Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

Rövid fókuszú távcsövek

Bevezető – az RFT-kről

Az f/5 körüli refraktorok 10 évvel ezelőtt még beszerezhetetlenek, vagy rossz minőségűek voltak, színezésmentes APO változataik pedig méregdrágán kerültek forgalomba. A Sky Watcher cég természetfigyelők és amatőrcsillagászok számára elkezdte az f/5-7 közötti, kis átmérőjű távcsövek gyártását, melyek a 70/500-as, 80/400-as, 102/500-as és 120/600-as refraktorok és a 114/500-as reflektor. Ez utóbbi a legfényerősebb távcsövek egyike a piacon (f/4,4), melyről korábban már írtunk ismertetőt. A kicsi, fényerős távcsövek ideálisak utazáshoz vagy kitelepüléshez, a következők miatt:

- rövid, könnyű tubus

- 7 cm feletti átmérő révén elméletileg 12-14m-s csillagokat is láthatunk

- könnyű mechanikáról, fotoállványról használhatóak

Emellett áruk is mérsékelt, jellemzően egy ilyen RFT (rich field telescope, azaz gazdag – nagy – látómezejű távcső, de magyarul akár Rövid Fókuszú Távcsövet is jelenthet) tubusa 25-50 ezer Ft-ba kerül, a könnyű állvány és a kiegészítők beszerzése után is csak 40-80 ezer Ft-ot költöttünk el. Ez persze soknak tűnhet, de gondoljuk végig! Egy 20 cm-es (vagy akár 15 cm-es, hosszabb fókusznál még kisebb) távcsövet nem fogunk a világ végére elvinni, holott a jó sötét egek ma már a világ végén, de legalábbis a hegyekben, vagy nagyvárosoktól kellően távol vannak. A lényeg, hogy sokat kell utazni értük. Az átlagos amatőrcsillagász városi ember, akinek sokszor a napi észlelőhelyére sincs lehetősége nagy műszert vinni. Autóval persze szabadabbak a lehetőségek, de a tapasztalatok szerint már egy 25 cm-es távcső (rendszeres) szállítása is nagyon bonyolult, nem is beszélve az optika beállításának állandó kényszeréről. Most képzeljük magunk elé a következőket. Ki ne ismerné a Mátra vagy a Bükk hatalmas vadonjait, ahol 900 m felett nincs fényszennyezés, és télen a ködtakaróból is gyakran kilátszanak? Vagy a Tátra, a Keleti-Kárpátok 2000m körüli hegyeit, az Alpok csipkés gerinceit? Ki ne álmodozott volna arról, hogy a sítáborba vagy hátizsákos kirándulására magával vigyen egy távcsövet? Vihetünk egyszerű binokulárt, de ha a nappali táj mellett a csillagokban is komolyabban el akarunk mélyedni, akkor vinnünk kell hozzá egy állványt. Nem is beszélve arról, hogy egy megtermettebb 10x50-es, 15x70-es vagy nagyobb binokulár ugyanakkora súlyt képviselhet, mint egy kis RFT. Az igaz, hogy a binokulár fényútja össze van hajtogatva, ezért nagyon kompakt, de ugyanakkor nem lehet vele pl. 50x, 100x nagyítást elérni. Most képzeljük el, hogy a túrahátizsákunkba bele tudjuk tenni a 70 cm-es hosszúságú (vagy rövidebb), 1-2 kg-os fotóállványt, és a 40 cm-re összetolható kistávcsövet, mely maga is alig 1-2 kg. Mellé befér egy összehajtható horgászszék, és egy-két könyv, atlasz, zseblámpa, s máris felkerekedhetünk a világon BÁRHOVÁ. E sorok írója 80/600-as és 102/500-as távcsövekkel alakította ki ezt a metódust, melyet arra használt, hogy a Szegedi Csillagvizsgálóba kijárva ott észlelje a Messier objektumokat.

RFT bevetésen: a 2011. január 4-i napfogyatkozás észlelése Piszkés-tetőn, akkor, amikor majdnem az egész országban borult ég volt

Kompaktizáljunk!

Hogyan tegyük a kis távcsövünket még kisebbé, abszolút szállíthatóvá? Vegyük le a harmatsapkát! Ez arra való, hogy éjjel a pára ne azonnal a lencsén csapódjon le. A sapka kb. 15 cm hosszú, így jelentősen megnöveli a cső hosszát. Általában ez a darab nincs rögzítve, így egyszerűen lehúzhatjuk vagy csavaró mozdulattal eltávolíthatjuk. Ugyanilyen könnyű visszatenni is. Természetesen ilyenkor az objektívsapka nem védi a lencsét, hisz azt mindig a harmatsapka végére szokták helyezni. Meg kell tehát védenünk a lencsét a károsodásoktól! Állítsuk a tubust egy tiszta, rezgés- és billegésmentes helyre a lencsével felfelé (a kihuzatból távolítsuk el a zenitvégződést és lehetőleg a 2”-ről 1 ¼”-re szűkítő adatpert is)! Fújjuk le sűrített levegővel a lencséről a porszemeket (vagy óvatosan távolítsuk el azokat fültisztító pálcikával). Tegyünk egy nagy és vastag, tiszta papír törlőkendőt (akár többet is) a lencsére. A foglalat legtöbbször vastag peremmel rendelkezik, a lencse mélyebben ül. Ilyenkor nem kell tartanunk attól, hogy hozzáérhet a papír és esetleg összekarcolhatják a lencsét a papír és a felület közé szorult, el nem távolított porszemek. Ha a foglalat alacsony, akkor is tegyünk egy kísérletet. Ha nagyon hozzáér a papír a lencséhez, inkább tartsuk fenn a harmatsapkát és próbáljunk nagyobb hátizsákot szerezni. Az esetek többségében azonban megfelel a fent leírt módszer. A papír rétegnek a lencsén jelentősen (5-10 cm) túl kell nyúlnia minden irányban. Most óvatosan húzzunk egy nagyobb műanyag zacskót (ellenőrizzük, tiszta-e) a távcsőre. Ügyeljünk, hogy ne mozduljon el a papír, majd szorítsuk le azt a zacskóval, és a leszorítást rögzítsük néhány befőttes gumival. A zacskó végét aztán szintén kössük össze, az a legjobb, ha a teljes tubust bele tudjuk tenni. Érdemes esetleg még hólyagos műanyag fóliával is körbe tekerni a távcsövet. A táskába tegyük a tubust, lencsével lefelé vagy felfelé, ahogy stabilabbnak tűnik. Fektethetjük is. A lencsefelület elé mindig tegyünk egy puha ruhát (ha túrázni megyünk, biztos lesz nálunk póló, atléta), vagy hólyagos fóliadarabot. Ha lencsével lefelé szállítjuk, akkor a táska aljára kell tenni ezt a bélést. Garantált, hogy ezekkel a biztonsági lépésekkel a lencsének nem lesz semmi baja. A 100 ezer Ft-os semi-APO tubusomat 15-20 alkalommal hordoztam így és egyetlen karcolás sem esett rajta.

Az így megóvott és kompaktizált tubus mellé egy kis hátizsákba még sok minden befér, így a harmatsapka (csomagoljuk be műanyag fóliába, és tegyünk bele apró tárgyakat, pl okulárok), az okulárok és adapterek, fényképezőgép. Sőt, még marad hely néhány ruhának is, a fotóállványt elvihetjük akár kézben is. A 100 literes hátizsákban ez a kis túratávcső-felszerelés szinte lötyög, össz-súlya állvánnyal együtt is max. 5-6 kg.

Mit láthatunk vele?

A kérdés jó – MINDENT! Persze a válasz mégsem ilyen egyszerű. A kis átmérőjű 70/500-as még bolygómegfigyelésre is remekül használható, nem is beszélve arról, hogy az igazán sötét egű helyeken a kis 7 cm-es lencse megtáltosodik, a határfényessége 12-13m körül alakul, és sok 10, vagy akár 11m-s objektum is láthatóvá válik! Tény, hogy városokból ezek a kis távcsövek szinte csak a Holdra és a bolygókra használhatóak, csak a legfényesebb csillaghalmazok mutatnak még jól bennük. Vidéken a helyzet gyökeresen megváltozik!

A 102/500-as RFT már más tészta, ezzel városból is jól lehet észlelni, köszönhetően a 3 cm-rel nagyobb objektívnek. Nem tűnik soknak, de mégis, ez a műszer több mint kétszer annyi fényt gyűjt össze, mint kisebb társa (lásd a mellékelt képen).

Az Orion-köd (M42-43) 70/500-as (balra) és 102/500-as (jobbra) távcsövekkel. A két kép azonos körülmények között, azonos expozíciós idővel készült, egyetlen különbség az objektív átmérője. Jól látszik, hogy a 10 cm-es lencse sokkal több fényt gyűjt össze! (3 perces képek)

Ezekkel a városból is lehet halmazokat észlelni, de sajnos bolygózni már nem igazán megfelelőek, hasznos nagyításuk felső határa – a tubus minőségétől függően – 60-100x körül van. Erősen színeznek, melyet némiképp kordában tarthatunk, ha nem zenit- (Amici-) prizmát, hanem zenittükröt használunk. Alacsonyabban lévő objektumokhoz nem szükséges zenitvégződés, csak egy 10 cm körüli hosszabbító toldat, hogy fókuszt kapjunk. Fotózásnál nem szükséges a toldat.

102/500-as távcső

Az általam használt darab az átlagosnak megfelelő minőségű távcső volt. Több téli éjszakán is teszteltem, majd 2011 januárjában fotózásra is kipróbáltam. A vizuális tapasztalatok nagyon kedvezőek voltak (12m körüli határfényesség még városból is, a hegyekből nagyon finom ködök látszottak 4 fokos LM-ben, stb.).

Külső megjelenés

A Black Diamond szériában gyártott 102/500-asok tubusa nagyon szép és nagyon könnyű. 80/600-asomhoz képest egyértelműen könnyebb a tubus, és nem két grammal. Az egész tubus fémből van, a kihuzat is, amely sokkal jobb minőségű a hagyományos műanyag fogasléces megoldásoknál. Nem is volt vele sok gond, bár a fényképezéskor jobb lett volna egy fókuszmotoros Crayford. A foglalat talán kissé alacsony, de nem zavaró. A harmatsapka is fémből van. Alapjában véve ez egy szép távcső, elején egy nagyon nagy „szemmel”. Színösszeállításán látszik, hogy legjobban az AZ GoTo mechanikákhoz passzol. A távcsőben reflexiókat nem tapasztaltam, egyedül a festék erős szaga hagyott vegyes érzelmi nyomokat bennem.

Optika

A távcső 15-30x között nem vagy alig mutat színi hibát, borotvaéles leképezés mellett. 40-50x körül a színi hiba már jól látható, de nem zavaró, a kép nem esik szét. 100x felett a színezés és a kómahiba erős, de talán a jusztírozása sem tökéletes (sajnos a lencse nem, csak a kihuzat jusztírozható, ami persze elég lehet). Ilyen nagy nagyítással a Jupiter már nem élvezhető, de 80x körül még igen. A színezés hatása közepes nagyítású mélyég-észlelésnél a kontraszt csökkenésében fogható meg. 55x-nél a fényesebb csillagok körül jól látható volt egy kis halo, ami a legfényesebbek esetén erősen kékes-lilás színt öltött. Átlag objektumnál nem volt zavaró, a fókuszban a kép tökéletesen éles volt.

Célpontok

A téli égbolt csillagait Piszkéstető sötét egén vizsgáltam (2011. jan. 3.). A Rozetta-köd (NGC 2244 nyílthalmazt körülölelő köd) OIII szűrővel fotószerűen, közvetlen látással látszott, 16x-os nagyítás mellett. A látómező egynegyedét kitöltő hatalmas „rózsa” kékes-zöldes, földöntúli fényben ragyogott (spektrumából csak a kékeszöld OIII vonal jött át, ebben a vonalban erősen sugároznak a ködök, és igen érzékeny a szemünk is). Szűrő nélkül megnéztem az NGC 2264 (Karácsonyfa-) halmazt (lásd a mellékelt fotón), melyet határozottan ködösnek találtam, majd hamarosan OIII szűrő segítségével megpillantottam a Kúp-köd sötét háromszögletű betüremkedésének sziluettjét. Ezt a ködöt a csodásan tiszta, sötét és páramentes mátrai égen Csák Balázs is észrevette. Később sokkal határozottabban látszott a köd sziluettje.

Az NGC 2264 (Karácsonyfa-halmaz) a szerző fotóján. 1,5 perces felvétel. Az összes kép, ha nem jelezzük a szerző munkája és 102/500-as távcsővel, Canon EOS 450D géppel, ISO 800-on készült

Még a nagyon nehezen észlelhető NGC 2170 jelű gáz-és porköd is távcsővégre került a Monocerosban, ehhez azonban már nem OIII hanem Astronomik CLS szűrőt használtam. Ez segített Gyöngyös maradék fényszennyezését kiszűrni. Természetesen a „kommerszebb” objektumokat is megnéztük (M42-43, M51, stb.), és mindegyikük nagyon remek formában volt. Ott és akkor lehetett a legteljesebben átérezni a sötét, érintetlen égbolt igazi varázsát, s ehhez tökéletes társ egy RFT.

 

Napfogyatkozás

A távcsővel együtt használt napszűrő fólia segítségével a 2011. január 4-i részleges napfogyatkozásról is számos felvételt készítettem.

A 2011 januári részleges napfogyatkozás maximális fázisa. ISO 400, 1/640s

 

Fotografikus tapasztalatok 102/500-as távcső és AZ Goto mechanikával

Egy 10 cm-es távcső már sok fényt gyűjt össze, és a tubus is csábított a fotózásra. Nem kellett ugyanis semmi plusz adapter, és a kihuzat is elég hosszúnak bizonyult. Ezen kívül nagyon foglalkoztatott, hogy vajon mennyire alkalmas egy AZ GoTo mechanika hosszabb expozíciós felvételek készítésére. Hazai tapasztalatokról nem tudok, valójában maga a téma kissé extrém, hiszen a nem túl pontos, azimutális mechanikával való fotózás szó szerint eretnekségnek számít. Tény azonban, hogy a szerkezet képes valamennyire vezetni, és mivel ez egy rövid fókuszú távcső, adott (kis) elmozdulás sokkal kevésbé látszik meg, mint hosszabb fókusz esetén. Ezen kívül lehetséges a vezetési hibákat úgy is kiküszöbölni, hogy sok rövid expozíciós képet készítünk, majd ezeket összeadjuk. A fotózáshoz Canon EOS 450D jelű fényképezőgépet használtam, egy kölcsön adapterrel. Az összes kép primer fókuszban készült.

Ismerve a mechanika képességeit, 10 másodperc körüli expozíciók elkészítésében bíztam, amivel néhány nagyon fényes mély-eget lehet megörökíteni. Január 12-én nagyon szép derült ég volt, de sajnos első negyedes Hold. Az M45-ön teszteltem, az összeállítás jó volt, bemozdulás 10s alatt nem látszott. Az M35-nél már 30s-ra emeltem az expozíciós időt, és ha nagyon vigyáztam (és nem löktem meg a csövet, vagy nem mozdultam meg, nehogy beremegjen az erkély), akkor 30s alatt sem mozdult be. Az égi egyenlítőhöz közel azonban nem lehetett 20s-nál többet exponálni. Arra nagyon kell vigyázni, hogy rezgésmentes helyen legyen felállítva a műszer, és expozíció közben nem tanácsos mozogni. Jól jön egy exponálózsinór vagy legalább pár s-os expo-késleltetés. Végül is az volt a tapasztalatom, hogy ha minden ideális, légy se moccan, akkor lehetséges számos, 20-30s-os kép elkészítése, ISO 800-on, vagy akár 1600-on is. Általában 6-10 képet készítettem egy objektumról, ezeket sötét-és világoskép korrekció után összeadtam. Csak jpeg képeket készítettem, és a feldolgozást a DeepSkyStacker nevű programmal végeztem. Tehát még több is kihozható a nyersanyagból, ez csak egy kényelmes megoldás volt. Lehet raw-ban menteni a képeket és iris-szel összeadni, sokkal jobb is lehet. Nálam a színegyensúllyal voltak gondok néha. A végleges képeken 15m körül van a határfényesség a Hold és a rövid (2-5 perces) expozíciók ellenére!

Január 15-én aztán a Szegedi Csillagvizsgáló teraszáról folytattam a fotózást, de ezúttal már egy H-EQ5 mechanikáról. Ez a monstrum sokkal kevésbé érzékeny a rezgésekre, de érdekes módon, ha mellette lépkedtem, az meglátszott a felvételen. A szelet se szerette. Itt a pontosabb vezetések hála (pólusra állás csak pólustávcsővel történt) 15-20 kép is készült a téli ég fényesebb nyílthalmazairól. Az M46-47-ről készült képen még két másik halmaz és az M46 előtt lebegő NGC 2538 planetáris köd is szépen kivehető, holott ez csak 11m-s. A képek egy részét a vignettálás és a flat hibák miatt fekete-fehérben dolgoztam fel, és méretre vágtam. A galaxisok (M81-82, M51, NGC 2903) gyengébbek voltak, de mindben látszottak karok, részletek. Persze ezek nem teliholdhoz és kis műszerhez való objektumok, de az eredmények azért biztatóak. A kísérlettel az volt a célom, hogy bemutassam, még a legeslegegyszerűbb eszközökkel is lehet fotózni, sőt, vezetett képeket készíteni, melyek alkalmasak üstökösök, mélyegek, változók megörökítésére, nyomon követésére. Adott esetben – sok kitartással és jó éggel – még akár komolyabb eredmények is elérhetőek az AZ GoTo mechanikával, vagy egy óragépes EQ3-mal.

 

Az M35 NY Gem és a kicsiny NGC 2158 NY. 3 perces kép (9x20s). AZ GoTo mechanika

M41 NY CMa. 11 perces kép. H-EQ5 mechanika

M46-47 NY Pup. 6 perces kép. H-EQ5 mechanika

M48 NY Hya. 3 perc 40s-os kép. AZ GoTo mechanika

M50 NY Mon. 5,5 perces kép. H-EQ5 mechanika

M67 NY Cnc. 7 perces kép. H-EQ5 mechanika

M81-82 GX UMa. 1,5 perces (!) kép. AZ GoTo mechanika


NGC 1647 NY Tau. 3 perces kép. AZ GoTo mechanika

 

Sánta Gábor

 


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron