Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

Fotós tesztek egy Luna 60 távcsővel

Nagy Sándor: Asztrofotós kezdetek a Luna 60 kistávcsõvel
(a cikk eredetije a www.fotoagora.hu oldalon)

 

Az asztrofotográfia (a csillagos égbolt fényképezése) nagyon nehéz, de rendkívül látványos képeket eredményezõ foglalatosság. Lehetõségeinek határait feszegetõ, magas színvonalú mûveléséhez sok-sok tapasztalatra, türelemre, és meglehetõsen költséges felszerelésre van szükség. Ennek a kihívásnak sokan nem tudnak ellenállni: megszállottként tökéletesítik tudásukat, „vadásszák” a kedvezõ légköri viszonyokat, egyre nagyobb teljesítõképességû felszerelések beszerzésével terhelik meg pénztárcájukat, és idõnként elutaznak a különlegességeket kínáló földrajzi helyekre. Magam nem tartozom közéjük. Mindössze az átlagnál talán jobban érdekel a csillagos ég látványa. Jó évvel ezelõtt kölcsön kaptam egy teleszkópot, ami mellett eltöltöttem néhány fél éjszakát, és családom tagjainak is tartottam vele bemutatót. Talán ennek köszönhetem, hogy karácsonyra kaptam egy saját SkyWatcher távcsövet. Még egy Nikon bajonetthez illesztõ gyûrût is – fényképezzek vele. No, ez nem csak abból áll, hogy felcsavarjuk a Nikon vázat a teleszkóp végére, és kattintgatunk. De nem is reménytelen a dolog! Röviden leírom, mi mindennel kell „megküzdeni” annak, aki az asztrofotózásra vállalkozik, és bemutatom elsõ eredményeimet. Hátha valakit érdekel.
 
Asztrofotográfia
 
Asztrofotózás on csillagászati objektumok, és az éjszakai égbolt nagy területeinek fényképezését értik. Az elõbbi a Hold, a bolygók, üstökösök, Nap(fogyatkozás),  továbbá úgynevezett „mélyég” objektumok, azaz galaxisok, ködök, stb. fényképezését jelenti, kisebb-nagyobb csillagászati távcsövek (teleszkópok), esetleg erõs teleobjektívek használatával, míg az utóbbihoz átlagos fényképezõgép szükséges. A második témával ezúttal nem foglalkozunk, mivel egy egyszerû, olcsó amatõr teleszkóp használatba vételérõl kívánok beszámolni. Az elsõ csoport is, természetesen, rendkívüli mértékben eltérõ nehézségû feladatok gyûjteménye: a szabad szemmel is látható égi objektumok szabad szemmel nem, vagy alig észlelhetõ részleteinek megörökítésétõl a szabad szemmel egyáltalán nem észlelhetõ objektumok látványos megjelenítéséig. A fentebb linkelt Wikipedia cikk ezekre be is mutat néhány példát, de az érdeklõdõk a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján  is találnak látványos fotókat. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy lerójam tiszteletem, és felhívjam fotós társaim figyelmét hazánk minden valószínûség szerint legjobb asztrofotósára, Éder Ivánra. A Csillagászat Nemzetközi Éve apropóján cikket közölt  róla az angol nyelven megjelenõ The Hungarian Quarterly, számos asztrofotójával kiegészítve, melléklet gyanánt (alább keretben idézünk a cikkbõl). Fotói káprázatosak – aki az asztrofotók gyönyörûséges világába kíván betekinteni, feltétlenül keresse fel honlapját (és ne az én szerény próbálkozásom alapján ítélje meg a mûfajt)!

        „Iván Éder, 29 years old, is one of the better known Hungarian amateur astronomers, but he is known first and foremost for his outstanding astrophotos. It is no exaggaration to declare him to be the best Hungarian astrophotographer, one who fought his way with great perseverance to be counted among the acknowledged astrophotographers worldwide. And he is still at the beginning of his career.”
        The Hungarian Quarterly VOLUME L * No. 193 * Spring 2009.
        „A 29 éves Éder Iván az egyik legismertebb magyar amatõr csillagász, de elsõsorban és mindenekelõtt kimagasló asztrofotóiról ismert. Nem túlzás kijelenteni, hogy õ a legjobb magyar asztrofotográfus, aki hatalmas állhatatossággal harcolta ki, hogy a világ elismert asztrofotósai között tartsák számon. És még csak karrierje kezdetén tart.”


A teleszkópom, és felkészítése fotózásra
 
No de térjünk a tárgyra, saját felszerelésem ismertetésére! Célom annak bemutatása, hogy olcsó felszereléssel is belekóstolhatunk égi objektumok fényképezésébe (de senkinek ne legyenek illúziói: aki komolyan kívánja mûvelni az asztrofotózást, annak azért mélyebben kell a zsebébe nyúlni). A hazai kereskedelemben beszerezhetõ felszerelésrõl (szinte) minden információ elérhetõ a Világhálón.
 
A távcsõ, amit karácsonyi ajándékként kaptam, talán a legkisebb, legolcsóbb, mégis jó minõségû amatõr csillagászati teleszkóp: SkyWatcher SWR609EQ1 (Luna 60 néven is szerepeltetik). Ez egy 60/900 méretû refraktor (lencsés távcsõ), átmérõje 60 mm, fókusztávolsága 900 mm (azaz megfelel egy f/15 fényerejû, igen erõs teleobjektívnek). A típusjelzés vége arra utal, hogy a csomagban egy állvány is található ekvatoriális mechanikával (fejjel), természetesen ez is a lehetõ legkisebb teherbírású. Az említett honlapon a csomagban levõ összes tartozék felsorolása megtalálható, ára 23.700 Ft. Mint a bevezetõben említettem, a Jézuska gondolt a fotózás lehetõségének megteremtésére, ismerte (akárcsak hûséges olvasóim), hogy Nikon D40 dSLR-t használok, így annak illesztéséhez egy T2Nikon bajonett-adapter (T2-rõl (belsõ menettel) NIKON Bajonettre) is az ajándék részét képezte (4500 Ft). A T2 (Tamron) foglalat nem tévesztendõ össze Praktica és Zenit SLR-ek M42 foglalatával (bár nagyon hasonlít hozzá - csak menetemelkedésük különbözõ)!

Mindjárt az elsõ szemrevételezés alkalmával világossá vált, hogy ez még nem elég a teleszkóp objektívje és a Nikon váz összekapcsolásához. Szerencsére a fentebb már linkelt honlap részletesen bemutatja a megoldást, mind cserélhetõ objektíves gép használatával (fotózás direkt fókuszban – mi ezt az eljárást követjük), mind pedig kompakt géppel (fotózás okuláron keresztül, afokális módszer – ez a módszer általában gyengébb eredményt adó kényszermegoldás, itt nem foglalkozunk vele). A T2 adapter megoldja a fényképezõgép oldalán a csatlakozást. Egyes teleszkópok okulártubusán van T2 külsõ menet – ezeknél nincs szükség további illesztõ elemre. Mivel a 60/900 refraktoron nincs ilyen menet, a teleszkóp oldalán is csatlakozó elemre van szükség: A317T2 Adapter (31.7-es külsõ átmérõvel T2 külsõ menetre) felel meg erre a feladatra – a teleszkóp okulárja helyére kell becsúsztatni a tubusba, és rácsavarni a T2 adaptert (4.500 Ft).

Az újabb adapter beszerzését követõen már csatlakoztatható volt a Nikon a teleszkóphoz, de további nehézséggel találtam magam szembe. Az 580 g tömegû Nikon D40 váz felborította a rendszer egyensúlyát, a gyárilag biztosított lehetõségek nem voltak elegendõek a kiegyensúlyozáshoz. Az ellensúly lecserélése egy nagyobb tömegûre (GGWeq1 – 4.500 Ft) csak részben oldotta meg a problémát. A teleszkóp megnövelt tömegével összhangba került az ellensúly, a távcsõ optikai tengelyére nagyjából merõleges tengelyre (a rektaszcenzió tengelyre) már kiegyensúlyozhatóvá vált a rendszer, de a távcsövet az okulárnál jóval nagyobb tömegû fényképezõgép hátrafelé billentette. Ennek kiegyensúlyozására a legkisebb átmérõjû teleszkóp konstrukciója nem kínált megoldást. A nagyobb átmérõjû teleszkóp-tubusokat egy pár tubusgyûrûvel rögzítik a mechanikára, amiben a tubus a saját tengelye mentén, szabadon eltolható, így a fényképezõgép nagyobb tömegébõl eredõ megnövekedett forgatónyomaték a tubus elõre tolásával csökkenthetõ. A 60/900-as tubust azonban nem tubusgyûrûk, hanem két, a tubusba rögzített tõcsavar erõsíti a mechanikára, nincs kiegyensúlyozási lehetõség. A megoldást a tubus elejére (az objektív környékére) rögzíthetõ ellensúly oldaná meg, ilyet azonban nem találni a kiegészítõ alkatrészek között. Készíteni kell! Nyilván többféle, elegáns megoldás elképzelhetõ. Én egyelõre, ideiglenes megoldásként, 800 g jól kiszárított homokot töltöttem lazán egy polietilén zacskóba, amit madzaggal erõsítek fel a tubusra (de, ahogy az orosz szólás mondja: "ничево не более постоянное, чем хорошое временное решение" – "nincs tartósabb egy jó ideiglenes megoldásnál"). Ez egyelõre megoldotta a kiegyensúlyozás kérdését (lásd az alábbi fotót) – mindössze a függõleges helyzethez közeli tubus-állásnál csúszott meg az ellensúly, ami a polietilén zacskóra ragasztott gumilappal vélhetõleg orvosolható lesz.


SkyWatcher SWR609EQ1 teleszkóp Nikon D40 fényképezõgéppel, kiegyensúlyozva

Próbafelvétel földi témárõl: a szomszéd háztetõ


Mint a fenti fotó mutatja, a 23.700 Ft árú  SkyWatcher SWR609EQ1 teleszkóp, 3 x 4.500 ft-ba kerülõ kiegészítõ alkatrésszel (A317T2 Adapter, T2Nikon bajonett-adapter, GGWeq1 ellensúly), valamint egy házilag elkészített, pofonegyszerû megoldással (a tubus rögzíthetõ ellensúly, valójában egy kis homokzsák), 37.200 Ft összköltséggel, asztrofotók készítésére alkalmas felszereléssé vált (a meglevõ Nikon D40 dSLR váz árához képest tényleg olcsónak mondható).

A felkészítés záró aktusaként ki is kell próbálni a felszerelést. Mivel a távcsõ objektívjét (okulár nélkül) közvetlenül illesztjük a cserélhetõ objektív helyére a fényképezõgépre, valójában egy nagyon erõs teleobjektívként funkcionál. Gyújtótávolsága 900 mm (ami bármely APS-C méretû érzékelõs vázon olyan látószöget biztosít, mint a Leica képkockás vázon egy 1350 mm-es), fényereje viszont mindössze f/15. Az ára alapján aligha várhatunk kiváló optikai leképezést (ahhoz milliós költséggel kellene számolnunk – ha egyáltalán hozzájutunk). A legegyszerûbb kipróbálást földi téma fotózása jelentheti. Az itt látható felvétel lakásunk ablakából készült a mintegy 40-45 m-re levõ szomszédos háztetõrõl.

A fotó annyit mindenesetre bizonyít, hogy a rendszer mûködik. Természetesen, a kép minõsége, mint az várható volt, szerény. Ráadásul egyik oldalán erõs vignettálás (sötétedés) jelentkezik, ami az objektív és a tubus nem tökéletes egytengelyûségére utal, alighanem bizonyos leképezési torzítás is együtt járhat vele. Egyszer majd, ha lesz hozzá türelmem, meg lehet kísérelni a korrigálását. Egyelõre így marad. Megjegyzendõ, hogy a teleszkóp, mint fényképezõgép objektív, nem tartalmaz fényrekeszt (fix f/15), és manuális élességállítású. Ráadásul a Nikon váz fókuszált állapot visszajelzéssel sem támogatja az élességállítást. Lehet, hogy csak az én szemem (szemüvegem) hibája, de a pontos élességet csak próbafelvételekkel, azoknak a gép monitorán kinagyítva, utólagos ellenõrzésével tudom beállítani (kissé macerás, de megoldható).

Elsõ asztrofotóim: a Hold

 
Asztrofotók készítéséhez lehetõség szerint sötét, minél kevesebb fényszennyezést tartalmazó környezet, és felhõtlen égbolt kívántatik. A legegyszerûbb téma pedig a Földhöz legközelebbi égitest, a Hold (mivel eléggé fényes, nem kell hozzá túl hosszú expozíció, és a fényszennyezés sem túlzottan zavaró körülmény. Mivel a különbözõ égitestek idõben más-más irányban látszanak (a csillagok és mélyég-objektumok naponta „körülfordulnak” a Sarkcsillag körül, és egy év során periodikusan változik, hogy melyek kerülnek egyáltalán a horizont fölé – éjszaka), a bolygók és a Hold, valamint pl. az üstökösök pedig a csillagokhoz képest „szabadon” változó helyen jelennek meg, miközben befutják pályájukat. A Hold – mivel földközeli, Föld körüli pályán kering, különösen gyorsan változtatja helyét az égbolton. Holdfotó készítéséhez tehát a már említett feltételek teljesülésén kívül olyan idõpont alkalmas, amikor az éjszakai égbolton, elég magasan van a horizont felett, hogy a környezet tereptárgyai (házak, fák, stb.) ne takarják (ha puszta sík területen állítjuk fel teleszkópunkat, alacsonyabb állásban is jól látható, de ehhez „utaztatni” kell a felszerelést). Jómagam – kényelmi szempontból – tiszadadai kertünkbõl fotóztam. Itt jegyzem meg, hogy egyszer, régen, már próbálkoztam a Hold fotózásával (a 2008. februári holdfogyatkozást), és meg is mutattam az eredményt az Agórán (bár lehet, hogy nem kellene vele dicsekednem).

Elsõként azt mutatom be, hogy a fotófelszerelés általános részét képezõ teleobjektívhez képest mennyivel nagyobb a távcsõ „nagyítása”. Nikon 18 – 200 mm-es objektívem tele-állásához képest 4,5 x zoomot ad a 900 mm-es távcsõ-objektív. Alább két képen elõször a 200 mm fókusztávolsággal készült fotót mutatom be – a teljes (6 MPixeles, 3000 x 2000 pixel méretû) képet, majd annak teljes méretben (580 pixel szélességben kivágott) részletét. A harmadik képen a 900 mm-es teleszkóppal készített teljes felvétel (6 MPixeles, 3000 x 2000 pixel méretû) látható (az elsõvel érdemes összevetni, a „nagyítás” érzékeléséhez).


200 mm-es objektívvel, a teljes (3000 x 2000 pixeles) felvétel, 580 pixel szélességûre kicsinyítve
 

200 mm-es objektívvel, 580 pixel szélességû részlet kivágva, teljes méretben

 

Luna 60/900 mm-es teleszkóppal, a teljes (3000 x 2000 pixeles) felvétel, 580 pixel szélességûre kicsinyítve
 


A következõ képen az elõzõ (900 mm-es teleszkóppal készített) felvétel 1100 x 1100 pixel méretû részlete látható, kivágva (580 x 580 pixelre tömörítve, tehát még nem teljes méretben). Luna 60/900 mm-es teleszkóppal, 1100 x 1100 pixel kivágva , 580 pixel szélességûre kicsinyítve


Végezetül bemutatom a teleszkóppal készült felvétel teljes méretû részleteit is, a Hold felszínének három különbözõ részét.


Luna 60/900 mm-es teleszkóppal, 580 x 580 pixel kivágva, teljes méretben
 

Luna 60/900 mm-es teleszkóppal, 580 x 580 pixel kivágva, teljes méretben

 

Luna 60/900 mm-es teleszkóppal, 580 x 580 pixel kivágva, teljes méretben
 
A felvételeken egyforma utófeldolgozást végeztem: a GIMP szabad képfeldolgozó szoftverrel némi élesség-növelést (Unsharp – Életlenítés szûrõ), és a tónusok kisebb igazítását (Színek > Görbék – a csúcsfények némi világosítása és az árnyékok kisebb nyitása). A felvételek expozíciója: ISO 200, f/16 (a Nikon obival) illetve f/15 (a teleszkóppal), 1/125 s (a Nikon obival) illetve 1/100 s (a teleszkóppal). A felvételek 2010. augusztus 23-án, 20-21 óra között készültek.

Mint azt mindenki látja, a felvételek teliholdnál készültek. Ilyenkor a Nap nagyjából a hátunk mögül világítja meg a Hold felénk esõ teljes felületét. Az ilyen „lapos” megvilágítás nem szerencsés, nem emeli ki a holdfelszín domborzatait árnyék-hatásokkal. Ebbõl a szempontból sokkal kedvezõbb a súroló megvilágítás (oldalról jövõ fény). Ilyenkor a Nap nem a teljes, felénk nézõ holdfelületet világítja meg, hanem annak jobb- („növekvõ Hold”) vagy baloldalát („fogyó Hold” – lásd a Holdfázisok at). A telihold felvételen a súroló megvilágítás a Hold (bal) szélén érvényesül valamelyest, bár a holdfelszín azon részét már szinte „érintõlegesen”, oldalról látjuk. Van tehát még mit „asztrofotózni” a Holdon is. De meg lehet próbálkozni a bolygókkal, sõt esetleg a legjobban látható mélyég-objektumokkal is – de ezek már egyre nehezebb feladatot jelentenek. Ki tudja, talán egyszer azokkal is megpróbálkozom.
 
A teleszkópot és az összes kiegészítõ alkatrészt a Jézuskám, majd jómagam Debrecenben a Papp Optika Szalon Fórum Debrecenben (Csapó u. 30) levõ üzletében vásároltuk. Munkatársuk, Bátonyi György mindég készséggel segített a problémák megoldásában – fogadja ezúton is köszönetem!

© Nagy Sándor (NaSa)


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron