Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

Égi-földi vadászat

Az egyik ismert távcsőforgalmazó kért meg, hogy teszteljek néhány binokulárt. Szívesen vállalkozom ilyesmire, hiszen idestova négy évtizede, hogy barátságot kötöttem a kétcsövű látcsövekkel, vagyis hogy a gukkerokkal, amit magyarul kukkernak neveznek (biz. – mondja erre a Bakos-féle Idegen szavak szótára zárójelben). Mi amatőrök bizalmasan binoklinak, újabban binónak hívjuk a prizmás látcsövet, aminek legújabban vadásztávcső a neve. Még ilyet!

Reménytelen feladat a nyelvújítás, hiszen bizonyos, rajtunk kívül álló körökben a színházi látcsőtől a HST-ig az égvilágon minden távcső, amin keresztül lehet nézni. Ha rajtam múlna, a pendrájvot penderítőnek mondaná a magyar, a vadásztávcső helyett pedig bevezetném az „égjátéki kukucs”-ot, ha már a színházi látcsőre ráérős reformkori nyelvújítók kiötlötték a daljátéki kukucs (avagy kandika) kifejezést. Mert hát ezen az alapon a lóversenyen binoklizó egyének lóversenytávcsövezhetnének, a sporteseményeken meg természetesen  emberversenytávcsövekkel lehetne lesni, hogy ki szalad gyorsabban, ki esik nagyobbat. 

  7x50 9x63 10x56
Látómező 7,5° 5,8° 6,0°
Súly 880 g 1150 g 1230 g

Tehát: vadásztávcső (pontosabban: kereső)! A Delta Titanium binokulárok dobozán egy szarvas bőg, elég egyértelmű az üzenet: ezt a binokulár-családot vadászok számára készítették, akik a szürkületi vagy éjszakai (holdvilágos) viszonyok közepette szeretnének vadászni. Lelövés előtt azonban alaposan szemügyre kell venni a vadat. A vadászat morális kérdéseibe ne menjünk bele – szerintem még mindig jobb szabad vadként a nyiladékon lelövetni, mint mondjuk egy csirkegyárban lehúzni azt a pár tucat napot, amit egy csirkegyári lakosnak kimért a sors. Ámbár erről egyik érdekelt fél se nyilatkozott írásban – csak úgy gondolom a dolgot, a kiváló magyar vadászírók (Fekete István, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond) munkáinak ismeretében.

Egy vadásztávcsövet égi vadászatra is lehet használni. Sőt! Három Delta Titaniumot vittem magammal az égi vadászatra: egy  7x50-est, egy 9x63-ast és egy 10x56-ost. Amatőrködésem hajnalán egy 10x50-essel kezdtem észlelői „karrieremet”, a kilencvenes évek elején átváltottam a 20x60-as Tentóra, majd következett a 20x80-as Vixen, újabban legszívesebben egy 15x70-es BTC-t használok. Megszoktam a nagy nagyításokat, ezért most furcsák voltak ezek a kis nagyítású kétcsövűek. Vegyük sorra őket!

Már az első szemrevételezéskor is egyértelmű, hogy masszív, komolyan megcsinált mindegyik Titanium, nem lötyög sehol  semmijük, rakosgatás közben nem hajlamosak az élesség-elállítódásra, ami szerintem nagyon fontos.

A 7x50-es Delta Titanium látómezeje 7,5 fok. Könnyű, kellemes binokli, jól áll a kézben. Kimondottan pásztázásra való, ilyen kis nagyításnál alig rezdül a kép az ember kezében. Végignézem vele a szürkületi tájat a Mátrából, az ország csillagászati tetejéről. Nagyon jó a vízszintes átlátszóság, messze, egészen a Börzsönyig tisztán ellátni, majd végig a Naszály, a Dobogókő, a Pilis, végül a Budai-hegység felé veszem az utat. A Széchenyi-hegyi tévéadó apró pálcikaként mered az égre, ahogy sötétedik, egyre több lámpa tűnik fel a budai hegyoldalakban, mint egy hosszú, nagyon sűrű nyílthalmaz, jórészt egyforma fényességű csillagokkal.  Feljebb, nagyjából 10 fokos magasságban könnyedén felfedezem a Merkúrt. Bolygó létére nagyon erősen pislákol a fénye. Igen, kiváló vadásztávcső ez, hiszen szürkületi értéke ideális az esti vagy a holdfényes éjszakai tájon való pásztázáshoz.

Az objektívsapkát el se lehetne hagyni, egy kis füllel kapcsolódik a műszertesthez. Az okulár kettős, puhagumi védőkupakját pedig a nyakszíjra lehet ügyesen befűzni, így az se veszhet el.

A 15x-ös nagyításhoz szokott binoklizóként a 7x-essel böngészni olyan,  mintha állványon lenne a műszer. Alig-alig zavaró a kezem remegése.

Hamarosan kiderül, hogy a 7x50-es nincs egy súlycsoportban a két nagyobb műszerrel, de ez várható is volt. Nem az átmérője, hanem a nagyítása miatt. Emellett is kellemes, jól használható kis műszer, csak nem a nagyágyúkkal kell összehasonlítani.


Készülõdés az égi vadászatra: Delta Titanium binokulárok: 7x50, 10x56 és 9x63

A 10x56-as számomra egy kicsit egzotikus binokli, nagyon szép, legömbölyített, kemény tokja van, amit szívesen magával visz az ember, és hátizsákban is könnyű neki helyet szorítani. Nemigen találkoztam 10x56- ossal, érdekes összehasonlítani öreg 10x50-es Zeiss-binokulárommal. Azt kell mondanom, hogy az NDK-s Zeiss állja a sarat, de a Delta azért sokkal jobb, kezesebb binokli. Az a 6 mm-es plusz átmérő több fényt gyűjt össze, a látómező, bár kisebb, de a peremén élesebbek a csillagok, nem beszélve olyan apróságokról, mint hogy a Zeiss valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem adott objektívsapkát a binokulárokhoz, és az okulárokat se védte semmi. Mai szemmel pedig egészen idegesítő, hogy csak a Zeiss márkanévhez méltatlan buherálás útján lehetett ezeket a binokulárokat fotóállványra rögzíteni. Manapság pedig nem is számít binoklinak az, amelyiken nincs ott a menet az élességállító tengelyben... Az árakról már nem is beszélve. 1976-ban egy 10x50-es Zeiss 2600 forintba került, ami ma nevetséges összeg, de a hetvenes évek közepén nagyon sokan éltek 2600 forintból egy hónapig. (Egy ma gyártott Zeiss-binokulár ára is megfelel egy nagyon jó magyarországi fizetésnek.)


Ezek a binokulárok az égbolt pásztázására születtek! Vékony holdsarló vagy a Merkúr keresésére a nagy távcsõ „számára”. Vagy csak egyszerû gyönyörködésre, amint a kép is mutatja

Ami a nagyítás×átmérő paramétereket illeti, érdemes lenne a Deltákat a Lidl-ben (!) időnként kapható 5000 forintos binokulárokkal összehasonlítani. Az ám, csakhogy a Polarisban használt Bresserekről az évek folyásával kiderült, hogy nem valami strapabírók, nagyon hajlamosak arra, hogy két példányban mutassák a Világegyetemet, vagyis kettőznek. Vagyis ha nem vigyázunk rájuk, elrázódhatnak az optikai elemek. Ilyen elrázódás-élményem nem volt a Deltákkal, ránézésre, majd kézbe fogva is érezhető, hogy ezek könnyű, de masszív, jól összerakott binokulárok. Hogy is lehetne másként? Mi, amatőrök mégis csak elővigyázatosan bánunk egy ilyen binokulárral (főleg, ha az saját tulajdonunk, nem pedig közbinokli), de ki kell bírniuk a terepi kiképzést, például egy kevésbé elővigyázatos vadász nyakában kalimpálva.

A három közül a 9x63-as a legnagyobb, komoly, termetes binokulár. Nem sokban különbözik a 10x56-astól első ránézésre. Amikor azonban véletlenül a 10x56-os tokjába próbálom meg belehelyezni, kiderül, hogy nem fér bele. Lám, más-más tok jár két, ennyire hasonló méretű binoklihoz.

Közben lassan besötétedik. A vízszintes átlátszóság nagyon jó, a függőleges is kiválóan alakul, de a Hold kövér sarlója már eléggé zavaró. Érdekes, hogy a 7x50-es szinte alig színez a Hold és a fényesebb bolygók esetében, a másik kettőnél enyhe, az ilyen binokulárokhoz képest azonban még elfogadható színezés érzékelhető a látómező pereme felé közeledve. Engem ez egyáltalán nem zavart észlelés közben. Ami a fényesebb égitesteket illeti: a Jupiter négy Galilei-holdja természetesen mindhárom műszerrel elérhető, de nem nagy élmény a bolygóhoz közel sorakozó fényfüzér bogarászása. Ehhez nagyon nagyítás kell. Ne felejtsük el azért, hogy 1610-ben Galilei egy alig 7x-es nagyítású távcsővel fedezte fel ezeket a holdakat.

A holdnyugta után éjfekete ég borul fölém, végignézek néhány objektumot a két binokulárral. Mert hogy hamar egyértelmű válik, hogy a 7x50-es a célpontok többségénél nincs „partiban” a másik két binoklival, kisebb nagyítása és kisebb objektívátmérője miatt. Mégis kellemes, jól használható kis műszer, csak nem a nagyágyúkkal kell összehasonlítani. Egyértelmű, hogy ezek a binokulárok csak nagyon jó, sötét égi háttér esetén használhatók ki. Városi, vagy holdfényes égen a fényes égi háttér szinte kitörli a látómezőt.

Fontos és mindenki által jó ismert célpont az Orion-köd. Nincs nagy különbség, talán leheletnyivel jobb látványt ad a 10x56-os a 9x63-asnál. Az M78 diffúz köd esetében is a 10x56-os a győztes, és innen kezdve inkább csak a két nagyágyú vetélkedése következik. Az esetek többségében a kisebb átmérőjű, ám nagyobb nagyítású 10x56-os lett a vetélkedés nyertese, bár többnyire egészen kis különbséggel. A nagyobb méretű nyílthalmazok böngészésére egészen kellemesek ezek a binokuláros. A közismert M35 esetében is a 10x56-os a nyerő, akárcsak az M46-47 vidékén a 10x56-as olyan csillagfüzéreket is megmutat, ami a 9x63-asnál csak sejthető.

Következik egy nehezebb, kompakt cél- A távcsövek világa pont, az M76 planetáris köd a Perseusban. Alig látszik a 7x50-essel, a két naggyal is csak éppen hogy megmutatja magát. A planetáris ködök többsége nem ilyen kis binokulároknak való célpont (kivételt képez az M27 a Vulpeculásabn és az NGC 7293 az Aquariusban). Ezek a kis binokulárok inkább a nagyobb méretű és fényes galaxisok megfigyelésére alkalmasak, így például az északi égen kiváló célpontok számukra az M31 és az M33. A két Magellán-felhő lenne az ideális célpont, a bennük hemzsegő részletekkel, azonban ehhez messze délre kell utazni. Azok az amatőrtársak, akik eljutnak a déli ég alá, ne felejtsék itthon binokulárjukat! Számomra az egyik legmeghatározóbb élmény volt a  Magellán-felhők látványa 10x50-es Zeiss-binokulárommal, még 1994-ben. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább kopik a teljes napfogyatkozás emléke (hiszen emiatt utaztam Brazíliába 1994-ben), azonban az éjszakai déli égbolt élménye, benne kiemelt helyen a Magellán-felhőkkel, most is ugyanolyan eleven, mint azon a gyönyörű, hidegfront utáni november 3-i éjszakán.


9x63-as Delta Titanium binokulár, Vixen binokulár-adapter, NDK-beli fotóállvány

A Tejút csillagmezejének pásztázására keresve se lehetne jobb eszközöket találni ezeknél a binokulároknál. A csillagporból kiemelkedő nyílthalmaz-szigetekben még az is elgyönyörködik, aki nem tudja se a katalógusszámukat, se a távolságkat, se egyéb paraméterüket. Igaz ez az őszi-téli éjszakákra, amikor a Cassiopeiától a Puppisig pásztázzuk az eget halmazok után kutatva, és igaz ez a nyári égre is, amikor a Cygnustól le, a Sagittariusig böngésszük a látnivalókat. Télen, amikor magasan áll a Perseus, nagyon-nagyon jó ég esetén próbálkozhatunk az alacsony felületi fényességű, de hatalmas Kalifornia-köddel, nyáron pedig a jóval fényesebb, de ugyancsak terjedelmes Észak-Amerika-köddel. A Cygnusban a Cirrus-köd is jó teszt-célpont: kipróbáltam, ez volt azon kevés objektumok egyike, amelyik jobban látszott a 9x63-as Titaniummal!

A tavaszi ég galaxisait is megversenyeztettem: az M51 és az M101 esetében is a 10x56-osban látszott fényesebbnek,  kontrasztosabbnak e két galaxis, az M81-et azonban nagyon-nagyon kevéssel, de a 9x63-as mutatta jobban. A Virgo-halmazból az M100-at szemeltem ki, itt szinte egyforma látványt mutatott a 9x63-as és a 10x56-os. A 7x50-essel is próbálkoztam: nagyon kompaktnak mutatta a galaxist, a kisebb nagyítás miatt nehezebben lehetett felfedezni, de az is igaz, hogy nem ilyen kis nagyítással kell a Virgohalmaz galaxisai után kutatni.

Éjfél után már magasan állt a Garraddüstökös a Draco és az Ursa Minor határvidékén. A 7x50-es is megmutatta már a kb. 7–7,5 magnitúdós égi vándort, a 9x63-assal már nagyon szép, feltűnő, diffúz üstököst láttam, a 10x56-ossal viszont drámaian jobb volt a megnyúlt üstökös látványa. Egyik mélyég-objektumnál se volt ennyire nagy a különbség a 10x56-os javára!

Ezen az éjszakán T Cephei mira változó egyértelműen szabad szemes volt még alsó delelés közelében is, ennél azonban többet mond, hogy az M13 is egyértelműen és könnyűen látszott szabad szemmel. Elkalandoztam a déli végek felé is, a Centaurus legészakibb szegletébe. Régi kedvencemet, a félszabályos T Centaurit is felkerestem a 10x56-ossal. Éppen 7,5 magnitúdós volt.

Mizser Attila


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron