Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

Milyen távcsövet válasszak?

Aki a hetvenes években kezdte az amatõrködést, nem nagyon volt gondja a távcsõválasztással. Az általánosan elfogadott nézet az volt, hogy a Newton-távcsõ fõtükrét otthon mindenki megcsiszolhatja, olcsó Uránia-prizmákból és lencsékbõl pedig megvolt a segédtükör és néhány szimmetrikus okulár. Házilag, itt-ott összeszedett alkatrészekbõl megszerelve a távcsövet részesülhettünk a "Galilei-élményben". Az igényesebbek kisebb gyári lencséket az NDK-ból szerezhettek be. A Zeiss-orthoszkopikus okulár pedig a vágyak netovábbja volt.


Manapság a távcsõpiac már a 2000 körüli lehetőségekhez képest is hihetetlenül kitágult, bármilyen típusú, bármekkora átmérőjű távcső beszerezhető, ha a vásárló meg tudja fizetni. Több távcsőbolt is működik, melyek bőséggel és ami a legfontosabb, elérhető áron kínálnak műszereket. Lehetõség van válogatni nemcsak a tükrös és lencsés mûszerek között, hanem színre léptek a Schmidt-Cassegrainek is. A távcsövek kivétel nélkül importok (leszámítva néhány hazai gyártmányú műszert, pl. GPU, de ezek a nagyközönség számára magas áruk miatt nem hozzáférhetőek), gyártójuk valamelyik kínai cég, mely nyugati licenszek alapján készíti a műszereket. A kínai távcsöveket ért régebbi előítéletek („bóvli”) ma már nem állják meg a helyüket, ugyanúgy, ahogy a 80-as években a japán távcső is szitokszónak számított. Nyugatiasodó világunk eddig jószerivel csak a negatívumokat hozta be kintrõl (pl. a fényszennyezettség rohamos növekedése, amely talán már megközelíti a nyugati színvonalat). Ott már van ahol javul a helyzet: New York belvárosi területein például különösen a hajnali órákban a parkokból egészen elfogadható az ég, inkább a rossz közbiztonság miatt nem merészkednek ki az ottani amatõrök. Lehet, hogy majd ebben is követjük a példát...)


A kínai távcsőgyárak nyugati cégek megrendelésére gyártanak, majd a távcsöveket saját márkajelzésükkel hozzák forgalomba. A kínai munkaerő olcsósága és a forgalmazóknak a gyárakkal kötött szerződései miatt a műszerek minden korábbinál olcsóbbakká váltak, áruk 10 év alatt kb. felére csökkent, és megjelentek kifejezetten olcsó, jó minőségű kezdő távcsövek, utazó műszerek a kispénzű vásárlói kategória számára. Ezek amatőrmozgalomra gyakorolt hatása lélegzetelállító, a nyári távcsöves találkozók műszerparkja háromszorosára duzzadt. Persze a tömeggyártással készülő távcső optikai és mechanikai kivitele elmarad a manufakturális keretek között készült műszerekétől, de használhatóak, optikájuk legtöbbször diffrakcióhatárolt, és a gyártók maguk is törekednek a minőség javítására. A kínai távcsövek ugyanis mint minden tömegtermék, egyaránt tartalmaznak kiváló minőségű, jól sikerült darabokat, és gyengébben sikerült példányokat is. A gyártók ezért általában kérdés nélkül cserélik a hibás műszereket.


A bőség és a „Kánaán” tehát itt van, mégis – vagy épp azért – érdemes odafigyelnünk távcsövünk megválasztásánál. Akinek már nem az elsõ mûszerérõl van szó, könnyebb dolga van. Jobban ismeri észlelési körülményeit, tapasztaltabb és könnyebben tud dönteni. Mégsem csak az abszolút kezdõknek szeretnénk leírni néhány dolgot. Ötleteket, véleményeket fogunk megfogalmazni. Úgy érezzük, ez egy olyan téma, amelyhez mindenkinek van mondanivalója, és várjuk is az ezzel kapcsolatos kritikákat. A távcsövek tesztelése ma is jószerivel vizuális módszerrel történik, illetve tesztfotók készítésével. Ez jó, hiszen rögtön megbizonyosodhatunk arról, mire is képes a műszer, mennyire leszünk elégedettek vele. De ma már léteznek interferométerek, melyek a távcsőoptika felületi pontosságát – minőségét – számszerűsíteni is tudja, és ebből definíciós fényességet, sőt, határmagnitúdót képesek számolni. A távcső minőségellenőrzésének ez egy kisső drágább módja, de aki komoly összeget szeretne egy komoly műszerbe fektetni, mindenképp érdemes elvégeztetnie. Egyes gyári távcsöveket a hazai forgalmazók már eleve ilyen előre elkészített interferométeres minőségi bizonyítványokkal hoznak – némi felárért – forgalomba. Ha ilyet választunk, biztosak lehetünk abban, hogy jól döntöttünk!

A távcsõválasztást néhány kérdésfeltevéssel kell kezdeni: mire is akarom mûszeremet legfõképpen használni? Például mély-ég és változóészlelõnek a torzításmentes, nagy látómezõ kell, míg egy Hold-, és bolygóészlelõ a nagy nagyítást, így a kis fényerõt részesíti elõnyben. Fotózni ekvatoriális tengelyrendszer nélkül lehetetlen, viszont vizuális megfigyelõnek a könnyen szállítható, azimutális szerelés is elegendõ. S a sort még folytathatnánk. Az univerzális távcső lenne a legvonzóbb mindenki számára, hiszen a legtöbb amatőr egyaránt szeretné a bolygók, a Hold felszínének részleteit élvezni, és megfigyelni a halványabb mélyég-objektumokat, üstökösöket. Régebben ez nem volt megoldható, mert fényerős távcsöveket jó minőségben nem, vagy csak nagyon drágán forgalmaztak. Ma azonban léteznek olyan megoldások, melyek az univerzális távcső fogalmához nagyon közel álló műszert eredményeztek, és nem hiába, ezek a legnépszerűbb típusok a vásárlók körében. Ilyen távcsövek kb. f/5-6 fényerejű, 10-20 cm-es átmérőjű műszerek, és mind bolyó-, mind mélyég-észlelésre jól használhatóak. Hogy a minőségbeli kritériumoknak eleget tegyenek, szinte az összes jól sikerült univerzális távcső reflektor.

Távcsövünknek öt fontos kritériumnak kell eleget tennie:
1. Az optikai minõség a legfontosabb követelmény. A optikai felület pontosságának minimálisan a látható fény hullámhosszának (kb.0,00055 mm) 1/8-ad részének kell lennie. Ez a legáltalánosabban használt követelmény, az ún. lambda/8-as felület (ekkor lesz a hullámfronthiba lambda/4). Ide tartozik az üveganyag minõsége, az optika befogása és az optikai tengelyre való pontos beállítás (kollimáció).
2. Második követelmény a kitakarás nélküli, vagy a lehetõ legkisebb takartsággal rendelkezõ fényút. A távcsõben minden pontszerû forrást diffrakciós gyûrûk vesznek körül. Ideális esetben a fény 83%-a kerül a középpontba, a többi a gyûrûkbe. Minél nagyobb a központi kitakarás (a Newton-távcsõben), annál több fény kerül ki a gyûrûkbe, és annál kevésbé kontrasztos a kép. Az általánosan elfogadott érték szerint a takartság mértéke nem haladhatja meg a fõtükör átmérõjének 15%-át. A kis kitakarás kedvez a bolygóészlelõnek, viszont ebben az esetben különösen nagy látómezejû okulárokban a kép pereme fényszegényebb lesz, így pl. változóészlelésnél hamis eredményeket kaphatunk. A kitakarás azonban a gyakorlatban mégis bátran fokozható 20-25%-ig, a kép kontrasztcsökkenése nem lesz számottevő, szinte bármilyen amatőrcsillagász munkára alkalmasak lesznek, csak a diffrakciós gyűrűk válnak fényesebbé.
3. Fotózásnál és bolygómegfigyelésnél nem árt, ha távcsövünkön van óragép, mert a távcsõ állandó "odébblöködésével" és a nyugodt képre való várakozással produktivitásunk nagymértékben csökken. Az óragép mélyég-megfigyelésnél is hasznos, de nem elengedhetetlen kellék.
4. Negyedik követelmény a stabil építés. Hiszen ha perceket kell várnunk, míg a fókuszálás, vagy a beállítás után a kép remegése megszûnik, le is tehetünk arról, hogy finom részleteket megfigyelhessünk.
5. Az okulár jó minõségû legyen és legfeljebb 3-4 elembõl álljon, maximum 3-4 levegõ/üveg felülettel (a kevesebb felület a ragasztott tagok miatt van). A 8-10 tagú szupernagy látómezejû csodák rengeteg felülete akár a beérkezõ fény 10-20%-át is elnyelheti, illetve szétszórhatja, persze ezt a legmodernebb antireflexiós rétegek már néhány százalékra csökkentik). Komoly Hold-, és bolygómegfigyelésre használhatatlanok. Nem árt viszont, ha az okulárlencsék felülete a standard magnézium-fluorid antireflexiós réteggel (coated), esetleg több réteggel (multi-coated) be vannak vonva. Ha Barlow-lencsét (azaz telekonvertert, másnéven fókuszkétszerezõt, háromszorozót stb.) helyezünk az okulár elé, ugyanúgy megnövelhetjük a nagyítást, mint a rövid fókuszú okulárokkal, ám túl sok optikai elemmel terheljük a képet, ami legtöbbször nem használ. Ma már gazdag a kínálat jó minőségű okulárokból, melyek közt sok rövid fókuszú is akad, használatuk mégis kényelmes, és fényáteresztésük is kiváló. Ezért nyugodtan használjunk rövid fókuszú (akár 3-4 mm-es) okulárokat f/5-6-os reflektorokhoz, ha a beállítás és a felület minősége jó, akkor kontrasztos képet fogunk kapni a bolygókról is.

Továbbá van néhány, az adott észlelõhelytõl függõ körülmény. A távcsõnek (hacsak nem állandóan felállított helyen, azaz kupolában van), könnyûnek és könnyen szállíthatónak kell lennie, valamint gyorsan szét és összeszerelhetõnek. Erre a legalkamasabban a Dobson-távcsövek. Ezeket gyakorlatban 20 cm-es átmérő fölött érdemes választani, mert onnantól kezdve az okulár esetleg túl magasra kerülhet hagyományos ekvatoriális szerelésnél. Továbbá a stabil állványok ára meredeken emelkedik egy pont felett, és ez az a pont, mely a 20 cm-es távcsöveket elbírja. 25-30 cm-es műszerek alá stabil és drága ekvatoriális állvány kell, ami az egész összeállítást nagyon megdrágítja. Egy 10-15 cm-es távcső vígan elvan olcsó ekvatoriális mechanikákon, de a 25 cm-nél nagyobb műszerekből a Dobson típus népszerűbb. Nem is beszélve arról, hogy 40 cm-es átmérő még kvázi megfizethető, ha Dobson-állványon használjuk, de magánemberek számára megfizethetetlen az obszervatóriumi jellegű mechanika és állvány, amit igényel. A Dobson állványok használatával sem kell lemondanunk az ekvatoriális, GoTo-s mechanikák kényelméről, hisz ma már kaphatók Autotrack Dobsonok, melyek enkóderekkel és kézivezérlővel vannak ellátva, s így kézzel könnyedén ráállhatunk bármely égitestre.

Refraktorok
A lencsés távcsövek legnagyobb hibájául azt rótták fel régebben, hogy színeznek, azaz kromatikus aberrációt mutatnak. Ma már olyan háromtagú vagy kéttagú apokromátokat készítenek, amelyek szinte teljesen kiküszöbölik ezt. A normál Fraunhofer objektívek minősége is megfelelő általában már f/7 felett. Színezésük nem zavarja a távcsöves munkát. A kitakarás nélküli fényút elvileg az elérhetõ legjobb képet mutatja, csakhogy a lencsék ára többszöröse a tükrökének, bár e téren jelentős csökkenés mutatkozott. Elsősorban a 10 cm alatti kategóriában vannak jól használható, olcsó refraktorok. A klasszikus 100/1000, vagy a 8 cm-es körüli refraktorok 10 éve még kéthavi fizetésbe kerültek, ma már félhaviból összehozhatók. Ha refraktorral magasan levõ égitestet észlelünk, a kényelem betekintés végett zenitvégzõdést (zenittükör vagy zenitprizma) kell közbeiktatnunk, ami viszont felcseréli az oldalakat (tükörképet kapunk) és rontja a képet. Az oldalhelyes képet adó zenitprizmákban viszont olyan hosszú a fényút, hogy jelentõsen megnõ a fényveszteség (Amici-prizma). A tükörképet nagyon nehéz megfeleltetni a csillagtérképpel és nagyon könnyû elkeveredni az égen. Komoly észlelõ bolygómegfigyelésnél sem használ zenitvégzõdést, inkább aláfekszik távcsövének. Az sem jó viszont, ha az embernek "kitörik a nyaka", mert ez az agy vérellátásában okozhat zavarokat. A fáradt észlelõ pedig könnyen "félrelát". Mindenképpen kényelmes megfigyelésre kell törekednünk, mert az a távcsõ, amelynek használata nehézkes, könnyen azzá a távcsõvé válhat, amit nem használnak. Épp ezért egy rövidebb fókuszú refraktor könnyen jobb megoldás lehet, mint egy hosszabb „dióverő”, holott 10 éve még szentségtörésnek számított volna ilyet leírni.

 


Apokromatikus refraktorok
A színezésmentes két- vagy háromtagú apokromátok korábban igazi elit távcsövek voltak, melyeket nem lehetett 1 millió forint alatt megvásárolni. Kínába átkerült a kéttagú, ún. semiapo, vagy ED refraktorok licensze, így azokat teljesen elfogadható, a sima refraktoroknál alig két-háromszor magasabb áron kínálják. Ebből a szempontból nézve érthető a 80/600-as és 100/900-as távcsövek sikere, olyannyira, hogy előbbi Németországban „nép-apo”-vá (Volksapo) vált. A 8 cm-es lencsés távcső színezésmentes és borotvaéles képet ad bármilyen égi objektumról, a fotósok is is kedvelik, ára pedig egy hasonló 8 cm-es távcsőnek kb. háromszorosa. Ennyi pénzt – kb. egyhavi átlagbérnek felel meg – még a hazai amatőrök egy jelentős rétege is ki tud fizetni érte. Ezen a téren még jelentős fejlődés várható, különösen a könnyen bevethető rövidebb fókuszú mélyég-vadász távcsövek terén. A drágább háromtagú, valódi apokromátok azonban ma is ritkaságok itthon, de azért van belőlük néhány. Áruk 0,5-1 millió Ft körüli, de képalkotásuk alig valamivel jobb csak ötödannyiba kerülő ED refraktorokhoz képest.


Newton-reflektor
Bár ma már a refraktoroknál nem jelentõs a kromatikus aberráció, mégis az amatõrök szerencséjének nevezhetjük, Isaac Newton feltalálta ezt a típust. Nevezhetjük az amatõrök távcsövének is, hiszen meglehetõsen jó képet ad, ugyanakkor a legolcsóbb távcsõtípus. Ha adott költségvetésben gondolkodunk, 8-10 cm-es lencsés távcsõ teljesítménye nem éri el az ugyan annyi pénzbõl beszerezhetõ 15-20 cm-es Newton-reflektorokét. Kis fényerejû távcsövet választva a központi kitakarás sem lesz jelentõs és a kép is elfogadhatóan kontrasztos marad, nagyon közel áll a refraktor képéhez. De f/5-ös nagy fényerejû tükörrel is elérhetünk 150-200-szoros nagyítást, és így minõségi bolygómegfigyelést végezhetünk, ha az optika kellően jó minőségű – bár az igazán nagy nagyításokhoz és a legjobb minőségű képhez a hosszabb fókuszú távcsövek valók. Például egy 200/1000-es (népszerű) tubus könnyedén válhat az igényes, univerzális érdeklődésű amatőr társává egy életre. Nyilvánvalóan a lencsével összehasonlítva a tükör valamivel több fényt szór, ami kontrasztcsökkentõ hatású. Másik hátránya, hogy a csõ vége nyitott, ami levegõturbulenciákat tesz lehetõvé a tubuson belül és ez kétségkívül tönkreteheti a képet. Harmadszor az okulár állása nagyon kényelmetlen helyzetbe kényszerítheti a megfigyelõt. A kvarc védõréteggel bevont felület tartós, könnyebben tisztítható és jobb a fényvisszaverõ képessége, ezért az optika gyakorlatilag ugyanolyan hosszú életű, mint a lencse. Ma már minden távcsőtükröt kvarcréteggel látnak el.
Viszonylag olcsón egyre nagyobb és nagyobb átmérőjű reflektorokat vagy parabolatükröket vásárolhatunk, és korábban szinte nem is álmodott módon kiterjeszthetjük azt a fényességtartományt, amelyben rendszeresen észlelhetünk. Egy 30 cm-es nagytávcső (Dobson állványon) korábban elképzelhetetlen, kb. 250 ezer Ft-os áron szerezhető be (néhány éve félmillió körül kezdődtek ezek árai). A nagyobb átmérõ elvileg nagyobb felbontást is eredményez. Azért csak elvileg, mert -- fõleg városi égen -- 20 cm-es átmérõ felett inkább a légköri állapot határozza meg a felbontást és nem a tükörátmérõ. Még az ideális észlelõhelyek esetében is egy kezünkön megszámolhatjuk azokat az éjszakákat, amikor egy 30 cm-es mûszer az elvileg lehetségeset mutatja. A városi észlelő ennek ellenére, ha meg tudja oldani rendszeres autós kitelepülését, nyugodtan vágjon bele nagyobb műszer vásárlásába. E cikk egyik szerzője is így tett, és nem bánta meg (40 cm-es távcsövét használja kitelepülésre).


Katadioptrikus rendszerek
Olyan távcsövek, melyben lencsék és tükrök egyaránt vannak. Előnyük az extrém rövid csőhossz mellett a szférikus és színi hiba hiánya. Alapvetően egy korrekciós lencse található a tubus elején, végében pedig a főtükör. A korrekciós tag korrigálja a szférikus aberrációt, továbbá a felületére gőzölt segédtükör visszaveri a fényt a főtükör közepe felé, ahol egy lyukon keresztül jut az okulárba. Ezért a katadioptrikus rendszerű távcsövekbe ugyanúgy a végükön kell betekinteni, mint a refraktorokba. Ugyanolyan könnyen beszerezhetők ma már, mint a másik két, alapvető távcsőtípus, bár ennek ellenére itthon nem tapasztalható az a fajta népszerűségük, mint a tengerentúlon. A hosszú fókusz a bolygómegfigyeléshez kedvez, ugyanakkor az átlagosan 25-30%-os központi kitakarás rontja a képet. Ráadásul a refraktorral összehasonlítva kettõvel több az optikai felülete és zenitvégzõdést is használnunk kell. Az összehasonlító tesztek alapján képminõségük nem jobb a hasonlóan gyári Newton-távcsövekénél. Tagadhatatlan előnyük az igen rövid és könnyű tubus és a zárt cső, így a kitelepüléskor azonnal észlelhetünk vele, a képminőséget nem rontják turbulenciák. Hátrányuk a hosszú fókusz (nemegyszer f/12-13 vagy még hosszabb), ami miatt mélyég-megfigyelésre korlátozottan alkalmasak. Mindazonáltal a nagyobb átmérőjű változataikat 2”-os kihuzattal kínálják, ami lehetővé teszi nagy látómezők elérését is. Amerikában pl. néptávcsővé vált a Meade cég Schmidt-Cassegrain típusú katadioptikus rendszere. Ezeket a ma már legtöbbször automatizált távcsöveket éppúgy be lehet szerezni, mint bármely másikat. A legfontosabb katadioptrikus távcsövek a fentieken túl az inkább kisebb átmérőben készülő, és jellemzően fénygyengébb (f/13-15 körüli) Makszutov-Cassergrain rendszerek, melyek a kisebb központi kitakarás miatt jóval kontrasztosabb képet mutatnak és főleg nagy nagyítású megfigyelésekre ajánlhatók. A Schmidt-Cassegrainek f/10 körüli nyílásviszonyukkal és a hozzájuk gyártott fókuszreduktorokkal (telekompresszor) már sokkal univerzálisabb használatú távcsövek.


Komputerizált, GoTo mechanikák és GoTo távcsövek
Napjainkban robbanásszerűen elterjedtek a technika megszállottjait, a kényelmet előtérbe helyező észlelőket, az égbolttal ismerkedő kezdőket kiszolgáló automata vagy félautomata távcsövek. Piacuk az elmúlt két-három évben robbanásszerűen bővült, és ez a folyamat ma sem állt meg. Az óragépes mechanika követni képes a Föld forgása következében elforduló égboltot. A GoTo („menjoda”) mechanika néhány alapvető adat – földrajzi helyzet, egyes csillagok égbolton elfoglalt helye, pontos idő – ismeretében kiszámolja a távcső állásának jelenlegi pozícióját, és a memóriájában tárolt koordináták (illetve a bolygómozgást számoló algoritmusok) alapján rááll a kiválasztott égitestre. Ezek a mechanikák pár éve is csak a haladók és profik számára voltak elérhetők, de nem olyan régen a félkarú GoTo mechanikák megjelenésével a helyzet alaposan megváltozott. A félkarú mechanika egy alt-az rendszer, melyben speciális enkóderek és algoritmusok vannak. A dolog érdekessége, hogy míg az ekvatoriális szerelésnél elég egy tengely mentén egyenletes sebességgel mozgatni a távcsövet, addig az azimutális szerelés esetében mindkét tengely mentén, folyamatosan változó sebességgel kell megoldani a követést. Bár ez bonyolultabbnak hangzik, mégis elterjedtebbé vált, hisz az azimutális mechanikák nem igényelnek ellensúlyt, a félkarú megoldás könnyű szerkezetet eredményez, így kisméretű, könnyű, kompakt mechanikát kapunk, mely ugyan nem képes 20 cm-es tubusok mozgatására, de nem is erre találták ki. A félkarú megoldásokkal a kispénzű, kezdő vagy középhaladó, városi amatőrt célozták meg. Kisebb tubusok kerülnek rá, pl. 80/600, 114/500, 130/650.


 

A fejlődés másik iránya a GoTo vagy Autotrack Dobsonok felé haladt. Hiszen miért kellene a nagy átmérőjű „fénylavórok” birtokosainak lemondaniuk a könnyű és egyszerű beállítás kényelméről? Miért töltsenek a téli fagyban tíz perceket térképlapjaik és atlaszaik böngészésével, mikor inkább észlelnének? Miért vakítsák el magukat, tegyék tönkre sötétadaptációjukat ha mégsem sikerül azonnal a beállítás? Erre megoldást nyújtanak a fenti szerkezetek. Végtelenül egyszerűek: a félkarú mechanikák módján működnek. Enkódereik észlelik, milyen irányban és mennyit mozdítottuk el a távcsövet, így pontosan tudja a mechanika, hová is néz a cső. A legegyszerűbb változatban az objektum megkereséséhez csak be kell ütnünk a katalógusszámát, és a kijelzőn megjelenik, milyen irányban mennyit kell még mozdítani a tubust. Ha odaérünk, a szerkezet jelez. Általában egy fokos körön belül lesz a kívánt célpont. A bonyolultabb rendszerek maguktól is rá tudnak állni a kért célpontra, és azt követni is tudják. A GoTo mechanikák hátránya, hogy az ember elfelejti, vagy meg sem tanulja az eget, azon könnyen eltéved. A halványabb célpontokat nehezen találja meg, vagy elvéti, ha nem tudja pontosan, hol is kellene lennie (a beállítási hiba általában néhány 10 ívperc). Ezért aki nagy távcsővel dolgozik, mindenképp térképet kell használnia, de már nem a csillagugrásos beállításhoz, hanem csak az objektum azonosításához.


Mindegyik távcsőtípusnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Mindegyiket minden féle észlelési területre lehet használni, de egyik itt teljesít jobban, másik meg amott. Ha egy típus mellett kell letenni a voksot, akkor a hazai gazdasági, légköri viszonyokat figyelembe véve egy jó minõségû, jól megépített 15-25 cm-es, kb. f/5-ös fényerejû Newton-reflektor az ideális választás. Képminõsége és felbontása eléri a 8-12 cm-es refraktor adta minõséget, sőt túl is szárnyalja azt, viszont jóval több fényt gyûjt össze, jelentõsen megnövelve a határmagnitúdót. Ugyanakkor -- fõként egy városi megfigyelõnek – közel a maximális méretet is jelenti, fõként a szállíthatóság és az égbolt zavaró fényszennyezettsége miatt. Persze mindenki maximális mértékben vegye figyelembe saját körülményeit: mire akarja fõképp használni távcsövét, milyen szerelési munkákat képes önmaga megoldani, milyen az észlelõhelye, milyen gyakran észlel, milyen vastag a pénztárcája stb.
Az amatõr számára a legjobb távcsõ az, amit HASZNÁL. Minél többet használja, annál nagyobb gyakorlatra tesz szert, és ha ideje gyakran engedi a távcsõ mellé, elkaphat néhány olyan kivételes éjszakát, amikor a távcsövében látott kép minden várakozását felül fogja múlni.
Szabó Sándor – Sánta Gábor 2010.


 


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron