Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

120/600-as Skywatcher refraktor tesztje

 


A rövid fókuszú, fényerős távcsövek szerelmese vagyok. Ezek a műszerek a mélyég- és üstökösészlelés, változózás nagyágyúi, és a megfelelő méretben akárhová elvihetők, az f/5 körüli 8-10 cm-es műszerek akár a világ végére is. Ezért igen nagy érdeklődéssel vártam a SkyWatcher 120/600-as műszerét is, mely 2011 június elején érkezett meg hozzám.

Külső megjelenés

A dobozból az AZ4 mechanika került elő elsőként. A távcső AZ3 és AZ4 mechanikán választható, de természetesen lehetőség van csak a tubust megvásárolni, így egy komoly EQ mechanikával összeházasítani. Az a meglátásom, hogy legalább EQ3-at igényel, de az EQ5 még jobb választás. Aki fotózni akar, annak mindenképp az EQ5-öt ajánlanám hozzá. Márpedig egy ilyen optikával az ember nehezen állja meg, hogy ne fotózzon, hisz könnyű fókuszt kapni, és rengeteg fényt gyűjt össze a lencse.
Az állvány után rátaláltam a műanyag fóliák között a tubusra. Sőt, a TUBUSRA! Hihetetlen, milyen nagy – a 102/500-asnak másfélszerese, és s súlya is ennek megfelelő. A 2”-es Lacerta zenittükörrel (mélyég észlelésre optimális zenitvégződés), benne lévő okulárokkal együtt a tömege 4-5 kg körüli. A tubus hossza kihuzattal és harmatsapkával, de zenittükör nélkül 65 cm, ami már hátizsákban nehezebben szállítható méret. Alaposan be kell bugyolálni!
A harmatsapka tetszett meg legjobban: nagyon pontosan illeszkedik és szinte hihetetlen jól méretezett: 14 cm-re van a vége a lencsétől. Festése kívül szép törtfehér (igen jól eltalált szín!) és belül is elég matt fekete, bár a festék szaga igen érdekes… A nyári éjszakákon Szegeden erős szokott lenni a párásodás, de idén majdnem minden éjszaka száraz volt. Egy júliusi éjszakán a távcső lencséje 4 órán keresztül bírta őára nélkül, és mikor lepárásodott, akkor is csak vékony rétegben. Szép teljesítmény a harmatsapkától!
A lencsefoglalat 8 cm széles, benne egy 12 cm átmérőjű légréses akromát foglal helyet, rajta többszörös, kékes és méregzöld színű reflexiógátló bevonattal (MC, azaz fully multi-coated).
A tubus fő része kívülről feketére festett, Black Diamond stílusú (a fekete festék apró csillogó részeket tartalmaz), rajta ezüst színű SkyWatcher felirat és az elmaradhatatlan spirálgalaxis. Ez a szakasz 25 cm hosszú. Itt kezdődik a szintén törtfehérre festett és rusztikusan durvára hagyott felületű kihuzat, mely 11 cm-es. A kihuzat 9 cm-re tekerhető ki még innen, betekerve 3 cm-es, ami egy szűkítő adapterrel újabb 3 cm-rel nő. Ez azt jelenti, hogy 2”-es zenittükörrel és az én rossz szememmel nem sikerült a 32 mm-es Plössl okulárral élesre állnom, a kihuzat túl hosszú, nyugodtan lehetett volna 1-2 cm-rel rövidebb. Persze a fotósok számára a hosszabb tubus előny, mert így könnyebben lehet elérni a primér fókuszt.
A fókuszáló gomb nagyon dizájnos, aluból készült és öt lyuk töri át, a tekerő felület pedig ritkásan bordázott gumi, mely sokkal jobban néz ki és praktikusabb, mint a korábbi modell.
Maga a fókuszáló mechanizmus fogasléces, de mivel az egész fémből van, és beszereltek két távtartót is, az élességállítás nagyon finom, ennek ellenére nem túl laza, nem akar kiesni a kihuzat, és nem állítódik el az élesség, ha nekinyomjuk a szemünket. Ugyanakkor az én példányomon a fogaslécen egy-két sorját nem intéztek el kellőképp a kis kínai kezek, mert egy bizonyos ponton picit döccen a kihuzat, ami az ég alatt fel sem tűnik, csak a gondos szobai vallatás során kerül elő.
Belül a távcsőtubusban csak egyetlen blende zárja ki a tubus oldaláról visszaverődő kósza fénysugarakat. Ez roppant jól van elhelyezve: csak akkor látom a tubus belső részének igen kis szeletét, ha nagyon oldalazva nézek bele (okulár nélkül, kivett zenittükörnél). Ennek ellenére azt mondom, hogy két blendével egy hajszállal még kontrasztosabb leképezést lehetett volna elérni!! Nem ezen kellene spórolni! Nyilván úgy gondolták a tervezők, hogy a belső matt festés minden káros szórt fényt elnyel és ezért elég egy blende is. A festés azonban még mindig a szokott, súroló fényben némiképp tükröző felület.
Összegzés: A távcső külső jegyei, megjelenése és mechanikai kivitele arról árulkodik, hogy ez egy igen komoly műszer. Míg a 10 cm-es, f/5-ös modellt inkább „tömegárunak” szánták, addig itt a kivitelezés inkább arról tanúskodik, hogy egy kisebb, minőségre jobban odafigyelő vásárlói kört céloztak meg. Még akkor is, ha a távcsőnek van pár, fent leírt apró hibája, amik persze az élményt a legkevésbé sem csökkentik, legfeljebb a perfekcionistákat nyugtalaníthatják kissé.

Optikai minőség

Persze hiába az elegáns és precíz kivitel, ha az optika bóvli, ezért kissé félve néztem bele a távcsőbe. Sajnos (vagy szerencsére?) nappal nem tudtam kipróbálni, az első este derült volt az ég – ilyen is ritkán adódik. (A távcsővásárlás Murphy-féle törvénye szerint, amikor az ember csillagászati távcsövet vásárol, azt követően legalább két hetes szakadó eső várható).  
Rögtön az első meglepetést az jelentette, hogy a beállított égitesteket lehetett nagyítani. 60x, 100x, 150x… Egy ilyen, f/5-ös műszernek törvényszerűen színeznie kell, és bizony a 102-es modell tesztje után nem nagyon bíztam abban, hogy 80x fölé tudom majd zavarni a hasznos nagyítást. Ennek ellenére 60x-nál még nem látszik a színi hiba! 100x-sal a színezés a fényes objektumokon nyilvánvaló, de meglepően kicsi ahhoz képest, hogy azt hittem, ezen a nagyításon szét fog esni a kép! Nos, nem ez történt, hanem a Jupiter simán nagyítható volt, körülötte lilás halo, de a bolygó kontúrja éles, ami azt jelenti, hogy az optika a gömbi eltérésekre nagyon jól korrigált. 150x-sel a kép már gyengébb, de ezzel is lehet észlelni.
Készítettem egy 100 és egy 85 mm-es blendét a műszerre, és végignéztem vele sok tucat mélyég-objektumot, a Holdat és a Jupitert. A primer fókuszban felvételeket készítettem a Holdról. Rajzokat készítettem mélyég-objektumokról.
A fotók mutatják nagyon tisztán, hogy milyen jó is az optika. A felvételeken szinte nyoma sincs kékes vagy lilás halonak, a színek valódinak tűnnek. Persze ez vizuálisan is így volt!
A 100 mm-es blende mélyégre, a 85 mm-es Holdra és a Jupiterre lett tesztelve. Azt kell mondjam, hogy a 85 mm-es blendével a távcső semi-APO kategória, majdnem ugyanolyan leképezést nyújt, mint a jóval drágább 80/600-as ED refraktor! (Jól össze tudom hasonlítani a kettőt, mert két évig egy 80/600-as volt a főműszerem.) 150x-sel a Jupiter sávjaiban rögök látszanak, nem egy és nem kettő…
A műszer blendézetlenül és 100 mm-re szűkítve remek képet ad a mélyég-objektumokról, ezért a 10 cm-es apertúrát nem erőltettem tovább, hagytam, hadd dolgozzon a teljes átmérő. 60-80x-ig a kép perfekt, olyan, mintha egy reflektorba, vagy apo-ba néznénk. 100x-nál kezd látszani egy enyhe halo a fényes csillagok körül, de ez egyáltalán nem zavaró, mert a kép kellően éles, a csillagokból nem nyúlnak ki zavaró „póklábak”, amik a gömbi eltérésre utalnának. 150x-sel is lehet mélyegezni, elsősorban a gömbhalmazok magja és a planetáris ködök igénylik ezt a nagyítástartományt.
Határfényesség:
A távcső határfényessége szabatos mérések alapján, átlagosan jó égen 14-14,2 magnitúdó körüli. Természetesen extrém körülmények (hegyvidéki ég, nulla fényszennyezés) között ez az érték néhány tizeddel alább száll. De még Szeged mellől is szépen látszott az M51 szupernóvája 13,9m-ra halványulva a zenitben.
Felbontóképesség:
Sajnos szoros kettősöket nem tudtam megtekinteni, de a szokványos, tágabb párok gond nélkül és szépen bomlottak (epszilon Lyrae, gamma Del). Az optikai minőség alapján szerintem nem lenne probléma az 1” körüli párok feloldásával sem.
Mélyég: Igen döbbenetes volt, hogy a 06.22-i tesztéjszakán az Aquila (Sas) csillagkép szinte összes planetáris ködét láttam a 12 cm-es műszerrel (amit nem láttam, azt nem is kerestem). Még az igen nehéz NGC 6772 is megmutatta magát!
Az NGC 6366 gömbhalmaz az Ophiuchusban látható, sőt kissé grízesedik (no, ez nem kistávcsöves trófea).
Egyik este végigmentem a nyári ég fényesebb és kevésbé fényes nyílthalmazain, és egyéb ínyencségein, és a látottakkal nagyon meg voltam elégedve. A Sagittarius északi részének és a Kígyó déli területének ködeit (M16-17) nagy látómezejű okulárral figyeltem és meg voltam döbbenve. Az M8 és M20 igen szépek, bár az M20 gyengébb képet mutat, mint vártam. Ez azonban az ég miatt lehetett, mert a szeptember végi görögországi expedíción a gázköd rettenetesen szép látványt nyújtott, benne a három porsávval, ahogy annak lennie kell.
Egyszer nekiláttam megkeresni a 12m-ra jelzett 213P/van Ness üstököst, de nem láttam. Ez nem a műszer hibája volt, az üstökös volt 13m alatti. A LM-ben számtalan 14m körüli csillagot lehetett azonosítani.
Egy másik, szeptemberi hajnalon pedig a 10m-s Hill-üstököst lehetett azonosítani (ha nehezen is) 24 fok magasan Szeged fényburájának peremén.
A távcső kupakján 5 cm-es nyílás található. Ha csak ezt nyitjuk ki, akkor egy 50/600-as refraktort kapunk, melynek a leképezése lélegzetelállító. Semmiféle színezés nem tapasztalható, a képalkotás egy 50/540-es legendás refraktoréval felveszi a versenyt.

Összegzés:
Látszik, hogy a távcső tervezői és kivitelezői nem csak a külsőben érvényesítették a profizmusra való törekvésüket. Amilyen igényes a külső, legalább olyan (vagy még jobb) a belső! Egy 8 cm-es apokromát adhat bármilyen szép képet, fénygyűjtés terén nem egyenértékű a 12 cm-essel. A 120/600-ast viszont le lehet blendézni 80 mm-re, vagy amekkorára akarjuk, a 8-as azonban nem tudjuk hirtelen 12 cm-re tágítani.
Olyan, mintha vettünk volna két távcsövet: egy 12 cm-es meglepően jó képalkotású mélyeges műszert, és egy 80 mm körüli ED refraktort bolygózáshoz, fotózáshoz. Hihetetlen!


Előny:
Meglepően jó a képalkotása, egy f/7-es refraktornak is dicséretére válna! Ilyen átmérőben pedig kifejezetten ritka. Láttam etalon 150/1200-as refraktort, mely sokkal jobban színezett!
Nagy előnye a blendézhetőség, így bolygózásra és mélyegezésre egyaránt megfelelő.
Könnyű, hordozható, de ha féltjük, ne szállítsuk táskában, házizsákban! AZ4-en meglepően praktikus, volt olyan ismerősöm, aki azonnal „belezúgott” a műszerbe!
EQ-n használva fotózásra alkalmas, sőt a fotós főműszere is lehet.

Hátrány: Az ára picit magas, de figyelembe véve, hogy jó esetben egy életre szóló univerzális műszert választottunk, cseppet sem sok. Hisz tényleg komolyan kell vennünk: OLYAN, MINTHA KÉT MŰSZERT VETTÜNK VOLNA!

Kinek ajánlható:
Perfekcionista haladóknak és gyakorlott amatőröknek egyaránt. Kitelepülésre, csillagdába, fotózáshoz és vizualizáláshoz. Földi megfigyelésre éppúgy, mint csillagászathoz.
Kezdők is elboldogulnak vele, de az ő igényeikhez és pénztárcájukhoz ez a műszer kicsit sok.

Sánta Gábor

 


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron