A hatalmas köd gáz- és porfátylait az egészen kis műszer is mutatja már. Fényszennyezett égen a theta Ori körül egy ovális derengést látunk, sötét égbolton eből a részből két oldalra két hosszú nyúlvány - a köd bajszai - indulnak el. Ha kiváló egünk van, és szűrőt is használunk, akkor 8 cm-es átmérővel azt látjuk, hogy a köd bajszai egy teljes gyűrűvé zárulnak, aminek a peremén az iota Ori ragyog. Ha részletekre vagyunk kíváncsiak, akkor a fényes csillaghalmazokat tanulmányozzuk: M45, M35, M36, M37, M38, stb.! Érdekes látvány lesz a kis műszert használók számára az NGC 2392 is az Ikrekben: a 8 magnitúdós kerek, 1' alatti ködöcske egy öreg vörös óriás csillag "levetett" külső rétege, mely táguló burokként övezi a visszamaradt csillagmagot, a központi csillagot. Még ezt a ködöt is simán észlelhetjük egy 6 cm-es kis refraktorral, de egy jó térkép - pl. Kisatlasz, Égabrosz - szükséges lesz a megtalálásához. Sajnos apró részleteit - amiről az Eszkimó-köd nevet kapta - kis műszerrel nem láthatjuk.
Hol is folytassuk? Ha csillaghalál, akkor M1! A Rák-köd a Bika alsó szarva felett látható, kis (6'-es), lángnyelv alakú ködösség. Nem kimondottan halvány, hiszen 8 cm-es műszerrel még egy 200 ezres város pereméről is észlelhető. Ha vidéken lakunk, vagy lehetőségünk van sötét ég alá jutni, akkor egy 6 cm-es lencse gond nélkül fogja mutatni a zéta Tau közelsége miatt könnyen felkereshető ködöt. Bár részleteket - különös alakján kívül - nem láthatunk egy ilyen kis műszerrel, azt ne feledjük, hogy egy majdnem 1000 esztendeje (1054-ben) történt robbanás hozta létre a ködöt, és a neutroncsillagot (pulzárt), ami jelenleg is a köd energiáját szolgáltatja. Tehát, a köd összes fényét adó enregia közvetlenül a szupernóva-robbanásra vezethető vissza, így kicsit átérezhetjük, milyen mértékben szabadultak fel ezek a robbanás során, ha még ma is egy egészen kis optikai eszközzel is látható a csillagmaradvány.

A derült téli estéket meg kell becsülni, települjünk ki minél gyakrabban, észleljünk, ismerjük meg, fedezzük fel a világot saját szemünkkel - nincs ennél kellemesebb elfoglaltság a csillagos ég iránt érdeklődő számára. Figyeljünk az öltözködésre: két-három zokni, bélelt bakancs, két nadrág és esetleg jégeralsó, atléta, póló, két pulóver, kabát a minimális felszerelés, ha -5 fok alatti hidegbe készülünk kimenni! Gondoljunk rá, hogy szél is lehet, keressünk szélvédett helyet. Ha egy helyben állunk vagy ülünk, akkor sokkal gyorsabban átfázunk a vastag ruha ellenére is, ezért óránként egyszer fussunk pár 10 métert, így a lábfejünk nem gémberedik el. Ha a ruha jól tartja a hőt, akkor a plusz hő, amit a mozgásunk okoz, nem sugárzódik ki, hanem a ruhán belül marad! Így hosszú időre felmelegíthetjük magunkat, és akár egy teljes éjszakán át figyelhetjük a téli égbolt csodáit.

Sánta Gábor


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron