Kosár
kosár tartalma: 0 Ft értékben 0 termék
Budapesti Távcső Centrum

70/500 vs. 80/400 – avagy a kistávcsövek csatája

 
 
Két, első ránézésre szinte azonos paraméterű kistávcső. Vajon van-e, lehet-e különbség köztük? Köztudott, hogy ezek a kisrefraktorok rég közel állnak a szívemhez, és a hasonló jellegű kistávcsövek – sokszor ugyan APO kivitelben – a legtöbb amatőr szívét megdobogtatják. Az ok ismert. Amit elvárunk tőlük: kiemelkedő képalkotás, rendkívüli szállíthatóság („hátizsák távcső”), és lehetőleg profi kivitel. A kistávcső ugyanis egy ékszer. Az optikai tudás esszenciája.
Régebben már használtam 70/500-as refraktort, és elég vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban, mivel az a darab szét lett szedve és rosszul lett összerakva (kéz alól vett darab volt). Ezért nem voltam vele megelégedve, így eladtam. Aztán a 2010-es Kiskun táborban volt szerencsém belenézni egy ilyen műszerbe, és a félig bontott M13 nézett vissza rám. Majd a Szaturnusz gyűrűinek látványát élveztük 10 fokkal a horizont felett, nulla színezés mellett. Huhh. Akkor úgy döntöttem, be kell szereznem megint egy ilyen műszert, lehetőleg olyat, amit senki sem szedett szét és az eredeti optikai beállítás megvan. Nem sokkal a tábor után következett az MTT 2010, ahol ismét volt szerencsém beletekinteni a számomra már ekkor legendás kisrefraktorba, és elhatározásom még erősebbé vált.
A 2011-es Messier Maratonra már egy ilyen műszerrel érkeztem. Baja külvárosias ege alatt az M65-66, NGC 3628 triót szemrebbenés nélkül, élesen, kontrasztosan mutatta, sőt, a Messierek még kissé rögösek is voltak. Nem rossz. Csák Balázsnál egy 70/420-as apokromát volt (No Name), amivel összehasonlíthattuk a képalkotást, és bizony nem sok különbség volt. Természetesen a színezésben mutatkozott eltérés, de messze nem akkora, ami miatt ne érné meg egy 20 ezer Ft-os tubust megvásárolni egy kb. 100 ezer Ft-os kategóriájú apoval szemben. Arra jutottunk, hogy a kis lencse semi-apo kategória, már ha szabad ilyen fogalmakkal dobálózni. A bolygókat kontrasztosan és részletgazdagon mutatta, bár valahol ez az a mérettartomány, ahol 100x felett már nem sok fény van, ezért nehéz nagyítani. A Hold, és a fényesebb bolygók terén viszont jól teljesített. Fényes kettősöket is élmény volt vele észlelni. A gamma Virginist szépen bontotta 1,5-2” szögtávolság mellett.
Most mondhatja az Olvasó, hogy jó, ennyi pozitívum után mi probléma lehet még? Kész, nyert a 70/500, ennyi. De nem ilyen egyszerű. Persze sokáig én is azt hittem, hogy a cső előnye megingathatatlan, és ez lesz az én kisrefraktorom. De már rég piszkált a másik „műanyagtávcső”, a 80/400, melyet már láttam egy MTT-n, és tudtam, hogy többen nagy megelégedéssel használják, de még nem próbáltam ki. Úgy gondoltam, hogy ez is egy hasonló konstrukció, mint a 70/500: azaz csupa műanyag, csak a tubus fém, és a lencse üveg. Itt helyben is vagyunk a 70/500 negatívumainál, ami egyértelműen a gyenge mechanikai kivitelből adódik. A műanyag és szerintem feleslegesen széles harmatsapka a hossza miatt még átmenne a szűrőn, de a fogasléces kihuzat kritikán aluli, kis és közepes nagyításon még nem zavaró, de nagy nagyításnál imbolyog az egész kép. Nincs rajta keresőpapucs, csak két csavar a SW legolcsóbb műanyaglencsés gagyi keresőjének felfogatásához, na kérem, ebből már kinőttem. Még leginkább Starpointert lehetne elképzelni rajta, de azt is csak akkor, ha a tubusgyűrűk engedik. Ehhez rövidebb prizmasínre kell szerelni, mert se az EQ-fej, se a hosszabb prizmasínek nem hagynak elég helyet a tubuson, olyan messze kerülnek egymástól a gyűrűk. A legjobb az egészet egy rövid sínre (10-12 cm furattávolsággal) felfúrni, amin van fotoállvány-csatlakozás, és így használni. A kihuzatot le kell cserélni egy normálisra, és ekkor kapunk egy nagyon jól használható kistávcsövet.
Ennyit erről. Már épp a kihuzat-cserét tervezgettem, amikor szeptemberben elhoztam a 80/400-ast, „aki” az esélytelenek nyugalmával került be a hátizsákomba. Az első benyomás azért nem volt rossz, hiszen kiderült, ezen a távcsövön alapból van fotoállvány-csatlakozás, így a készítők tudatosan választották ezt a felfogatási módszert, ami ennek a kategóriának a természetes használati módszere szerintem.
A másik meglepetés otthon ért a kicsomagoláskor. Kiderült, hogy ez a távcső nem műanyagból készült, hanem az egészet (na jó, majdnem az egészet) fém alkotja! Hoppá! Fém tubus, fém harmatsapka, fém kihuzat, ami pontosan jár. Csak kissé imbolyog, de azért összehasonlíthatatlanul jobb a 70/500-as kihuzatánál. A távcső lencséje 1 cm-rel nagyobb, felülete 30%-kal több fényt gyűjt. Elsőre nem sok, de ilyen kis műszereknél 1 cm is nagyon lényeges. A tubus hossza 12 cm-rel kevesebb, mint a 70/500-nál, ami egyrészt a tényleges fókuszból (400 kontra 500), másrészt a kissé rövidebbre szabott harmatsapkából adódik. Ugyanakkor ez a harmatsapka kb. 3 cm-es távolságon belül előre húzható, majd visszatolható, ami kvázi a drágább apokromátok visszatolható harmatsapkájához hasonló megoldás. A tubus kompaktsága és kis súlya (a 70/500-nál kb. 1,5-szer nehezebb csak) miatt elég egy kis hátizsákba tenni, és a fotoállványt mellé. Még egy kis összecsukható szék, okulárok, térképek, stb. és mehetünk a világ végére észlelni (kezdetnek elég lesz a Mátra is).
A távcső tehát mechanikából jelesre vizsgázott. De mi a helyzet az optikával? Abból, hogy a lencse 1 cm-rel nagyobb, de a fókusz 10 cm-rel rövidebb, azaz a nyílásviszony f/4, arra következtettem, hogy a távcső képalkotása legalább olyan színes lesz, mint az álmaim egy jobban sikerült este után. Ezért még Kisújszálláson, egy régi EQ2-re rászerelve kipróbáltam. EQ-ra egyébként a távcső nem rögzíthető, vagy csak prizmasínnel, mert a tubus annyira rövid, hogy a két tubusgyűrű olyan távol kerülne egymástól, hogy nem férnének el. (Nyilván ezért adják hozzá a fotoállvány-csatlakozást.)
A derült őszi égen a Hold és a Jupiter voltak a természetes célpontok. A távcső a bolygót élesen, kontrasztosan mutatta, enyhe lilás haloval. A nagyítást 100x-ra növelve ez a halo kiterjedtebb lett, de nem lett sokkal erősebb, ellenben a bolygón a részletek szépen előbújtak. A távcső éles képet adott, nem volt gömbi hiba. A fősávokon kívül a melléksávok is megjelentek, egyszer még a GRS-t is láttam, és egész ősszel látni lehetett a már nyáron feltűnő két sötét foltot a NEB-ben, amikre nem egyszer azt hittem, hogy holdárnyék. A NEB rögös volt tehát, a sávok enyhe lilás színben játszottak, de minden elég kontrasztos volt. A Hold varázslatos látványt nyújtott 100x-sal is. Mint mindig.
Azután a mélyég-objektumokon próbáltam ki, még teliholdnál is látni lehetett 10,7m-s csillagot azt NGC 457-ben. A fényesebb csillaghalmazok lenyűgözőek voltak, még nagyobb nagyításnál sem jelentkezett zavaró halo, ami pl. a 102/500-nál már 60-80x felett kifejezetten zavaró tud lenni. Arra jutottam, hogy ez a távcső optikailag majdnem olyan sokat tud, mint hajszállal kisebb testvére, de ehhez a lencsét sokkal precízebben kellett megmunkálni.
A késő őszi és tél eleji hetek, hónapok alatt a műszerek pihentek, az égen felhők tornyosultak, vagy épp vastag ködtakaró lepte be a tájat. Elhatároztam, hogy a képalkotás és a színezés kérdését közelebbről is megvizsgálom, ezért a két csövet párhuzamosan szereltem és a nappali égen egy szemközti antennára irányítottam. Több nagyítással is teszteltem, 32 mm-estől 4 mm-es okulárig.
A teszt részleteit nem írom le. Az eredményeket összegezve:
- A 80/400 színezése látszólag erősebb, de ez is függ az okulártól. Nagyobb nagyításon a kettő közti különbség nem olyan jelentős. Közepes nagyításon a 70/500 jobban teljesít.
- A két távcső felbontása hasonló.
- Képalkotás: 80x-ig kb. egyértelműen vezet a 70/500, de erősebb nagyításon eltűnik a különbség. 125x-sel a kép jobb, mint 100x-sal a 80/400, de ez a nagyobb nagyítás miatt is lehet. A színezés a 80/400-nál kb. 1,2-1,5-ször erősebb, a két távcső a fekete árnyékokat a világos égi háttér előtt egyaránt lilára színezi.
- A 70/500-as belső reflexei erősebbek, a kihuzat belső felületén szóródik a fény, a festés nem jó.
 
Most már nincs más hátra, hogy a két távcső előnyeit és hátrányait megismerve szubjektív véleményt mondjak és eredményt hirdessek.
A csatát döntetlenre értékelem, megjegyezve, hogy ha nem lennék „érzelmileg kompromittálva” a 70/500-assal szemben (pozitív irányba), akkor szemrebbenés nélkül kihirdetném győztesnek a 80/400-ast, azzal a megjegyzéssel, hogy csak orrhosszal, de nyert.
Így azonban nem tehetem, a 70/500 lenyűgöző képalkotása teljesen elképesztő. Még akkor is, ha a 80/400 majdnem ugyanazt tudja, árnyalattal erősebb színezés mellett.
Így azzal zárnám ezt a versenyt, hogy észérvekkel inkább 80/400-ast vennék, mert a mechanikai előnyei (megoldott a fotoállvány-csatlakozás, nem kell kicserélni a kihuzatot, fém tubus, rövid csőhossz miatt szinte tenyérben is elfér, stb.) sokkal jelentősebbek, mint optikai hátrányai. Az 1 cm nem jelent ugyan 1 magnitúdót, de felet biztosan, és az objektumok fényesebbek. Egy 8 cm-es ultrakönnyű, hiperhordozható kisrefraktor minden mélyeges álma.
 
Sánta Gábor


Ön a Castell Nova Kft. - Budapesti Távcsõ Centrum oldalait látja. Elérhetõségünk: 1122 Budapest, Városmajor u. 21, Tel. 1/202-5651, 20/484-9300, fax: 99/332-548. Nyitva tartás: hétfõtõl péntekig 10-18h, szombat 9-13 óra között. e-mail info@tavcso.hu (iroda), btc@tavcso.hu (üzlet) vagy castell.nova@chello.hu. Kérem, észrevételeivel tiszteljen meg minket. az oldalt készítette Szabó Áron